Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE 99. évf. 4. sz. 2006. 145 • az implantátum felszíne, • az implantátum és a környező csontszövet kapcsolódása, • az implantátum és a fogpótlás kapcsolata, • a rágóterhelés szerepe, • több implantátum egymáshoz, illetve természetes fogakhoz történő kapcsolásának hatása, • a különböző típusú fogpótlások szerepe, állcsontdefektusok hatása, egyéb témák mellett. Ezek közül részletesebben az implantátum geometriájának vizsgálatával kapcsolatos irodalmi adatokat ismertetjük, mivel saját vizsgálatainkban elsőként a különböző formai kialakítású implantátumok feszültségátvitelét vizsgáltuk. Az implantátum geometriája Alapvetően az implantátum formája határozza meg a rágóerő átadását a környező szövetekre és az állcsontra. Ezért már az implantátum tervezésekor törekedni kell a kedvező feszültségátadást biztosító forma kialakítására. Ez idáig különböző geometriájú implantátumok kerültek kipróbálásra, illetve használatra [1], így például „penge”, korong, tű és hengeres formájúak. Közülük elsősorban a csavar-implantátumok terjedtek el, és használatosak ma a gyakorlatban. Ennek oka részben viszonylag könnyű és pontos behelyezhetőségük, részben a csavarmenet kedvező hatása a felület növelésére, valamint a behelyezést követő jó rögzítettség. Az implantátumok szokásos átmérője 3,5-6,5 mm, hosszúsága 8-14 mm között van. Holmgren és munkatársai [21] az implantátumok formáját tekintve összehasonlították még a lépcsős és egyenes (hengeres) forma feszültségátadását is. A lépcsős forma mellett tengelyirányú terhelés esetében a nyaki, kortikális rétegben kisebbek a fellépő feszültségek, jobban megoszlanak az implantátum teljes felszínén. Oldalirányú és ferde terhelés mellett azonban emelkedtek a nyaki területen jelentkező feszültségek. Joos és munkatársai [22] cilindrikus, cilindrikus csavarmenttel ellátott, cilindrikus lépcsős, cilindrikus lépcsős menetes és kettős korong-implantátum feszültségátvitelét hasonlította össze a csontélettani feszültségszintek figyelembevételével. A menettel ellátott implantátumok feszültségátadása egyenletesebb volt, mint a lépcsőzötteké, de feszültségek szintje általában az élettani tartomány alatt maradt. Az implantátum-hossz csökkentése növelte a feszültségeket. Az általa vizsgált implantátumok közül egyiket sem minősítette a hoszszú távú stabilitás szempontjából optimálisnak. Cruz [23] kúpos formájú implantátumok feszültségátadását vizsgálta. Az implantátum nyaki része körül feszültségkoncentrációt, a palást mentén egyenletes feszültségeloszlást talált. Az implantátum csúcsán nem tapasztalt kiugróan magas feszültségértékeket. Petrie és Williams [24] cilindrikus, valamint kúpos formájú implantátumokat hasonlított össze, figyelembe véve az implantátum hosszának, átmérőjének és a befogadó csontágy minőségének hatását is. Eredményeik alapján az implantátum nyak körüli feszültségek csökkentésére széles, viszonylag hosszú, hengeres formájú implantátumot javasolnak. A keskeny, rövid, a nyaki területen kúpos formájú implantátumokat, különösen alacsony csontdenzitás esetén, kedvezőtlen feszültségátvitelűnek ítélik. Chun és munkatársai [25] különböző menetformákat hasonlítottak össze. Meghatározták az elméletileg optimális csavarmenet-tulajdonságokat, és megállapították, hogy a maximális feszültség csökken a csavarmenet-emelkedés csökkentésével és az implantátum hosszának növelésével. A lekerekített élű szögletes menetformát találták a legkedvezőbbnek. Hansson és Werke [26] az implantátum csavarmenetprofil geometriájának hatását vizsgálták a környező csontszövetben létrejövő feszültségekre. Részletesen elemzik a menet mérnöki tervezésének különböző szempontjait, illetve azok befolyását a mechanikai feszültségekre. Eredményeik alapján kedvezőtlennek ítélik az éles, valamint a túl magas meneteket. Holmgren [21] vizsgálatai szerint az implantátumátmérő növelése csökkenti ugyan a feszültségeket a csontszövetben, azonban ha az átmérő növelése miatt a környező csontterület túlzottan elvékonyodik, akkor ismét emelkednek a mechanikai feszültségek, tehát az optimális implantátum-átmérő kiválasztása az anatómiai viszonyok és a csontkínálat figyelembevételével lehetséges. Az implantátum hosszának növelése csökkenti a csontágyban kialakuló mechanikai feszültségeket [27], azonban tekintettel arra, hogy a feszültségek elsősorban az implantátum nyaki részén, az ott elhelyezkedő nagyobb teherbírású kompakt csontállomány területén jelentkeznek, így az implantátum hosszának növelése csak korlátozott mértékben csökkenti a mechanikai feszültségeket [27, 28, 29], Iplikcioglu [30] vizsgálataiban több, fogpótlással összekapcsolt implantátumot vizsgált, elemezte az implantátumok átmérő- és hossz-változtatásának hatását. Megállapította, hogy az implantátum átmérőjének növelése csökkentette a feszültségeket, azonban az implantátum hosszának növelésekor nem tapasztalta ezt a kedvező hatást. Himmlová és munkatársai [31] a különböző átmérőjű és hosszúságú implantátumok körüli feszültségi viszonyokat vizsgálták. Eredményeik az átmérő növelésével erőteljes feszültségcsökkenést igazolnak, számításaik alapján exponenciális összefüggést feltételeznek. Az implantátum hosszának növelése vizsgálataik szerint kisebb mértékben csökkentette a feszültségeket. Minden esetben az implantátum nyaki területén tapasztalták a legmagasabb feszültségeket. Bozkaya, Muftu és Muftu [32] 5 különböző geometriájú implantátumon vizsgálták különféle nagyságú erők hatását VEA segítségével. Megállapították, hogy az extrém nagy okkluzális erők hatására (1000 N felett) kialakuló túlterhelt csontterület jelentősen különbözött
