Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)

2006-12-01 / 6. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 6. sz. 2006. 225

vet vesztés [3, 26, 35, 51]. Az eróziót kiváltó sav eredete alapján megkülönböztetünk extrinsic és intrinsic formát. Ha a szájüregbe kerülő sav hatására a pH a kritikus érték alá esik, a fogak felszínén demineralizációs túlsúly alakul ki, és megindul a keményszövetekből az ásványi anyagok kioldódása. A kritikus pH pontos értéke némiképp függ a nyál és a zománc aktuális kémiai állapotától, értékét a szakirodalom pH 5, 5-ben határozza meg [35].

A szájüregbe kerülő savak az esetek többségében először a zománccal lépnek kölcsönhatásba. A frissen áttört fog ép zománcfelszínén egy 15-30 pm-es „szerkezet nélküli”, aprizmatikus zománcréteg található, ami ellenállóbb, mint a zománc fő tömegét alkotó prizmatikus szerkezetű réteg [37, 38, 57], Ez a vékony zóna intaktsága esetén nem elhanyagolható védelmet jelent a fog számára, az élet során fellépő fiziológiás ingerek hatására azonban lassan kopik, így szerepe fokozatosan csökken, majd idővel teljesen elvész.

Amennyiben a zománc elpusztult, vagy egyéb okból eleve hiányos, a sav a dentinnel lép kölcsönhatásba. Savexpozíció esetén először a peri- és intertubularis dentin határán indul meg a keményszövet-vesztés, majd fokozatosan oldódik ki a peritubularis állomány. Ennek következtében kitágulnak a pulpába vezető csatornák. Mivel a csatornákban a folyadékáramlás az átmérő negyedik hatványával arányosan változik, kis átmérő növekedés is igen jelentős áramlás- és következményes érzékenység fokozódást okoz [1,6], A tartósan fennálló imitációnak a pulpa egy idő után nem képes ellenállni, és nekrotizál. A pulpát érő imitáció hatására ép reakciókészség és enyhébb külső behatás esetén megindul a tercier- vagy ingerdentin képzése. Ennek állományában nincsenek csatornák, szerkezete kompaktabb, mint a primer dentiné, ami a pulpaüreg beszűkülésével kombinálódva igen hatékonyan védi a fogbelet a nekrózistól [57]. Bár a védekezésnek ez a formája nem csökkenti a fogkopás mértékét látható módon, a fogbél életben maradása szempontjából mégis kulcsfontosságú.

Extrinsic erózió esetében a sav a külvilágból kerül a szervezetbe. Itt döntő szerepük van a táplálék eredetű savaknak, ezek közül is kiemelkedő jelentőségűek a szénsavas üdítő italok a magas erozív potenciáljuk miatt [14, 28, 30, 41], valamint a sportitalok [28]. Ezek erozív potenciálját az ivás módja is befolyásolja [28, 41]. Csekélyebb mértékű eróziót okozhat a kávé [18] és a bor [54] is. Ezeken kívül magas erozív potenciállal rendelkezik számos gyümölcs, gyümölcslé, különösen a citrusok [26,28], az alma, valamint az ecet. Nem táplálék eredetű külső savforrást jelentenek rendszeres használat esetén a C-vitamin [19, 36], az Aszpirin [22] és a savhiány kezelésére alkalmazott savpótlók [34], Fokozhatja az erozív elváltozások kialakulásának valószínűségét és súlyosságát a klórozott uszodavíz, ha éveken keresztül napi több órán át kapcsolatba kerülünk vele [11], és még napjainkban is számolhatunk munkahelyi ártalomként a savas levegő következtében jelentkező fogerózióval például akkumulátorgyárban [10, 47],

Az intrinsic erózió oka minden esetben a gyomorsav, a szájüregbe kerülés módja azonban többféle lehet. A leggyakoribb ok a gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD). A 21. századi európai és észak-amerikai társadalmakban egyre gyakrabban találkozunk a táplálkozási zavarokkal, az anorexia nervosával és a bulimiával is. Utóbbi a gyakran ismétlődő önhánytatások miatt különösen kiterjedt pusztítást vihet véghez a fogazatban már egy-két év alatt [12, 33, 39, 44], Ezek a páciensek gyakran titkolják betegségüket, így nem ritkán a fogorvos az első, aki felismerheti a problémát. A szükséges fogászati kezelés mellett sokat segíthet a betegnek, ha megfelelő szakemberhez irányítja [27], A gyomorsav szájba kerülését fokozhatják ezen kívül mellékhatásként hányást okozó gyógyszerek, elsősorban citosztatikumok, a krónikus alkoholizmus [48], a terhesség és a nyombélfekély [29, 35] is.

A destruktív hatásokkal szemben álló protektiv tényezők

A fogkopást okozó fizikai tényezőkkel szemben az ingerdentin képzésén kívül alig beszélhetünk fiziológiás védekezésről, sokkal inkább a korral emelkedő, még fiziológiásként elfogadható mértékről. A nyálban lévő mukoproteinek bevonó, súrlódáscsökkentő hatását ismereteink szerint eddig nem vizsgálták, de a nagy erejű terhelés mellett hatásuk valószínűleg nem számottevő.

A szájüreg kémiai fogkoptató hatásokkal szembeni védelme viszont igen sokrétű. Főszereplője a nyál, fizikai, kémiai és mechanikai védelmet is biztosít a fogak számára.

A nyál volumenében legjelentősebb alkotója a víz. A szájüregbe került savak hatását hígítással, valamint szájüregből történő eltávolítással - kimosással - csökkenti [35, 52]. Ennek az egyszerű mechanizmusnak a fontosságát mutatja, hogy a nyál hígító és öblítő funkciója még a distalis oesophagus clearance-ében is fontos szerepet játszik.

Járvinen és mtsai szerint a 0,1 ml/min-nél kisebb nyugalmi nyálszekréció ötszörös ED rizikót jelent, és ez a hatás összeadódik bármely más, egyidejűleg meglévő, az ED-re hajlamosító rizikófaktor hatásával

[28], Klinikai vizsgálatban is sikerült megerősíteniük, hogy GERD-ben szenvedőknél nagyobb eséllyel alakul ki dentális erózió, ha valami okból, pl. gyógyszer mellékhatás következtében csökkent a nyáltermelés [29, 40],

A pufferek közül volumene miatt kiemelkedő jelentősége van a bikarbonátnak, melynek koncentrációja a nyugalmi nyálban 3 mmol/l körül van, a szekréció fokozódásával azonban 20 mmol/l fölé emelkedhet [18]. A bikarbónát önmagában mérsékelten lúgos irányba tolja el a pH-t, pufferként pedig a kritikus pH-érték kö