Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-06-01 / 3. szám
94 FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 3. sz. 2006. A szájüregi betegségeknek alapvető hatásuk van az egyén, illetve a társadalom jólétére, a szájüreg számos specifikus és jellegzetes funkciójának köszönhetően. A száj és az arc állapota mindig is jelentős hatást gyakorolt az emberek pszichológiai állapotára és szociális kapcsolataira. Az olyan cranio-facialis állapotok, mint például az ajak és szájpad-hasadék, erőteljes pszichológiai és társadalmi következményekkel járnak mind a gyerek, mind pedig a család szempontjából. Az, hogy a fogszuvasodás elviselhetetlen fájdalmakat okozhat, és hogy a folyamatos fogfájás nagyon gyakori és levertséggel, illetve akár cselekvésképtelenséggel járó állapot, már régóta ismert tény. Egyes kutatások szerint 1996-ban az öt leggyakoribb patológiás állapot között volt a fogszuvasodás, a parodontium betegségei és a teljes fogvesztés. Sok ember számára a szájegészségi állapot hatása az egyéni jólétre erősen ható személyes élmény, amely napról napra fennáll, szükségtelen fájdalmakat, kellemetlenségeket okozva, amelyek aztán nagy terhet jelentenek mind az egyén, mind pedig a társadalom számára [6,13]. A legutóbbi időkben is a fogorvosok a szájegészségi állapotot szigorúan klinikai szempontból vizsgálták, és az egészséget csupán a betegség hiányának tekintették, ahogy ez az ún „biomedikális” egészségmodellben megjelenik [20]. Korszerű egészségdefiníció szerint az egészség-fogalom többdimenziós jellegét is figyelembe kell venni. Számos oka van annak, hogy a fogorvosi szakterület egészen a közelmúltig viszonylag érzéketlen maradt a szájegészségi állapot fogalmának szélesítésére. Ennek indoka a szakemberek hozzáállása volt. Ugyanis az a vélemény uralkodott, hogy a fogászati és egyéb szájbetegségek hatása a mindennapi életre elhanyagolható, hiszen ezek nem életveszélyesek, és a többi krónikus betegségekhez képest kevésbé súlyosak [7]. Azonban a munkából való kiesés fogazati állapottal összefüggő okok miatt 25%-os volt egy vizsgálati csoportban [24]. „Korlátozottság evésben”, „fájdalom”, „kényelmetlenség” és „esztétikai probléma” előfordulási sorrendben a vizsgált személyek 71 %-a jelzett egy vagy több esetben [6j. A fog- és arcfájdalmaknak a munkahelyi hiányzásra, alvászavarokra, diétás szokásokra, ágynyugalomra, az otthon töltött időre kifejtett hatását értékelve látható, hogy ezek az állapotok nagy terhet jelentenek az emberekre és szociális környezetükre. A szájegészségre kifejtett hatásáliapot (Oral Health Impact Profile - OHIP) kialakulása és fejlődése A fogorvosok fokozott érdeklődését bizonyítják azok a pszichometriás eszközök (kérdőíves vizsgálati módszerek), amelyek az utóbbi időben elsősorban angolszász nyelvterületen a szájegészséggel kapcsolatos életminőség tanulmányozására, pontosabban mérésére dolgoztak ki [4, 13, 18]. Ezek különbözhetnek egymástól abban, hogy a kérdőív milyen elemeket (items) tartalmaz, az elemek számában, valamint abban, hogy az illető eszközt a nemzetközi szakirodalomban elfogadott szabályokat figyelembe véve alakították ki. Az egyes országokban illetve nyelvterületeken kidolgozhatnak saját eszközöket, vagy honosíthatnak más országokban kidolgozott és letesztelt kérdőíveket. Pontos szabályokat alkalmaztak a fordításra, azaz a nyelvi adaptálásra, a honosításra, valamint az elkészített vagy lefordított eszköz validitásának az illető kultúra körben történő vizsgálatára [2, 9, 10, 16, 19, 32] is. Ezeknek a kérdőíves módszereknek a közös jellemzője, hogy bizonyos indikátorokat használva mérhetővé tesznek egy olyan többjelentés-tartalmú fogalmat, mint a szájegészségi állapot szociális hatása (szájegészségi állapothoz kapcsolódó életminőség). Eltérő alapelképzelések, szerkesztésmódok jellemzőek a különböző kérdőívekre. Az egyik módszerre példa az Atchinson és Dolan által kifejlesztett GOHAI (Geriatric Oral Health Assessment Index), amely negatív effektusokra kérdez rá [4], Az itt előforduló kérdéscsomag olyan összeállításnak tekinthető, ahol a károsító hatások a funkcionális károsodásoktól a betegség szociális hatásáig terjedhetnek. Ugyanígy csak az egyes faktorok jelenlétét vizsgálja a „Sociodental Scale” [21,22], Pozitív és negatív hatást rendszerez a „Dental Impact Profile” (DIP) és az „OHQoL-UK” [27], túllépve az egyszerű felsorolásos módszeren. Egy másik mérési módszer a funkcionális károsodásokat és azok szociális következményeit állítja sorba. Olyan szempontok szerint szerkeszt, hogy az csak személyes problémát okoz a páciensnek (pl. hogy nem tud enni), vagy a társas kapcsolataiban is megmutatkozik (pl. kerüli mások társaságát). A módszer eredményeképpen az egyénhez egy ún. szociális hatás profil rendelhető [26], Ezt az alapgondolatot követve fejlesztette ki Slade és Spencer 1994-ben az OHIP-ot, amely a kérdéssorozat egymás alá szerkesztett válaszaival tükrözi azt a szerkezetet, ahol a megfelelő fogalmakat és ezek előfordulási gyakoriságát lehet vizsgálni, és a kérdéscsomag felhasználható a szájüregi betegségek szociális hatásának felmérésére. így az Ausztráliában kidolgozott OHIP a legtöbb elemet (49) tartalmazó, és világszerte általánosan elfogadott és alkalmazott eszközzé vált. A fogalmi alapokat a Locker-féle szájegészségi állapotra vonatkozó modell biztosította. A módszer kifejlesztése négy lépésben történt. Úgynevezett nyitott végű kérdések segítségével a páciensek leírták a fogászattal kapcsolatos élményüket, majd a Locker-modell szerint adatcsökkentést végeztek. Fogyatékosság-kategóriára kevés állítás gyűlt össze, így az adatcsökkentés után ehhez a dimenzióhoz egy meglévő eszközből [12] még három kérdést adtak hozzá. így alakították ki a 49 kérdést. Újabb pácienscsoport az állítások fontosságát számszerűen súlypontozta. A megbízhatóságot úgy lehetett vizsgálni, hogy az állításokat kérdéssé fogalmazták át. Minden kérdésre 5 lehetséges választ lehet adni: „nagyon gyakran”, „gyakran”, „néha”, „ritkán”, „soha”. A válaszok 4, 3, 2,1, ill. 0 pontot érnek. Majd minden kérdésnél ezt a pontértéket megszorozták a súlyozás során kijött számmal. így minden
