Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)

2006-10-01 / 5. szám

218

FOGORVOSI SZEMLE

99. évf. 5. sz. 2006.

ban elfogadott [2]. A distractio ritmusát tekintve a naponta egyszer vagy kétszer történő aktiválás a legelterjedtebb [32, 33],

A distractios készülékeknek alapvetően két típusa van: extraoralisan vagy intraoralisan elhelyezhető. Segítségükkel a térben 1, 2 vagy 3 síkban történhet mozgatás. Alkalmazásuk az alsó és felső állcsontra, orbitakeretre, processus alveolarisra és a palatumra rögzítve történik.

Az intraoralis készülékek előnye, hogy esztétikailag elfogadhatóbbak és külső heg nem marad vissza a kezelés végeztével. Az extraoralis készülékek könnyebben állíthatók, segítségükkel nagyobb mértékű nyújtás lehetséges, és ez közvetlen ellenőrizhető a készülékek külső elhelyezkedéséből adódóan. A processus alveolaris distractorokkal az alacsony fogmedernyúlvány verticalis növelésére van lehetőség. A műtét és a distractor behelyezése ebben az esetben helyi érzéstelenítésben is történhet [16].

Az intraoralis distractorok hátrányai közé sorolható, hogy számos technikai probléma nehezítheti a kezelést [17], Például az általunk használt eszköz hoszszabbító rúdján levő gömbcsukló a rendszer leggyengébb pontja. Mozgatóerő kifejtésekor könnyen törik, korrekció pedig csak az egész készülék cseréjével, újabb műtéttel lehetséges. A distractor rögzítésére bicorticalis csavarokat használó rendszereknél nagy a fogak sérülésének veszélye, ezért jobbnak tartjuk a monocorticalis rögzítésű típusokat. A mandibula corpus nyújtására használt, egy síkban működő distractoroknál a gyakorlatban nagyon nehéz megoldani azt, hogy a kezelés közben a rágóizmok húzása miatt ne jöjjön létre az okklúziós síkban eltérés, melynek következménye a nyitott harapás kialakulása lesz. A megoldás a „floating mandibulae” technika alkalmazása, amikor intermaxillaris fixatio felhelyezésével pontosabb okklúziót állíthatunk be, a még éretlen callus jelenléte miatt. Ekkor a 6 hetes intermaxillaris fixatio teszi kellemetlenné a kezelést [11],

Az extraorális készülékek legnagyobb hátránya, hogy a rögzítő nyársak csak a mandibula hasisába helyezhetők be, így a fogakat tartó processsus alveolaris nem követi megfelelően a nyújtás mértékét. Ebben az esetben intraoralis kiegészítő orthodontiai készülékek használata szükséges. A distractor viselése a külső megjelenést hátrányosan befolyásolja, a nyársak mentén hegképződés lehetséges.

Valamennyi distractios módszer hátránya a kezelés magas költségvonzata, és hogy alkalmazásuk csak megfelelő kooperációs készségű betegeknél lehetséges.

Az elmúlt tíz évben az osteodistractios technika a maxillofacialis sebészet több területén is alkalmazást nyert. A hosszú távú klinikai tapasztalatok, eredmények még hiányoznak. Az irodalomban közölt nagyszámú eset kapcsán, az indikáció terén és a kezelések során alkalmazott protokollokban vannak megegyező és ellentmondó vélemények. A látencia idő szükségessége, terjedelme, a distractio ritmusa és mértéke a mai napig vitatott kérdés a szakirodalomban [1,2, 32, 33].

Maguk a készülékek is változatosak, gyakorlati felhasználásuk során kialakult vélemények és kritikák alapján továbbfejlesztésük és tökéletesítésük folyamatos További kísérletek, kutatások és klinikai tanulmányok szükségesek az ideális protokollok kidolgozásához, a kezelések hatásának longitudinális vizsgálatához.

Mint minden új műtéttechnikai megoldást, a distractios osteogenesist is a kezdeti nehézségek jellemzik. Ahhoz, hogy a módszer alkalmazásában széles körű egyetértés alakuljon ki, még több gyakorlati tapasztalatra van szükség. Remélhetőleg a hazai maxillofacialis sebészet és orthodontia ezen a téren is lépést fog tartani a nemzetközi eredményekkel.

Irodalom

1. Aida T, Yoshioka I, Tominaga K, Fukuda J: Effects'of latency period in a rabbit mandibular distraction osteogenesis. Int J Oral Maxillofacial Surg 2003; 32: 54-62.

2. Al Ruhaimi kA: Comparison of different distraction rates in the mandible: an experimental investigation. Int J Oral Maxillofacial Surg 2001; 30: 220-227.

3. Appel T, Bergé S, Niederhagen B, Reich RH, Berten J: Mandibulare Hypoplasie. Mund Kiefer Gesichts Chir 2000; 4: S428-S431.

4. Carls FR, Sailer HF: Seven years clinical experience with mandibular distraction in children. J Craniomaxillofac Surg 1998; 26: 197- 208.

5. Codivilla A: On the means of lengthening in the lower limbs, the muscles and tissues which are shortened through deformity. Am J Orthopaed Surg 1905; 2: 353-369.

6. Cohen SR, Rutrick RE, Burstein FD: Distraction osteogenesis of the human craniofacial skeleton: initial experience with a new distraction system. J Craniomaxillofacial Surg 1995; 6: 368-374.

7. Cohen SR, Burstein FD, Stewart MB: Maxillary-midface distraction with cleft lip and palate: a preliminary report. Plastic Reconstruct Surg 1997; 99: 1421-1428.

8. Cziffer E: Minifixation - External fixation of small bones. Literature Medica Publishing House. 1994

9. Denny AD, Talisman R, Hanson PR, Recinos RF: Mandibular distraction osteogenesis in very young patients to correct airway obstruction. Plast Reconstr Surg 2001 ; 108: 302-311.

10. Hidding J, Zöller JE, Lazar F: Mikro- und Makrodistraktion am Kiefer. Mund Kiefer Gesichts Chir 2000; 4: S432-S437.

11. Hoffmeister B, Marks CH, Wolf KD: The floating bone concept in intraoral mandibular distraction. J Craniomaxillofac Surg 1998; 26: S76.

12. Hu J, Zou S, Tang Z, Wang D, Li J, Gao Z: Response of Schwann cells in the inferior alveolar nerve to distraction osteogenesis: an ultrastructural and immunohistochemical study. Int J Oral Maxillofac Surg 2003; 32: 318-324.

13. Ilizarov GA: The principales of the Ilizarov method. Bull Hosp J Dis Ortho Inst 1988; 48: 1-11.

14. Ilizarov GA: The tension-stress effect on the genesis and growth of tissues. Part I. The influence of stability of fixation and soft-tissue preservation. Clin Orthoped Relat Res 1989; 238: 249-281.

15. Ilizarov GA: The tension-stress effect on the genesis and growth of tissues. Part II. The influence of the rate and frequency of distraction. Clin Orthoped Relat Res 1989; 239: 263-285.

16. Jensen T Ole: Alveolar distraction Osteogenesis. Quintessenz 2002.

17. Kessler P, Wiltfang J, Merten HA, Neukam FW: Distraktionsosteogenese der Mandibula bei kraniofazialen Fehlbildungen. Mund Kiefer Gesichts Chir2000; 4:178-182.