Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 1. sz. 2006.15-20. Semmelweis Egyetem, Fogpótlástani Klinika, Budapest Relaxációs módszerek alkalmazásának lehetőségei a gyakorló fogorvos szemszögéből Irodalmi összefoglaló DR. TÓTH ZSUZSANNA, DR. FÁBIÁN TIBOR KÁROLY Korábbi vizsgálataik alapján a szerzők úgy gondolják, hogy a már kialakult oro-faciális pszichés tünetképzés gyógyítási lehetőségei sok tekintetben korlátozottak, ezért nagy hangsúlyt kell fektetnünk az ilyen jellegű zavarok prevenciójára. A sikeres prevenciót számos egyéb szempont érvényesítése mellett többek között úgy valósíthatjuk meg, ha a fogorvosi praxis mindennapjaiba bevezetjük olyan pszichoterápiás módszerek alkalmazását, amelyek szomatikus gyógyászati keretek között is hatékonyak lehetnek. Ezt legelőnyösebben a mentálhigiénés szemléletmód és gyakorlat fogorvosi betegellátásba történő integrálásával képzelhetjük el, mivel ennek a szemléletmódnak fő célkitűzése, a beteg lelki egészségének megőrzése egy adott szakterület mindennapi művelése közben, bármely olyan (elsősorban) lélektani eszközzel, amely annak kereteibe beilleszthető. Ilyen lélektani eszköznek tekinthetők a különféle relaxációs módszerek is. Relaxáció névvel foglalják össze azokat a pszicho-fiziológiai, pszichoszomatikus, önszabályozó, önellazító módszereket, amelyek pszichoterápiás eszközökkel a pszichikus egyensúly helyreállítását, a pszicho-fiziológiai folyamatok rendeződését, a személy egészségesebb életvitelét szolgálják. Dolgozatukban ezeknek a módszereknek elméleti megalapozását, klinikai alkalmazási lehetőségeit és főbb terápiás irányzatait szeretnék röviden bemutatni. Az irodalmi összefoglaló fő célja, hogy felkeltse az érdeklődést a relaxációs módszerek iránt, valamint hogy az érdeklődő kollégák számára néhány „fogódzót” adjon az ilyen irányú szakmai ismeretek további elmélyítéséhez. Kulcsszavak: relaxációs módszerek, mentálhigiéné, fogászat, prevenció, félelem, szorongás, pszichoszomatika Bevezetés Korábbi publikációinkban bemutattuk különféle pszichoterápiás eljárások (köztük a relaxációs módszerek) alkalmazását a fogászati pszichoszomatikus betegek pszichoterápiás keretek között történő ellátásában [10, 11, 15, 21], és a nemzetközi tapasztalatokkal [19] összhangban állíthatjuk, hogy az ilyen típusú betegellátási formának van létjogosultsága a fogászati klinikum területén. Ugyanakkor több vizsgálatunk igazolta, hogy a már kialakult oro-faciális pszichés tünetképzés gyógyítási lehetőségei sok tekintetben korlátozottak [11, 15], ezért az ilyen jellegű zavarok megelőzése nagyon fontos. A prevenciós tevékenység hatékony megvalósítását a mentálhigiénés szemléletmód fogorvosi betegellátásba történő bevezetésével képzelhetjük el. Mentálhigiénés tevékenységet végzünk már akkor is, amikor a fogorvosi váró kialakításában odafigyelünk arra, hogy annak atmoszférája, miliője kellemes, megnyugtató legyen. Ide sorolhatjuk a beteg egyszerű verbális megnyugtatását vagy a szorongó betegeknél gyakran alkalmazott „mond-mutasd-csináld” („tell-show-do”) technika [32] használatát, valamint a szorongás, félelem oldására végzett fogászati hipnóziskezeléseket is [9,17]. Természetesen ide sorolhatók a különféle relaxációs módszerek is, amelyek alkalmazási lehetőségeit (a gyakorló fogorvos szemszögéből) jelen dolgozatunkban szeretnénk ismertetni. A relaxációs módszerek fogalma és elméleti alapjai Relaxáció névvel foglaljuk össze azokat a pszicho-fiziológiai, pszichoszomatikus, önszabályozó, önellazító módszereket, amelyek pszichoterápiás eszközökkel a pszichikus egyensúly helyreállítását, a pszicho-fiziológiai folyamatok rendeződését, a személy egészségesebb életvitelét szolgálják [36]. A relaxációs módszerek közös jellemzője a nonverbalitás [2, 7]. A kezelés célja, hogy a gyakorló figyelmét saját testi működésére, testi érzékleteire irányítsa, fokozza a testi önismeretet, az önszabályozás képességét. Testi érzetek kapcsán közelíti meg az emocionális Érkezett: 2004. február 13. Elfogadva: 2004. július 9.
