Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-06-01 / 3. szám
93 FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 3. sz. 2006. válhat a beszéd és (3) számos irányban korlátozódhat a funkció a rágásban, a hangképzésben, a megjelenésben. Ha a három felsorolt kategória fennáll, akkor az egyén, a beteg hátrányos helyzete a szociális környezetében egyre nyilvánvalóbb, pl. munkaképessége lényegesen csökkenhet. Locker az adaptáció során kiszélesítette az ICIDH fogalomkörét azzal, hogy bevont bizonyos lelki, illetve érzékelhető állapotokat (fájdalom, pszichológiai diszkomfort), amelyek gyakori következményei a fogászati betegségeknek. Vizsgálati módszerek Az egészségi állapot laikus és orvosi megítélése nem feltétlenül azonos. Lehet, hogy a páciens egészségesnek érzi magát, míg egy orvos erről másképpen vélekedik, és fordítva. Az orvos és a páciens valójában az egészség különböző összetevőit veszi figyelembe - az egyik tudományos, a másik inkább szubjektív alapon mérlegel [3], Az orvos és a beteg szemléletének különbözősége azt tükrözi, hogy az egészségnek többféle dimenziója létezik, és ideális esetben ezeket az egészség bármely meghatározásában vagy mérésében számításba kellene venni. Gyakorlatilag az egészségi állapotnak jelenleg, egyetlen olyan mérési módja sincsen, amely minden elképzelhető elemet számításba vesz. Az egészségi állapot mérésében objektív és szubjektív módszerek különíthetők el, mint pl. a különböző mortalitási ráták, a morbiditás gyakorisági vizsgálatok, a betegség miatti hiányzás, az orvoshoz fordulás, mint mérőszám, a normális életvitel-fenntartás képességének és korlátozottságának mérése, az egyéni beszámoltatás módszere. Az egyéni beszámoltatás módszere A lakosság egészségiállapot-mérésének általánosan elfogadott módszere, hogy magukat az érintett embereket kérdezik meg arról, hogy milyen akut és krónikus betegségekben szenvednek. Ilyen például Angliában az „Általános Háztartásfelmérés” (General Houshold Survey). A válaszokat összegzik, ezáltal áttekinthetővé válik a betegségek népességen belüli eloszlása. A módszer hátránya közé tartozik például az, hogy egyes betegek különböző állapotoknak különböző jelentőséget tulajdonítanak, valamint az is, hogy a betegségről való beszámolás késztetése is egyénenként változó. Az egészségi állapot iránti érdeklődés másik megközelítési módja az átfogó kérdőívek alkalmazása. Tekintve, hogy az ilyen kérdőívek a válaszadó egészségi állapotával kapcsolatos saját véleményére támaszkodnak, az így feltárható mértékszámok, illetőleg tényezők szubjektív egészségiállapot-indikátoroknakteWintheXők. Alapvetően két módon lehet mérni az egészségi állapot szubjektív megítélését. Az egyik módszer egy olyan kérdőív használata, amely az egészségi állapotot egyetlen átfogó mérőszámmal (indexszel) jellemzi. Ez a megoldás azokban az esetekben hasznos, amelyek során egyéneket vagy népességcsoportokat vizsgálunk, feltételezve, hogy az egyik lényegesen „egészségesebb” a másiknál. A módszer kritikusai azonban rámutatnak, hogy az egészségnek igen sok összetevője van, és a mozgásképességet nem lehet összemérni például az alvással. A másik módszer az egészségprofilok használata. Az egészségprofil minden egyénhez több olyan mérőszámot rendel hozzá, amelyet az egészség különböző dimenzióit feltáró kérdőívek alapján lehet megszerkeszteni [3]. Ilyen egészségprofil például a „Nottingham Egészségprofil” (Nottingham Health Profile - NHP) [12], a „Betegséghatás Profil” (Sickness Impact Profile-SIP) [8] és azSF- 36 [31]. Míg az NHP 6 kategóriát különít el, addig az SF- 36 36 kérdéssel dolgozik, amely nyolc dimenziót ölel fel. Fizikai tevékenység, társadalmi tevékenység, fizikai vagy érzelmi problémákból eredő, szerepkorlátozottság, általános mentális egészség, energia, testi fájdalom, általános egészségérzet. Jelenleg nincsen egy olyan „NHP Összesített Index”, amely az NHP különböző dimenzióinak értékeit egyetlen kombinált mutatószámban jelenítené meg. Ennek kétségtelenül az az oka, hogy a „jó egészségi állapot” fogalma igen összetett. Az orvosi kezelést a szakemberek hagyományosan általában abból a szempontból értékelik, hogy milyen objektív változást hozott létre a beavatkozás [3], Például egy teljes kivehető fogpótlás átadása után a fogorvos feltételezi, hogy az javítani fogja a beteg rágóképességét a fogatlan állapothoz viszonyítva. Az egészségi állapot önbesoroláson alapuló mérésének az az előnye, hogy a beteg személyek szubjektív válaszai hozzákapcsolhatóak az említett objektív paraméterekhez. így a következő területeken lehet felhasználni ezeket: (1) betegellátás rendszeres ellenőrzésekor (2) az orvos-beteg kapcsolat javításában azáltal, hogy eredményei az orvost informálják a kezelése alatt álló betegek szubjektív hogylétéről; (3) két vagy több kezelésmód összehasonlító értékelését célzó klinikai vizsgálatok során; (4) különböző betegségcsoportok egészségi állapota javulásának mérésekor; különösen olyan esetekben, amikor az ellátásra fordítható források legelőnyösebb felhasználásáról kell dönteni; (5) az egész lakosság egészségi állapotának ellenőrzése kapcsán (fogorvoslásban a fogászati egészségre vonatkozóan) [3]. Szemléletváltás az orális egészségről alkotott felfogásban Ahogy az egészségügyi ellátás összetettsége fokozódik, és drágábbá válik az ellátás, úgy nagyobb az érdeklődés azon adatok iránt, melyek az egészségi állapotot, ennek különböző beavatkozások hatására jelentkező változását, illetve az életminőséget jellemzik. Ezen adatok nagy jelentőségűek az egészségügyi ellátás finanszírozása szempontjából. Ugyanezek jellemzőek a fogorvosi szakterületen is.
