Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-06-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf . 3. sz. 2007. 103-107. Semmelweis Egyetem, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest Az implantációs sebészeti beavatkozások indikációs területének változása a statisztikai vizsgálatok tükrében DR. JOÓB F. ÁRPÁD, KEREKES FANNI, DR. KOPPÁNY FERENC, PFEIFER BARBARA, DR. DIVINYI TAMÁS A fogászati implantológiával foglalkozó folyóiratok, könyvek, tudományos előadások egyre ritkábban foglalkoznak az egyes indikációs területekkel és azoknak a változásaival. Ennek oka részben az, hogy sebészeti szempontból a dentális implantáció indikációjának a kontraindikációk hiányát tekintjük, és protetikai szempontból pedig bármilyen típusú fogatlanság esetén készíthető implantációs fogpótlás. Ennek ellenére érdekes kérdés az, hogy hazánkban az elmúlt közel két évtizedben hogyan változott az egyes indikációs területek megoszlása korcsoportok és nemek szerint. Szerzők feldolgozták a SE Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika Ambulanciáján az elmúlt 22 évben dentális implantációra jelentkező betegeiket. Ennek során statisztikailag elemezték és összehasonlították őket kor, nem, a behelyezésre került implantátumtípusok és a beültetések indikációjának tekintetében. A kapott eredményeket összevetettük a nemzetközi publikációkban megjelent adatokkal, és megállapították az ezekkel megegyező és ezektől eltérő tendenciákat. Kulcsszavak: fogászati implantáció, indikáció, klinikai vizsgálat, statisztika Bevezetés Az orvosi beavatkozásokat - így az implantológiai tevékenységek indikációját is - két tényező határozhatja meg döntően. Egyrészről a beavatkozással járó kockázati tényezők (risk): amelyek - implantáció esetében - lehetnek sebészi, protetikai vagy akár anyagi jellegűek is. Másrészről a beteg számára várható eredmények (benefits): vagyis a fogászati kezelés során elért rágófunkcióbeli, hangképzési, és az arc esztétikai rehabilitációja. A sebészeti beavatkozások közben esetlegesen fellépő kockázati tényezők (kontraindikációk) alapos ismerete a gyakorló, implantológiával foglalkozó fogorvos számára fontosak [1,4, 11], Ennek a birtokában lehet felelősségteljesen dönteni arról, hogy lehet-e implantátumot behelyezni a páciens állcsontjában, vagy el kell ettől állni. Az implantációs beavatkozással kapcsolatban is a várható eredmény, és a kockázat aránya befolyásolja a döntést, és ez a döntés mindig egyénre szabott [6], Az 50-es, 60-as években az implantáció indikációját főleg a hagyományos fogpótlások készítésének sikertelensége jelentette, melynek segítségével utolsó mentsvárként próbálták meg rögzített fogpótlással ellátni a beteget. A fogászati implantológia csak később, a 70-es és a 80-as években került reflektorfénybe. Mára egyre többen foglalkoznak vele, azonban nem ritkán megfelelő sebészi jártasság nélkül, és a protetikai indikáció sem mindig helytálló. Ennek oka részben a tárgyi tudás hiánya, illetve nem mindig áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű csont a tervezett implantációhoz, ezért oda ültették be az implantátumokat, ahol éppen csontot találtak. Azonban ma már rendelkezésünkre állnak olyan szájsebészeti-csontpótló eljárások (laterális augmentáció, tágításos osteotomia-csonthasítás, onlay plasztika, autogén monocortikális csontblokk augmentáció és a sinus elevatio, distractiós-osteogenesis vagy akár mikrosebészeti csontátültetés), amelyek segítségével olyan mennyiségű csontot tudunk képezni az implantációt megelőzően - mind horizontális, mind vertikális irányban -, amely biztosítja számunkra, hogy az implantátumot a protetikailag indokolt helyre, a megfelelő irányban, szögben és mélységbe helyezzük be. Ennek ismeretében jelenthetjük ki ma megalapozottan azt, hogy sebészeti szempontból az implantáció indikációját a kontraindikációk hiánya, a beteg fogbeültetés iránti szándéka és a kezelő orvosának implantológiai jártassága jelentheti, és hogy protetikai szempontból elvben minden típusú fogatlanság esetén készíthető implantációs fogpótlás [6]. Az implantáció indikációival a modern tankönyvek, publikációk ezért már nem, vagy csak röviden foglal-Érkezett: 2007. február 12. Elfogadva: 2007. március 8.