Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-10-01 / 5. szám
182 FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 5. sz. 2006. kora szignifikánsan (p<0.001) magasabb (63,9 év), mint a jelenleg is dohányzóké (53,9 év). Az előrehaladott klinikai stádiumokban (lll-IV.) szignifikánsan magasabb volt a dohányzók aránya (p=0.044). A IV. stádiumú betegek 83,3%-a, az I. stádiumban lévő páciensek „csupán” 52,4%-a dohányzott. A dohányzás és az al-A betegek 60,5 százaléka városban lakott, 39,5%-uk kistelepülésen. Nem találtunk különbséget a két csoport jellemzői között, kivéve, hogy az alkoholfogyasztással kombinált dohányzás szignifikánsan (p=0.039) gyakoribb (63,9% vs. 44,7%) volt a városi populációban (p=0.039). III. táblázat A dohányzási és alkoholfogyasztási szokások a vizsgált betegcsoportban (%) Alkohol Dohányzás soha leszokott alkalmi rendszeres összes Soha 16(13,6) 1 (0,8) 4 (3,4) 4 (3,4) 25 (21,8) Leszokott-1 (0,8) 2(1,7) 1 (0,8) 4(3,4) <20 szál/nap 14 (11,8) 3 (2,5) 12(10,2) 12 (10,2) 41 (34,5) >20 szál/nap 4 (3,4) 2(1,7) 11 (9,2) 32 (27,2) 49(41,1) Összes 34 (28,6) 7 (5,9) 29 (24,4) 49(41,1) 119(100,0) p<0.001 koholfogyasztás között szignifikáns (p<0.001) az öszszefüggés. A dohányzók 85,9%-a alkoholt is fogyasztott (III. táblázat). A betegcsoport 75,6 százaléka (90 fő) több-kevesebb rendszerességgel fogyasztott alkoholt, míg 49 fő (41,2%) napi rendszerességgel fogyasztott nagy mennyiségű alkoholt. Szignifikáns különbség mutatkozott a nemek között (p=0.002). A férfiak csupán 19 százaléka, a nők 52,6 százaléka vallotta magát absztinensnek. A diagnózis időpontjában alkohollal nem élő betegek átlagéletkora 62,5 év volt, ami szignifikánsan (p=0.011 ) magasabb, mint az alkoholt nem elutasítóké (55,7 év). Az alkoholfogyasztás és a tumor helye között szignifikáns összefüggést találtunk (p=0.033). A gingiva, a retromoláris régió daganatainál a betegek mindegyikét, nyelvtumorok esetén a betegek 81,5 százalékát jellemezte az alkoholfogyasztás. A palatum érintettsége esetén csupán a páciensek 44,4 százaléka fogyasztott alkoholt. Magas rizikójú HPV-típusokat a daganatok 42,8 százalékában sikerült kimutatni. HPV 16 volt a kimutatott vírus a pozitív esetek 80%-ában, de észleltünk HPV 18, 31 és 33 típusokat is. Többszörös infekciót tapasztaltunk 7 esetben (5,9%). HR-HPV pozitivitást leggyakrabban (41,2%) a szájfenéki tumoroknál találtunk. Az 5 éves túlélés bár kedvezőbb volt a HR-HPV pozitív csoportban, a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns. Nem találtunk szignifikáns összefüggést a HPV infekció illetve a betegek neme és kora között. A populáció fogazati állapotát vizsgálva elmondható, hogy a betegek 14 része fogatlan, Vá-a hiányos, pótolatlan fogazattal rendelkezett. Gondozott fogazata csupán minden nyolcadik betegnek volt. A fogazati státusz szignifikáns összefüggést mutatott a beteg korával (p<0.001), a dohányzással (p<0.001) és az alkoholfogyasztással (p=0.005). A fogatlan betegek többségére jellemző volt az idősebb (>65 év) kor, az absztinencia és a dohányzástól való tartózkodás. Megbeszélés A dohányzás a felső légutak hámeredetű daganatainak bizonyítottan legfontosabb kockázati tényezője [13]. Kopp és Csoboth tanulmánya szerint hazánkban, 1995-ben dohányzott a teljes férfi lakosság 45 százaléka, a nők közül 26,6 százalék [15]. A Gallup Intézet felmérése szerint az 1995-2000 közötti időszakban a felnőtt lakosság 34 százaléka dohányzott, és a dohányosok 55 százaléka legalább napi egy csomag cigarettát szívott el [26]. A hivatalos eladási statisztikák alapján, a tiszta szeszre átszámított egy főre jutó éves alkoholfogyasztás 1995-ben 10,0 liter volt Magyarországon. A KSH jelentése szerint az 1990-es évek végén a 15 éves és idősebb népesség mintegy 60, a férfiak 77, a nők 47 százaléka fogyasztott rendszeresen alkoholt. Körülbelül 850-900 ezer ember minősült alkoholistának, ez a teljes népesség 8,5-9%-a, a 20 éves és idősebb korosztály 11-12 százaléka [16]. A vizsgálatban részt vevő 119 szájüregi laphámrákos beteg 71,4 százalékának anamnézisében szerepelt dohányzás, míg 79 százalékuknál találtunk alkoholfogyasztást. A kórismézés időpontjában is dohányzott 65,5%, és több-kevesebb rendszerességgel fogyasztott alkoholt a vizsgált betegek 75,5 százaléka. Csupán 16 páciens (13,6%) nem ivott és dohányzott - saját bevallása szerint - soha életében. A betegek 27,2 százaléka amellett, hogy legalább napi egy csomag cigarettát elszívott, még a saját maga által bevallott (!) szeszfogyasztás alapján is alkoholistának volt minősíthető. Ezek az önkárosító magatartásformák egész Magyarországon elterjedtek, és arányuk nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő [2, 7], de még mindig jóval ritkábbak, mint az általunk vizsgált populációban. Ha nem átlag populációt vizsgálunk, hanem veszélyeztetett célcsoportot (pl. hajléktalanokat), akkor az erős dohányzással kombinált rendszeres alkoholfogyasz
