Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-06-01 / 3. szám
92 FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 3. sz. 2006. minden valószínűség szerint az egészség az a kategória, aminek legnagyobb hatása van az életminőségre. Bár a szájegészségnek koránt sincs ilyen nagy szerepe, a fogorvoslás szempontjából nem lehet közömbös, hogy a szájüreg és az azt határoló szervek egészségi állapota milyen mértékben hat az illető személy életminőségére. Napjaink egészségügyi kutatásaiban elterjedt az úgynevezett percepcionális modell, amely az egészséget az egyén saját véleménye alapján határozza meg. A vélt egészség a legtöbb nemzetközi szervezet (WHO, EU, OECD) által ajánlott egészségindikátor között szerepel. Egyes szakvélemények szerint azonban az országok közötti összehasonlítást megnehezíti az, hogy eltérő kultúrákban az objektív egészségi állapot - bárhogyan is határozzuk meg - eltérő szubjektív egészségérzetet eredményezhet. A 20. századi szociológia és népegészségtani kutatások igazolták, hogy az egészséges ember nehezen értelmezhető hibátlanul működő gépként. így a biomedikálisnaknevezett hagyományos szemlélet mellett, amely az egészséget a betegség hiányaként értelmezi, napjainkra az úgynevezett funkcionális modell vált meghatározóvá. Az egyén testi, lelki, szociális működésének épségét a funkcionális modell szerint az határozza meg, hogy mennyire tud különböző tevékenységeket végrehajtani. A funkciók legmagasabb szintje a társadalom életében való részvétel. E szerint egy személy egészségét annak alapján lehet megítélni, hogy menynyire tud különböző tevékenységeket végrehajtani. Az Egészségügyi Világszervezet által bevezetett „International Classification of Functioning, Disability and Health”ben használt korszerű egészségmodellben, a funkcionalitás csökkenésének három kategóriája különböztethető meg. 1. Károsodás (impairment), amely a test anatómiai felépítését és/vagy valamely funkcióját érintő probléma; 2. Tevékenység akadályozottsága (activity restriction), ami valamely fizikai vagy mentális tevékenység végrehajtásában jelentkező probléma; 3. Részvétel korlátozottsága (participation restriction), amely a társadalmi szerep betöltésében, a társadalmi életben való részvétel során jelentkező problémákat jelenti. A fentiek alapján az egészségnek három szintjét érdemes elkülöníteni: a szervezet, az egyéni, valamint a társas tevékenység szintjét [30], Gyakran megkülönböztetünk pozitív és negatív egészséget. A pozitív egészség a tényleges jóllétet és a fittség az erőnlét magas minőségét jelenti, míg negatív egészségről akkor beszélhetünk, ha kellemetlen nemkívánatos állapotokról, betegségekről vagy akár súlyos korlátozottsággal járó állapotokról van szó. Az egészség pozitív és negatív oldalai azonban csak hipotetikusan zárják ki egymást, az életben nem. Sokan vannak, akik együtt élnek egy kellemetlen állapottal, betegséggel, mégis fittek, és az egészség bizonyos fizikai, szomatikus dimenzióit leszámítva, egészségesnek tekinthetők. Ezekből is látszik, hogy az egészség az ember testi, lelki állapotának és szociális helyzetének egyensúlya, s nem a „tökéletes egészség”. Amikor tehát azt mondjuk, hogy az egészségi állapotot javítjuk, akkor az élet minőségének javításáról beszélünk, amely természetesen magába foglalja a pozitív egészség növelését és a negatív egészség csökkentését [11]. Patrick [23] ajánlott egy meglehetősen széles fogalomspektrumot, melynek megnevezése az angolszász rövidítések alapján az ún. „öt D”: halál (death), betegség (disease), korlátozottság (disability), kényelmetlenség (discomfort) és elégedetlenség (dissatisfaction). Mindezeknek a fogalmaknak a hiányában beszélhetünk egészségről. Ez a fogalomcsoport magában foglal mind biológiai, mind életminőséggel kapcsolatos vonatkozásokat. Azt dokumentálni, hogy a fogászati betegségek menynyire terhelik meg a társadalmat, és milyen hatással vannak az egyén jólétére, csak az elmúlt évtizedben vált lehetségessé, ahogy a fogorvoslásban is egyre inkább megjelentek azok a kutatási módszerek, melyek pontosabban meghatározzák a szájbetegségek természetét és következményeiket [6]. Ezek a kutatások nagyrészt a WHO állásfoglalásai alapján, először a Károsodások, Korlátozottságok és Fogyatékosság Nemzetközi osztályozását (ICIDH, International Classification of Impairment Disability and Handicap), majd a Funkciók, Korlátozottságok és Egészség Nemzetközi besorolását (ICF, International Classification of Functioning Disability and Health) követve gyorsultak fel. Az ICIDH-t a fogászati és szájbetegségekre adaptáló funkcionális modellben [21] a fogalmak lineárisan kapcsolódnak egymáshoz, és kiterjednek az orális egészség biológiai, viselkedési és társadalmi dimenzióira (1. ábra). Betegség Fizikai és/vagy pszichés fájdalom károsodás -Fogvesztés 1. ábra. Életminőséget befolyásoló kategóriák és a szájegészséggel kapcsolatos hatás [12] A szájbetegségek miatt visszamaradó kemény és lágy szöveti hiány további következményekkel jár. Az okklúziós felszín, az egy teljes foghiánytól a kisebb, majd egyre nagyobb számú foghiányon át az összes fog és a processus alveolaris elvesztéséig súlyosbodhat. Ez az állapot egyúttal kényelmetlenséggel, alkalmatlansággal és korlátozott funkcióval jár együtt: (1 ) kényelmetlenséggel, mert fizikai és pszichés fájdalmat vált ki; (2) alkalmatlansággal, mert kivehetetlenné és félreérthetővé
