Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)

2007-02-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 1. sz. 2007. 11-15. Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi és Egészségtudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar, Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Pécs Növekedési irány előrejelzése teleröntgen analízissel Négy négyes extrakciós orthodonciai esetek kefalometriai vizsgálata DR. SZABÓ GYULA TAMÁS, DR. HERÉNYI GEJZA, DR. SZABÓ GYULA A Hasund-féle kefalometriai értékek fontos információt nyújtanak az állcsontok egymáshoz és a koponyához viszo­nyított elhelyezkedésükről, mind vertikális, mind szagittális irányban, valamint a mandibula várható növekedéséről. A szerzők célja a teleröntgen felvételek alapján a növekedési analízis megbízhatóságának vizsgálata volt. Tizennyolc, növekedési periódus alatt, 4 négyes extrakciót igénylő fogszabályozó kezelésen átesett gyerek adatait elemezték. A vizsgált gyerekek átlag életkora a kezelés megkezdésekor 10 év (8,5-11,5) volt. Az analízis során kapott növekedési értékeket a szerzők számítógépes program segítségével analizáltuk és hasonlítottuk össze. A vizsgálat eredménye szerint 14 esetben igazolódott az előrejelzés, 4 esetben ellentétes irányú állcsontnövekedést tapasztaltak. A vizsgálatok korlátái mellett arra a következtetésre jutottunk, hogy a Hasund-féle növekedési analízis megbízhatóan prognosztizál a mandibula várható fejlődési paramétereiben, a diagnóziskészítés lépései közül kihagyni nem szabad, a kapott információk fontossága miatt. A prognosztizált eredményt a kezelés során ellenőrizni kell. Kulcsszavak: mandibula fejlődése, növekedési analízis, teleröntgen, Hasund-féle kefalometria, négy premoláris extrakció A növekedés szó mindennapi szóhasználatban azt je­lenti, hogy valaminek a mérete nő. Az állcsontoknál ezt úgy értelmezhetjük, hogy a növekedés során a maxilla és a mandibula frontális felszíne a koponyához képest előrefele és lefele helyeződik, anélkül, hogy frontális felszínükön csontfelrakódás történne. Az állcsontok fejlődése összetett folyamat, melynek egyik típusa az áthelyeződés. Ekkor a csont egy felszí­nén folyó növekedés „eltolhatja” az egész csontot a ko­ponyához viszonyítva. A maxilla és a mandibula áthe­lyeződésének az oka különböző: a maxillát a koponya­alap aktív növekedése, míg a mandibulát a kondiláris fejlődés viszi előre. A genetikusán meghatározott programhoz képest a mandibula fejlődésére, speciális elhelyezkedése követ­keztében - a koponya és a mellkas közé illeszkedik a rágóizmok és a nyaki izomzat közvetítésével - a kör­nyező izmok működése, tónus egyensúlya, az úgyne­vezett funkcionális mátrix is nagy hatással van. A maxilla növekedésére elsősorban a „maxilláris su­tura szisztéma” van hatással, mely a vele szomszédos csontokkal együttesen alakítja ki a középarcot. A növe­kedés menetére a genetikai program van döntő befo­lyással [8]. Ezért lényeges a mandibula fejlődési ten­denciáját ismerni, mert fejlődésében több az előre nem várható változás lehetősége. Björk implantációs vizsgálataival [1,10] mutatott rá, hogy a növekedés nem egyenletes, hanem szakaszos (1. ábra), ezért nehéz megállapítani, milyen csont-érett-1. ábra. A növekedés mértéke az életkor függvényében [1] ségi stádiumban van épp a gyermek. A meghatározás­ra alkalmas a kéztőcsontokról készült röntgenfelvé­tel illetve összehasonlító testmagasságmérések, így viszonylag megbízhatóan lehet a változásokról nyilat­kozni. Érkezett: 2004. szeptember 20. Elfogadva: 2006. november 27.

Next

/
Thumbnails
Contents