Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-06-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 3. sz. 2006. 121-124. Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerrésztudományi Centrum Fogorvostudományi Szak, Szeged Epilepsziás beteg protetikai rehabilitációja implantációs módszerrel Esetismertetés DR. RADNAI MÁRTA, DR. SZONTÁGH ESZTER, DR. FAZEKAS ANDRÁS Az epilepsziás betegeknek általában több a kárieszes és a hiányzó foguk, valamint rosszabb a parodontális státuszuk, mint az egészséges populációé. Az epilepsziás betegek sérülhetnek a rohamok közben, vagy idegentesteket aspirálhatnak, például kivehető fogsort vagy annak letört darabját. Ennek elkerülésére rögzített pótlást kell készíteni az ilyen betegségben szenvedők számára. Olyan esetekben, amikor a klinikai anatómiai viszonyok miatt csak hagyományos kivehető pótlás lenne készíthető, az implantációs protetikai terápia kiváló megoldást jelenthet az epilepsziás beteg számára. Szerzők közleményükben 48 éves epilepsziás nőbeteg implantációs protetikai ellátását mutatják be. Hat implantátumot ültettek be az alsó állcsontba, majd ezekre a pillérekre három rövid hidat készítettek. A műtétet helyi érzéstelenítésben, a szokásos módon végezték el. Az esetleges roham alatti sérülések kivédésére a beteg éjszakai fogvédő sínt visel. Kulcsszavak: epilepszia, implantátum, részleges foghiány, rögzített fogpótlás Az epilepsziában szenvedő betegek általában rosszabb fogazati és parodontológiai státusszal rendelkeznek, mint az egészséges populáció [10,12], Ennek oka lehet, hogy a betegek elhanyagolják a szájhigiénét, nem keresik fel rendszeresen a fogorvost, sokszor betegségük miatt is rosszabb szociális körülmények között élnek. Statisztikai adatok mutatják, hogy az epilepsziában szenvedők között világszerte háromszor nagyobb a munkanélküliség [9], Ugyanakkor a fogorvosok is sokszor tartanak az ilyen betegek kezelésétől, és ezért terápiaként a fogmegtartó kezelés helyett a legegyszerűbb fogeltávolítást választják, nem gondolva a páciens későbbi problémáira, amit a fogatlanság és annak pótlása okoz [8], Károlyházy és mtsai felmérései szerint a vizsgált epilepsziás csoportban a szuvas fogak száma 50%-kal, a hiányzó fogak száma 30%-kal volt több, a tömött fogak száma viszont 50%-kal volt kevesebb, mint a kontroll csoportban [8]. Az epilepsziás betegek roham okozta sérülései gyakran érintik a maxillofaciális régiót. Buck és mtsai 344 olyan beteg adatait dolgozták fel, akiknek legalább egy rohama volt a vizsgált évben. A sérülések 24%-a a fejnyak tájékon fordult elő. A fogak károsodtak 28 beteg esetében, 22 esetben fordult elő fogelvesztés, 6 beteg szorult szájsebészeti beavatkozásra a roham következtében [3]. A Kuala Lumpur-i Egyetemi Kórházban elemzett adatok alapján a tracheában vagy nyelőcsőben beékelődött idegentestek miatt megjelent betegek 11,5%-ában szerepelt kivehető protézis a páciens kortörténetében mint eltávozandó idegentest [1]. Miután a klinikai tapasztalat szerint is előfordulhat a kivehető fogsor aspirációja, a tankönyvek és a fogorvosi szakirodalom is rögzített pótlást javasol epilepsziás betegek esetében, mivel ez csökkenti a kivehető fogmű vagy annak eltörött darabjai aspirációjának vagy lenyelésének kockázatát [11], A tónusos-klónusos görcsökkel és eszméletvesztéssel járó betegségek, mint pl. epilepszia esetében általában nem javasolt kivehető fogművet készíteni [5, 7]. Kiterjedt foghiány esetében azonban a hagyományos protetikai módszerek nem teszik lehetővé rögzített pótlás készítését. Ma már, amennyiben annak feltételei adottak, a dentális implantátumok alkalmazásával ez a probléma is megoldható. A részleges vagy teljes foghiány terápiás lehetőségei közül epilepsziás beteg esetében is gondolni kell a fogászati implantátumokon elhorgonyzott fogművek készítésének lehetőségére. Az epilepsziás beteg implantációs protetikai rehabilitációja során az őt kezelő team kibővül a beteget kezelő neurológussal. Ugyanis a terápia részét képező műtét csak akkor végezhető el biztonságosan, ha a beteg neurológiai szempontból is jól előkészített. A beteg együttműködése szükséges az előzetes kezelések során, a műtét közben, a protetikai és a fenntartó fázisban is. Érkezett: 2005. július 21. Elfogadva: 2005. október 26.
