Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-08-01 / 4. szám
157 FOGORVOSI SZEMLE • Előzetesen már gyökérkezelt fognál befolyásolhatja a mérést a gyökércsatornába helyezett ezüstcsúcsból származó ezüstrészecske. • Zavarhatja a mérést a pulpakamrában, illetve a gyökércsatornában lévő élő pulpaszövet. Emiatt a mérés előtt el kell távolítani a pulpakamrából az abba esetlegesen benőtt gingivát, illetve a gyökércsatornában lévő pulpaszövetet. • Ha a fog perforált vagy repedt, akkor a készülék érzékeli a lágyszövetekhez vezető utat, akkor is, ha az út nem a foramen apicalén keresztül vezet. Ugyanez érvényes az oldalcsatornákra is. Téves negatív eredményt kapunk, azaz nem jelez a készülék, ha nem záródik az áramkör. • Amennyiben nem járható át a csatorna, például régi gyökértömés vagy törmelék zárja el a foramen apicalét, akkor nem jelez az elektronikus bemérő. Nagyon szűk csatornaüreg, illetve nagymértékben kalcifikálódott gyökércsatorna esetén szintén problémás mérni a készülékkel. • A különböző készülékekkel kapcsolatos vizsgálatok szerint az apex lokátorok használata függ a fogorvos munkamódszerétől, illetve tapasztalatától [29]. Valószínűleg a gyártó cégek emiatt ajánlják, hogy aki még nem gyakorlott, azaz most kezdi el használni a bemérő készüléket, eleinte a kellő gyakorlat elsajátításához a korábban alkalmazott röntgen módszerrel együtt párhuzamosan használja a készüléket. • A használati utasításokban olvasható, hogy a beméréssel kapott értékek kissé eltérhetnek az egyes fogaknál a gyökércsatorna formájától függően, s ezt az eltérést a fogorvosnak kell megítélnie. Akár az irodalmi adatokat, akár a praxist nézzük, megállapítható, hogy vannak fogorvosok, akik a radiológiai módszert, vannak, akik az elektronikus hosszmeghatározást tartják megfelelőnek. Mások úgy gondolják, hogy a két módszer kiegészíti egymást, ezért együtt kell alkalmazni azokat. Annak ellenére, hogy az elektronikus bemérőkkel kapott mérések pontosabb értéket nyújtanak, mint a röntgenfelvétel alapján megállapítottak [25], több kutató véleménye szerint az elektronikus bemérők alkalmazása nem helyettesíti a radiológiai módszerrel történő munkahossz mérését [16]. A két módszerrel nyert adatokat célszerű egybevetni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elektronikus apex-bemérőkkel kapott hosszban tűs kontroll felvételt készítünk [8]. Minthogy önmagában egyik sem nyújt biztos eredményt, két esetleg több mérési módszer eredményének egybevetése a tényleges érték jobb megközelítését teszi lehetővé. A kezelőorvos „tactilis érzékelése” alapján történő hosszmeghatározás A munkahossznak a fogorvos érzése alapján történő meghatározása még ma is bevett szokás azokon ■ 99. évf. 4. sz. 2006. a helyeken, ahol nem áll rendelkezésre röntgengép vagy elektronikus hosszmeghatározó készülék. A fogorvos feltételezi e módszer során, hogy a csatornába vezetett tágító eszköz a csatorna legszűkebb részében, azaz a foramen physiologicumnál szorul meg. A szakirodalom a fogorvosok érzése, tapintása j alapján történő munkahossz-meghatározását nem tartja elfogadhatónak [25]. Ennek oka, hogy bár egy a gyökérkezelésekben jártas fogorvos, az egyes fogtípusok gyökércsatornájára vonatkozó anatómiai ismeretek birtokában, és megfelelő gyökércsatorna-tágító műszer választás esetén, valamint normálisnak számító anatómiai viszonyok között képes érzékelni a fiziológiás szűkületet, az említett körülmények a gyakorlatban ritkán valósulnak meg maradéktalanul. • Például, egyenetlen falú csatorna esetén az eszköz megszorulhat, mielőtt még elérné az apicalis szűkületet. • A gyökértágító tű kónikus alakja miatt ugyancsak előfordulhat, hogy az eszköz a fiziológiás szűkülethez képest koronálisabban szorul meg. • Az adott gyökércsatornának megfelelő méretű tű megválasztásához ismernünk kellene a fiziológiás szűkület dimenzióját [11], Miután ez utóbbi teljes mértékben lehetetlen, ez a fajta munkahossz-meghatározási módszer rutinos szakember esetén sem megbízható. Ha a foramen physiologicum méretéhez képest vékonyabb tűt használunk, akkor az nem szorul meg az említett anatómiai képletnél, így a foramen physiologicum helyét nem tudjuk érzékelni. Ha a kelleténél vastagabb eszközt alkalmazunk, akkor a tű nem jut el a foramen physiologicumig, hanem már előbb megszorul. • A fogorvosok manualitása közötti különbség ugyancsak objektív mérési módszer használatát teszi szükségessé. A beteg „jelzése” alapján végzett hosszmeghatározás I Vannak fogorvosok, akik a munkahosszt elhalt fog esetén érzéstelenítés nélkül, a páciens fájdalomérzete, és ennek megfelelő jelzése alapján határozzák meg. Ilyenkor a páciens fájdalma feltételezhetően azáltal jön létre, hogy a csatornába vezetett tű vége a foramen apicalénál eléri az élő szöveteket, a gyökérhártyát. Ez a módszer szakmailag több okból kifogásolható. • Élő fogak gyökérkezelése során az érzéstelenítés miatt az említett módszer kivitelezhetetlen. I • A páciens fájdalomérzetét és ennek alapján történő jelzését a gyökérhártya érintésén kívül egyéb okok is létrehozhatják. Például a gyökércsatornában maradt élő pulpaszövet érintésre ugyancsak fájdalmat okoz, ennek megfelelően téves munkahosszt kapunk [32], • Ugyancsak fájdalmat okozhat a páciensnek, ha a munkahossz meghatározására használt tű dugaty-
