Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)

2006-02-01 / 1. szám

22 FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 1. sz. 2006. A klinikai kutatások a human gyakorlatban megfele­lő, nem invazív technikát igényelnek, pl. a radiológia és a makromorfometria jó lehetőségeket biztosít. Minden­esetre a leghatékonyabb módszer az újdonképzett csont denzitásának és stabilitásának vizsgálatára a szövettani és ahisztomorfometriai értékelés. Előnyös a kétlépcsős technika alkalmazása, amikor az első lépcső a graftbeül­­tetés, és néhány hónap múlva a második lépcső az imp­­lantátum behelyezése a regenerálódó csontba [18]. Ez a második lépcsőfok kitűnő lehetőséget nyújt a biopszi­­ás szövetmintavételre, így mennyiségileg és minőségi­leg értékelhetjük a csontregenerációt. Előzetes vizsgálatok során kétlépcsős technikát alkal­maztunk 4 fogatlan betegnél [22], Kétoldali sinus ele­vatio során, hasonló csontképzési aktivitást találtunk a Cerasorbbal és az autológ csonttal kezelt oldalon. Je­len vizsgálatunk a korábbiak folytatásának tekinthető. Prospektiv, kontrollált, hisztológiai és hisztomorfomet­­riai elemzést végeztünk 17 esetben, és az eredménye­ket statisztikailag értékeltük. Anyag és módszer A betegek. A vizsgálatot teljesen fogatlan egyéneken végeztük el (10 nő és 7 férfi), akiknek átlagos életkora 52 év volt (szélsőértékek: 39-67 év). A betegeknek nem volt olyan betegsége, amely a csontgyógyulást jelentő­sen befolyásolta volna. A betegeket részletesen tájé­koztattuk a tervezett eljárással kapcsolatban, beleért­ve a sebészi beavatkozást, a csontpótló anyagot és az implantátumokat. Valamennyien írásos beleegyezésü­ket adták a vizsgálathoz. A Semmelweis Egyetem Etikai Bizottsága engedélyezte a vizsgálat elvégzését. A preoperative vizsgálatok során panoráma röntgen­­felvételeket készítettünk, és indokolt esetben kompu­tertomográfiás vizsgálatot is alkalmaztunk. Valamennyi betegnél rendkívül elvékonyodott a sinus maxillaris alj­zat (átlagosan 1,9 mm). Az ilyen mértékű sorvadás az implantátum-behelyezést lehetetlenné tette. A vertikális csontdimenzió növelésére kétoldali sinusaljzat-emelést végeztünk, hogy a beültetendő műgyökereknek megfe­lelő támasztékuk legyen. Elő- és utókezelés. A műtétet megelőzően gondos depurálással és 1 napos Corsodyl-öblögetéssel bizto­sítottuk a megfelelő szájhigiénét. A műtét előtt 1 órával profilaktikus antibiotikum kezelést kezdtünk 2 g Amoxicil­lin tablettával, majd 5 napon át napi 2 x 1 g-ot alkalmaz­tunk. Műtét után Nasivin orrcseppet rendeltünk a nyál­kahártya-duzzanat enyhítésére. Műtéti eljárások. Valamennyi esetben általános érzés­telenítésben történt a műtéti beavatkozás. Az autotrans­­plantátumot a sinusaljzat-emelést megelőzően nyertük a bal oldali csípőcsontból. 4-5 cm3 spongiosát használtunk fel esetenként. A kétoldali sinus-elevatiót Tatum klasszi­kus módszere szerint végeztük [24], A kísérletes oldalon a Schneider-membrán megemelésével keletkezett üreg­be 1,5-2 g ß-tricalcium phosphate granulátumot helyez­tünk, a szemcsék átmérője 500-1000 pm volt (Cerasorb, Curasan AG Kleinostheim Germany). Hasonló techni­kával 3-4 cm3 autológ spongiosát ültettünk be a kont­roll oldalon. Átlagosan 6 és 1/2 hónap múlva (szélsőér­tékek: 6,0-7,5) 68 csontcylindert nyertünk a regenerá­lódó hátsó maxillaris területről (2-t a kísérletes oldalról, 2-t a kontroll oldalról minden beteg esetében). Olyan tre­­pánt használtunk, amelynek 2 mm volt a belső és 3 mm a külső átmérője. Ankylos implantátumokat (Degussa Friadent, Germany) helyeztünk be a kimetszett csont­­biopsziák helyére. Szövettani vizsgálatok. Szövettani és hisztomorfomet­­riai vizsgálatokat végeztünk a csontmintákon dekalciná­­lás nélkül. A szövetmintákat 4%-os puffereit formaiinban 24 óráig rögzítettük, utána alaposan kiöblítettük folyó­vízben. A dehidrálást felszálló alkoholsoron végeztük, utána methylmethacrylat gyantába ágyaztuk az anya­gokat 4 °C-on. A szövettani metszeteket a csontmin­ták hosszanti tengelyével párhuzamosan készítettük gyémántkéssel Jung-K Mikrotom segítségével. A met­szetek átlagosan 5 um vastagok voltak. A festést tolu­­idin-kékkel, haematoxilin-eosinnal, valamint Goldner­­féle trichróm technikával végeztük, fénymikroszkópos vizsgálatok céljára. A graftrészecskék gyakran kitörtek a metszetek készítése során, de jellegzetes alakjukat köny­­nyen fel lehetett ismerni. Polarizált fényben a Cerasorb­­graft-maradványok és az újdonképzett collagenrost-dús csonttrabekulák kettős törésük segítségével könnyen fel­ismerhetők voltak. Vizsgáltuk a szöveti reakciókat, a csontregeneráci­ót a graftrészecskék körül, a csont/graft határzóna mik­roszkópos képét, a graft bioresorpciót, valamint az új csont mennyiségét és minőségét. A mikrofotókat Olym­pus BH2 mikroszkópon készítettük Olympus DP50 digi­tális kamera csatlakoztatásával. Hisztomorfometriai vizsgálatok. A szövettani metsze­teken a méréseket számítógépes technikával végeztük, az alkalmazott operatív rendszer Windows XP Service Pack 1 volt (Microsoft Corporation). A képanalízist az AnalySIS® of Soft Imaging System (Münster, Germany) programmal végeztük. A mérendő területeket vizuális megítélés alapján választottuk ki. A színes képeket feke­te-fehér skálára konvertáltuk, és kézileg finomított meg­világítási küszöböt alakítottunk ki, hogy meghatározzuk azokat a struktúrákat, amelyeket mérni akarunk. A kerü­let- és területméréseket automatikus pixel-számlálással végeztük el. A választott terület aritmetikus tágítását úgy hajtottuk végre, hogy a felszínt egyenletesen 1 pixellel növeltük. Kalibrálást követően a területet mm2-ben, a kerületet mm-ben adtuk meg. A hisztomorfometriai méréseket Parfittés mtsai alap­elvei alapján végeztük el [19]. Az újdonképzett csont den­­zitását a trabekuláris csont-térfogat (TBV) segítségével határoztuk meg, amely kifejezi a csont-trabekulák terü­letének %-os arányát a teljes analizált területhez viszo­nyítva. A graftanyag %-os arányát szintén meghatároz­tuk. A csont gerendás szerkezetét a trabekuláris csont­­mintázat-faktorral (TBPf) határoztuk meg, amely kiváló

Next

/
Thumbnails
Contents