Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-12-01 / 6. szám
224 FOGORVOSI SZEMLE 99. évf. 6. sz. 2006. mináns fogkopási tényező meghatározása ugyanis csak részletes anamnézis felvétel és klinikai vizsgálat után lehetséges, illetve még akkor sem mindig. Márpedig amíg tisztázatlan az etiológia, az elnevezés is bizonytalan. Az abrázió az ismétlődően a szájba kerülő és a fogakkal érintkezésbe lépő tárgyak vagy anyagok fokozott fizikai koptató hatása következtében kialakuló patológiás keményállomány-vesztés [26], Abrázió jön létre, ha a fogak közé olyan, a zománc aktuális állapotánál keményebb anyag kerül terhelés közben, ami a zománc rugalmas alakváltozását vagy megkarcolását okozza. Extrém mértékű megterhelés esetén előfordulhat, hogy a felszín alatt parányi repedések keletkeznek, amelyek a további nyomás hatására apró zománcterületek lepattanását okozzák. Ezek a folyamatok az igen nagy keménységű (4-5 GPa) zománcban lassan mennek végbe, a jóval puhább (kb. 0,5 GPa) dentinben azonban lényegesen nagyobb sebességgel. Az abrázióval leggyakrabban a „fogkefeártalom” formájában találkozunk, ez a fognyakak területén észlelhető, legömbölyített szélű, ék alakú anyaghiány (1. ábra). Ennél ritkább a szeget, gombostűt rendszeresen a fogaik között tartó személyek vagy a pipázók aszim-1. ábra. Alsó premolaris fogkefe okozta kopása. Jellemzőek a lekerekített szélek és a nagyfokú kiterjedés. A lézió közepén a tercier dentin sötétebb színe látszik. metrikus metszőfogkopása [43]. Ezekben az esetekben a kopás jól körülírt helyen látható. Abráziónak tekintjük a nagy rosttartalmú, nyers zöldségek, magvas termések (mogyoró, tökmag, szotyola) rendszeres fogyasztása következtében kialakuló lokális illetve generalizált fogkopást is [43]. Munkahelyi ártalomként abrazív por, például kvarchomok gyakori szájba kerülése okozhat akár az egész fogazatra kiterjedő, súlyos abráziót, ha a fogak összeszorításával társul. Az attríció az a fizikai fogkopás-forma, ami direkt fog-fog illetve fog-tömés találkozás következtében alakul ki egyéb idegen anyag közbejötté nélkül [26]. Az elváltozás elsősorban a rágófelszíneken, ritkábban a kontaktpontok területén jelenik meg. A kopás mechanizmusában a csúszás és a dörzsölés játsszák az elsődleges szerepet. Fizikai értelemben az abrázió és attríció mechanizmusa sok hasonlóságot mutat. A leglényegesebb különbség, hogy attríció esetén a folyamatban mindössze két, azonos vagy eltérő keménységű test (felszín) vesz részt, míg abráziónál harmadikként nagy keménységű abrazív anyag is jelen van [43], Az attríció alapvetően fiziológiás folyamat, de ismertek kóros mértéket öltő formái is. Ilyen például a bruxizmus során létrejövő keményszövet-vesztés (2. ábra), vagy a fogszövetnél keményebb anyagból készült tömések koptató hatása [43]. Egyes szerzők külön formaként tárgyalják a demasztikációt, ami az étel megrágása közben a táplálék-fog és a fog-fog érintkezés kapcsán kialakuló kopást jelenti [26], ez azonban tulajdonképpen nem más, mint a fenti két fizikai tényező egyidejű hatása, ráadásul azoktól sem klinikailag, sem anamnesztikusan nem különíthető el. Újabban leírt, de tudományosan még nem kellő mértékben definiált forma az abfrakció. A jelenség a fog - nem tengely irányú - megterhelése következtében 2. ábra. Bruxismus okozta jelentős mértékű attríció az alsó metsző- és szemfogakon. például csikorgatás kapcsán, a zománc-cement határon kialakuló ék alakú zománc- és dentinhiány [21], A hiány széle jellemzően éles, ellentétben a hasonló lokalizációjú fogkefe okozta abrázióval, ami lekerekített szélű [26], A jelenség okaként a váltakozva fokozódó és csökkenő nyomás hatására kialakuló feszültségkoncentrációt feltételezik, ami a csaknem teljesen rugalmatlan zománc kipattanását okozza ezen a területen [21,43], Az erosio dentium (ED) savhatás, ritkábban keláció következtében, baktériumok közreműködése nélkül kialakuló krónikus, körülírt, patológiás fog-keményszö-
