Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)

2006-10-01 / 5. szám

183

FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 5. sz. 2006.

tás jellemezheti akár a csoport 2/3-át is [36]. Ismeretes, hogy a dohányzás intenzitásával együtt emelkedik a szájüregi rákok kialakulásának kockázata. Több esetkontroll-vizsgálat eredményét összesítve elmondhatjuk, hogy a rendszeres, mérsékelt dohányzás (<20 szál/nap) megháromszorozza, míg az erős dohányzás (>20 szál/nap) nyolcszorosára növeli a kockázatot [4, 23], Bár a daganat lokalizációja és a dohányzás közötti összefüggést nem találtuk szignifikánsnak, elmondható, hogy más vizsgálatokhoz hasonlóan [14, 21], a dohányosoknál a szájfenéken találtuk a legtöbb rosszindulatú elváltozást.

Bár a tiszta etil-alkoholt sem in vitro, sem in vivo kísérletekben nem találták rákkeltő hatásúnak [11], más mechanizmusok révén (a szájnyálkahártya permeabilitásának fokozása, lebomlás során karcinogén metabolitok képződése, a dohányzás hatásának potencírozása) bizonyítottan részt vesz a szájüregi daganatok patogenezisében [44], Számos esetkontroll-vizsgálat bizonyítja, hogy az alkoholos italok fogyasztása fokozza a daganatok kialakulásának rizikóját [1, 4, 23]. Az ivásról való leszokás után már 3 évvel szignifikánsan csökken a kockázat, de csak 14 év absztinencia után egyezik meg a daganat kialakulásának rizikója a soha nem ivókéval [4]. Az elfogyasztott italok mennyiségével és töménységével arányosan nő a szájüregi rákok kockázata. Vizsgálati csoportunk 34,5 százaléka vallotta magát alkalmankénti, úgynevezett „társasági” alkoholfogyasztónak. Ez férfiaknál maximum heti 21, nőknél heti 14 egységnyi alkoholt jelent. Egy egységnyi alkoholnak mintegy 1,5 dl bor vagy 33 cl sör esetleg 4 cl égetett szeszesital számít, ami - az ital alkoholtartalmának függvényében - kb. 12 gramm tiszta alkoholnak felel meg. A „társasági ivók” esetében a daganat kialakulásának kockázata az absztinensekhez képest nagyjából kétszeres [4, 23]. Rendszeres alkoholfogyasztók, nagyivók esetén - beteganyagunkban 41,1% - a napi alkoholbevitel legalább 5 egység, azaz eléri vagy meg is haladja az 50 grammot tiszta alkoholra számítva. Náluk a rizikó tízszeres a nem-ivókhoz viszonyítva [4]. Minden alkoholos ital rákkeltő hatását bizonyították, de több mérés szerint is a tömény szeszek a legveszélyesebbek [1, 4], Régiónkban az égetett szeszes italok élvezete (önmagában vagy „kísérővel”) jóval elterjedtebb, mint az alacsonyabb alkoholtartalmú sörök vagy borok fogyasztása. Betegeink közel % része tömény italokat fogyaszt, leggyakrabban sörrel kiegészítve. Ha összesítve vizsgáljuk a dohányzás és az alkoholfogyasztás hatását, elmondhatjuk, hogy egymás hatását kiegészítik, fokozzák. Egy spanyol vizsgálat [4] úgy találta, hogy napi 1-2 egységnyi ital és fél doboz cigaretta elfogyasztása, ami hazánkban nem számít megbotránkoztató mértéktelenségnek, a szájüregi rákok kockázatát majdnem ötszörösére növeli. Amennyiben a napi alkoholbevitel 5 egységnél több (pl. 2 üveg sör és 1 dl pálinka) és a hozzá tartozó dohányzás is 20 szál fölötti, akkor a rizikó több mint ötvenszeres a nem ivók/dohányzókhoz viszonyítva. Egyes felmérések [3] úgy találták, hogy a dohányzás és alkoholfogyasztás nem csupán a szájüregi rákok kialakulásával mutat szignifikáns összefüggést, de a rossz prognózissal is. Nekünk, hasonlóan Gorsky és mtsai [8] vizsgálatához, nem sikerült statisztikai öszszefüggést találni a fenti két rizikótényező és a prognózis között.

Egyre többen foglakoznak annak vizsgálatával, hogy vajon milyen tényezők tehetők felelőssé azokért a roszszindulatú laphám-daganatokért, melyeknél az alkohol és a dohányzás kóroki szerepe kizárható. Számos tanulmány utal a humán papillomavírusok etiológiai szerepére. Tonsillarákok és verrucosus carcinomák esetén bizonyítottnak látszik az összefüggés [34, 35]. A publikált adatok szerint az oropharyngeális laphámrákok 20-90%-ában kimutatható magas rizikójú HPV. Az általunk vizsgált populációban HR-HPV az esetek

42,8 százalékéban volt kimutatható. A két leggyakoribb típus a HPV 16 és 18 volt, ami megegyezik a külföldi tapasztalatokkal [35]. Bár felmerült az elképzelés, hogy a HPV indukálta karcinogenezis inkább a fiatalabb korosztályokra jellemző, de ezt több tanulmány is cáfolta [31, 38]. Ezekhez hasonlóan mi sem találtunk szignifikáns összefüggést az életkor és a HPV-infekció között. Nem dohányzók és nők körében szignifikánsan gyakoribbnak találták a HPV-pozitív daganatokat egyes szerzők [37, 38], de ezeket a mi adataink nem igazolják. Ellenben, a prognózisra vonatkozó méréseink megegyeznek többek közlésével is [18, 32], a HPV-pozitív daganatok 5 éves túlélése kedvezőbb, gyógyhajlama jobb, mint a negatívoké. Ezt Lindel és mtsai az ilyen típusú tumorok fokozott sugárérzékenységével magyarázzák [18].

Régi klinikai tapasztalat, hogy a rossz szájhigiéné és az elhanyagolt, hiányos fogazat valamint a szájüregi daganatok között létezik összefüggés. Állandó irritáció hatására létrejött és tartósan fennálló fekélyképződés is vezethet malignus elfajuláshoz [40]. A műfogsorviselés önmagában nem rizikótényező [19], de mint azt esetkontroll-vizsgálatok is igazolják, más rizikófaktorok jelenlétében növelik a szájüregi daganatok kialakulásának kockázatát [20], A legtöbb epidemiológiai tanulmány igazolja a feltételezést, hogy a rossz szájhigiéné és annak indikátorai (hiányzó fogak száma, fogápolás és fogászati ellenőrzés gyakorisága) önálló, bár nem túl erős, rizikótényezőknek tekinthetők [19, 20, 23]. Beteganyagunkban igen magas volt a fogatlanok (25,2%) illetve a szubtotális foghiánnyal rendelkezők (10,9%) aránya. A betegek legnagyobb csoportja (33,7%) hiányos, pótolatlan fogazattal rendelkezett. Csupán a páciensek 12,6 százaléka rendelkezett gondozottnak nevezhető fogazattal. Nem találtunk szignifikáns korrelációt a tumor helye és a fogazat állapota között, de éppúgy, mint Lockhart és mtsai, mi is a szájfenéki daganatok esetén találtuk a legtöbb fogatlant [20]. Bár a fogazat állapota önmagában csupán gyenge rizikófaktor, az alkoholfogyasztással kombinálva megsokszorozzák egymás hatását. Homann és mtsai bizonyí