Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-06-01 / 3. szám
722 FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 3. sz. 2006. Az operáló teamnek felkészültnek kell lennie egy műtét közbeni esetleges roham kezelésére is [4, 6]. A műtétet gyorsan és biztonságosan kell elvégezni, a lehető legkevesebb megterhelést és kellemetlenséget okozva a betegnek. Esetleírás A Szegedi Fogászati és Szájsebészeti Klinikán jelentkezett betegünk (48 éves nő), aki teljes protetikai rehabilitációt kért. Az epilepsziáját négy évvel korábban diagnosztizálták. A beteg kortörténetében több grand mal roham szerepelt. További betegségei: magas vérnyomás, angina pectoris, myalgia, hyperlipidaemia és depresszió. Az epilepszia kezelésére Carbamazepine tablettát szedett 800 mg/nap dózisban. A gyógyszer mellett a páciensnek rohamai nem voltak, ennek ellenére az ideggyógyász esetleges újabb rosszullét fellépését teljes biztonsággal nem tudta kizárni, ezért indokoltnak látta mindenképpen a rögzített pótlás készítését a roham alatti fulladásveszély miatt. A beteg kiinduló fogazati státusza az első megjelenéskor a következő volt: a felső fogívben a 17,13,11,21, 23, 27 fogakon mint pilléreken rögzített műanyag előrészes öntött híd. A klinikai vizsgálat során a felső metszőfogak nagyfokú mobilitást mutattak, mellettük mély tasakokat mértünk. A 23 fogban caries profunda, gangrena pulpae volt diagnosztizálható. Az alsó állcsontban az erősen destruált frontfogain kívül más fogai nem voltak a betegnek, ezek nagyfokú mobilitást mutattak, a röntgenfelvételen a 43 gyökerén granuloma periapicale volt látható. A kis- és nagyőrlők hiányoztak (1. kép). A felsorolt okok miatt a felső metszőket és az alsó frontfogakat el kellett távolítani. A felső fogívben a megmaradó négy fogat, melyek parodontológiai állapota megfelelő volt, az endodonciai kezelés után pillérként terveztük felhasználni. A felső állcsontban is felmerült az implantáció lehetősége, de ezt kiterjedt csontpótlás nélkül nem lehetett megvalósítani, mivel az állcsontok szélessége és magassága nem volt elegendő implantátumok befogadására. Tájékoztatása után a beteg a szá-1. kép. A beteg megjelenésekor készült ortopantomogram mára kisebb megterhelést jelentő híd elkészítését kérte. Az alsó állcsont az extrakciók után fogatlanná vált. Ide a híd elhorgonyzásához minimálisan szükséges hat implantátum beültetését és három rövid híd készítését tartottuk megfelelőnek. Az implantáció tervezésekor a minimálisan, de elengedhetetlenül szükséges számú pillér biztosítása volt a cél, tekintettel a beteg általános állapotára és az anyagi korlátokra, ami a társadalombiztosító általi térítést jelentette. Gondoltunk a későbbi esetleges sérülések egyszerűbb javítására is, ezért terveztünk több rövidebb hidat. Az implantátumokat a csontkínálatot figyelembe véve a szemfogak, a második kisőrlők és a második nagyőrlők helyére szándékoztunk beültetni. A neurológussal történt konzultáció után a tervet megbeszéltük a beteggel, aki azt elfogadta. A pácienst részletesen tájékoztattuk a kezelés menetéről, idejéről, ütemezéséről, annak kockázatairól és előnyeiről. Elmagyaráztuk a műtét lefolyását, az azt követő beavatkozásokat és a fogmű elkészítésének lépéseit is. Terápia Első lépésben a felső hidat és a nem megtartható fogakat távolítottuk el. A felső fogakra ideiglenes hidat készítettünk. Négy hónappal a fogak eltávolítása után került sor az implantációs műtétre. A beteg állandóan szedett gyógyszereinek bevétele után jelent meg a műtétre. Premedikációként 7,5 mg egyszeri Dormicum tablettát kapott. A műtétet helyi érzéstelenítésben végeztük, 6 ml Ultracain Forte injekciót alkalmazva. A szokásos műtéti technikával mukoperioszteális lebenyt képeztünk, és a hat Camlog implantátumot beültettük a tervezett helyekre. Csontpótlásra a jobb alsó szemfog helyén volt szükség, erre Bio-Oss granulátumot alkalmaztunk. A műtéti területet zártuk, a beteget tanácsokkal ellátva elbocsátottuk. Az esetleges gyulladásos folyamatok megelőzésére öt napig Eryc kapszulát (250 mg 4x1/nap), a műtét utáni fájdalom csökkentésére Cataflam tablettát (2 x 1/nap) rendeltünk el. A posztoperatív szak zavarmentesen telt. A három hónapos gyógyulási szak után az implantátumokat felszabadítottuk. Az esetleges aspiráció elkerülésére a beteg ez idő alatt sem viselt kivehető fogsort. Az ellenőrző röntgenfelvétel szerint az implantátumok osszeointegrálódtak (2. kép). Lenyomatokat készítettünk a felső fogakról és az alsó implantátumokba csavarozott átvivő műcsonkokról, az implantációs protetikában szokásos módon, majd meghatároztuk a harapási magasságot és a centrális relációt. Ezek alapján elkészültek a fémkerámia hidak a saját fogakra és az implantátumokra mint pillérekre (3., 4. kép). Annak érdekében, hogy elkerüljük az esetleges roham okozta kerámialepattanást, nem készültek magas csücskök a hidak rágófelszínén, és éjszakai fogvédő sínt is visel a beteg (5. kép). Betegünk már három éve panaszmentesen, megelégedéssel viseli pótlásait. A rögzített pótlással életminősége jelentősen javult, rendszeresen megjelenik az ellenőrzéseken. Az eltelt időszakban rohama nem volt.
