Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-12-01 / 6. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 6. sz. 2006. 223-230. Semmelweis Egyetem, Fogpótlástani Klinika, Budapest* Semmelweis Egyetem, Orálbiológiai Tanszék, Budapest** Semmelweis Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika, Budapest*** Destruktív és protektiv tényezők szerepe a fogkopások kialakulásában DR. JÁSZ MÁTÉ*, DR. VARGA GÁBOR**, DR. TÓTH ZSUZSANNA*** Az elmúlt évtized tapasztalatai alapján elmondható, hogy az általános fogorvosi praxisban is egyre gyakrabban találkozunk - a nem ritkán kiterjedt és súlyos mértékű - fogkopás jelenségével. A fogkopások lehetnek fizikai (abrázió és attríció) és kémiai természetűek (erózió). A nem megfelelően kivitelezett szájhigiénés tevékenység, a rossz szokások, a munkahelyi ártalmak jelentik a legfontosabb fizikai fogkopási tényezőket. Az utóbbi évtizedekben óriási mennyiségben piacra került magas erozív potenciálú mesterségesen előállított ételek és italok, illetve a jelentősen emelkedő bulimia, anorexia és GERD-prevalencia megsokszorozta az erózió előfordulási gyakoriságát. A fogkopásokkal szembeni védekezés főszereplője a nyál, mely elsősorban az erózió ellen biztosít védelmet. A pulpa épségének megóvásában a tercier dentin képzése játszik fontos szerepet. A fogkopást kiváltó destruktív tényezők és a szervezet defenzív tényezői ideális esetben egymással egyensúlyban állnak. A destruktív erők fokozódása egy határon túl éppen úgy az egyensúly felborulásához vezet, mint a defenzív tényezők bármely okból történő gyengülése. Az egyensúlyvesztés következménye a fogkopás, ami irreverzibilis keményszövet-vesztést jelent az egyén számára. Az elvesztett fogállomány pótlása gyakran igen komplikált feladat, akár esztétikai, akár funkcionális okból válik szükségessé, ezért törekednünk kell a hatékony primer és szekunder prevenciós ellátásra, lehetőleg 4-6 hónaponként. Kulcsszavak: fogkopás, abrázió, attríció, erózió, nem kariogén fog-keményállomány vesztés A fogkopás (tooth wear) a fogak regresszív elváltozásainak egyik formája, a fog keményszöveteinek fizikai és/vagy kémiai hatásra bekövetkező krónikus és irreparábilis elvesztése. A jelenséget az angolszász irodalomban a ”non-carious loss of dental hard tissue” („a fog keményszöveteinek nem kariogén vesztése”) összefoglaló terminussal is leírják [26, 43, 51]. Epidemiológia Az epidemiológiai adatok meglehetősen nagy szórást mutatnak. Lussi és mtsai Svájcban készült felmérése szerint az erózió előfordulási gyakorisága a 26-30 éves korosztályban 30%, míg a 45-50 éves korosztályban már 42,6% [32], Bartlett és mtsai az Egyesült Királyságban a 11-14 éves korosztályban vizsgálták a fogkopások együttes előfordulását, és 57%-os érintettséget találtak [8]. Hazai epidemiológiai adatok csak a hetvenes évekből állnak rendelkezésre. Hidasi a tejfogak abrázióját vizsgálta Huszár abráziós indexe alapján [24], A 7-14 évesek körében a vizsgált fogak 8, 8%-nál talált abráziót (a mai felfogás szerint inkább fogkopást), ami túlnyomórészt a zománcra kiterjedő, felületes elváltozás volt (abráziós index átlagosan 0, 83). A szerző a rágás intenzitásának csökkenését mint civilizációs jelenséget okolja a szerinte alacsony abráziós indexek miatt [23], Huszár a 60-69 éves korosztályt vizsgálva, szintén az általa leírt index segítségével, az összes vizsgált fogon átlagosan 2, 98-as abráziós indexet kapott (0-8 terjedő skálán) [25]. A közelmúltban Nyugat-Európában készült epidemiológiai felmérések a fogkopások elterjedtségének drámai emelkedését mutatják, így a harmincéves adatok napjainkban aligha tekinthetőek mérvadónak. A különböző fogkopás-formákat kiváltó destruktív tényezők A fogkopások korszerű nevezéktanáról nemrég jelent meg magyar nyelvű közlemény [16], jelen beszámolónkban az ott leírtakra csak röviden utalunk. A fogkopást kiváltó destruktív tényezők lehetnek fizikai és kémiai természetűek [43]. Fontos leszögezni, hogy a két alapvető mechanizmus csak didaktikailag különíthető el egymástól, a valóságban mindig egyidejűleg vannak jelen, egymással kölcsönhatásban hozzák létre a klinikailag észlelhető tényleges kopást. Ezért célszerűnek tartanánk a fogkopás terminus technicus használatát az általános fogászati gyakorlatban. A do-Érkezett: 2006. október 30. Elfogadva: 2006. október 31.
