Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-06-01 / 3. szám
101 FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 3. sz. 2006. 2. Különböző gyógyszerekkel illetve drogfogyasztással összefüggő hypersalivatio [6, 17, 26, 27, 44, 59, 82, 83, 120, 122]- antipsychoticus szerek (butyrophenon, reserpin, tetrabenazol, risperidon, főleg a chlozapin stb.), - cholinerg szerek (xanomelin, milamelin, főleg a pilocarpin), - phenacetin, - kemoterápiás szerek, - amphetamin, - morphin stb. 3. Mérgezésekkel együtt járó sialorrhoea [1, 33,69, 77, 79, 99, 117, 126]- lithium, - szelén, - digoxin, - higany, - fluorid, - szerves foszfátok stb. IV. Secunder sialorrhoea (drooling/spillage): legfőbb jellemzője a nyelés vagy a szájzárás zavara. A. A neuromuscularis koordináció zavarai: ezen kórképekben a sensoros dysfunctio következtében a beteg képtelen érzékelni a nyálfolyás tényét [15, 16, 18, 21, 25, 26, 36, 42, 54, 61, 62, 66, 87, 90, 91, 94, 95, 107, 108, 109, 138, 142]- mentalis retardatio, - congenitális eredet, - szülési trauma, - infantilis cerebralis paresis,- Parkinson-kór, - Alzheimer-kór, - stroke, - bulbaris paralysis, - amyotrophias lateral sclerosis, - epilepsia, - myasthenia gravis, - facialis paresis, - abnormis fejtartás és ülési pozíció (lelógó, előrehajló fej), - hydrocephalus B. Az orofacialis régió és a torok illetve a garat strukturális integritási zavarai/motoros dysfunctio: ilyenkor típusosán ún. oralis incontinentia lép fel [4, 5, 13, 16, 26, 28, 53, 61, 62, 88, 108, 111, 141, 143], 1. Congenitális vagy szerzett orofacialis defectusok- az állkapocs illetve az állkapocsízület anatómiai rendellenességei (fractura, dislocatio, ankylosis, tumor, resectio, deformitás, mozgáskorlátozottság), - szájpadhasadék, - gótikus szájpad, - ajak- és nyelv-deformitások, - macroglossia, -macrostomia, - malocclusio,- nyitottt harapás, - szájlégzés, - a perioralis izomtónius korral járó csökkenése, - kiterjedt szájüregi tumorok 2. Laryngo-pharyngealis defectusok- laryngectomia, - pharyngectomia, - fistula, -tumorok V. Idiopathias paroxysmalis sialorrhoea: a szakirodalomban eddig összesen négy esetről számoltak be. Megkülönböztetője az ismeretlen eredet. Rendszerességgel, hetente egy-két alkalommal rohamszerűen lép fel a sialorrhoea, ami öt-tíz percig tart [75]. VI. Egyéb formák[13, 16, 58, 62, 96, 110, 115, 132, 147]: - külső légúti akadály, - allergiás rhinitis, - hyperhydratio, - menstruációs ciklust kísérő, - Wilson-kór, - neoplasias meningiosis, - sclerosteosis (genetikus craniotubularis hyperostosis), - nasogastricus intubatio A sialorrhoea gyakorisága Annak ellenére, hogy a sialorrhoea egy súlyos, az egyén pszichoszociális állapotát is hátrányosan érintő probléma, alig találni értékelhető adatot arra vonatkozóan, hogy a különböző állapotokban és betegségekben milyen gyakorisággal lép fel ez a tünet illetve panasz. Felnőtteknél a sialorrhoea leggyakrabban Parkinson-kórban és strokeot követően fordul elő [61]. Gyermekeknél az infantilis cerebralis paresis és a mentális retardatio vezeti a sialorrhoea-val járó kórképek sorát [61, 112]. Parkinsonkórban 46-78%-ban, amyotrophias lateralis sclerosisban szenvedő betegek 20%-ában számoltak be sialorrhoea-ról [35, 63, 66,103, 109]. Arra is van adat, hogy a gyermekkori cerebralis paresis prevalenciája gyermekpopulációban 0,2-0,5%-os, és ezeknek a gyermekeknek mintegy 10%-a küzd nyálfolyási problémákkal [13, 78], Tumoros betegekben a sialorrhoea incidenciája viszonylag alacsony [88]. Gyógyszerszedéssel összefüggő és annak mellékhatásaként fellépő sialorrhoea-ra utaló adatok szerint a schizophrenia kezelésére használt Clozapin a betegek 31-45%-ában fokozza a nyálképződést [32], Mentálisan retardált intézeti betegek körében végzett sorozatvizsgálatban az összesített adatok szerint a nyálfolyás a betegek 28%-ában volt jellemző [91]. A sialorrhoea-hoz társuló tünetek és azok következményei Nyálfolyás (drooling) A súlyos fokú secunder sialorrhoea elsősorban az, amely az azt érintő személyt és a környezetében élőket egyaránt megviseli. A drooling nemcsak egészségügyi problémákat, hanem komoly pszichés zavarokat is okoz. Ha tekintetbe vesszük a napi átlagos nyáltermelés mértékét, nem meglepő, hogy a szájüregből állandó jelleggel kicsorgó nyál komoly folyadékveszteséget eredményezhet, ami dehydratióhoz vezet. Sialorrhoea-ra jellemző a perioralis régió és az áll bőrének a repedezettsége, a nyálcsorgás miatti maceratio, aminek következtében másodlagos (bakteriális és gombás) fertőzések is kialakulhatnak, valamint a kellemetlen odor [15,30, 61]. A megfelelő szájzárás és a nyelési folyamat három fő szakaszának (oralis, pharyngealis, oesophagealis) bármelyike károsodhat ezen területekre lokalizálódó bénulások, tumorok vagy anatómiai rendellenességek következtében. Ezért az ilyen esetekben megfigyelhető sialorrhoea komoly artikulációs, táplálkozási (táplálási) és ivási (itatási) nehézséget is jelent [105,142]. A nyálfolyás emellett beszédzavarral is társulhat, és növeli az aspiratios pneumonia veszélyét [15, 60, 73, 95, 140]. A garatban vagy az oesophagusban felgyülemlő nyál köhögést és fulladásérzést okoz, a hangszalagokat érintő területen pangó nyál-dysphoniát, a mélyebben fekvő légutakban mindez bronchitist illetve pneumoniát eredményezhet [16, 119]. A súlyos sialorrhoea a nyugodt éjszakai
