Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-12-01 / 6. szám
240 FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 6. sz. 2005. regressziós jelenségek meglétére vagy hiányára utalhat. A szövegek hosszának mérését inkább mint összehasonlító adatot tartottuk fontosnak, de mint az eredményekből látni fogjuk, elképzelhető, hogy ez a paraméter összefüggésben áll a fogászatifélelem- és szorongásszinttel. Ugyancsak vizsgálni kívántuk a történetekben szereplő leggyakrabban előforduló szavak jelentését [2], mivel ez további adalékokat kínál a gyermekek fogászati kezeléstől való félelmének hátteréről. Végül meg kívántuk vizsgálni, hogy egy a fogászati félelem szempontjából fontos tényező - a nemi hovatartozás - befolyásolja-e a vizsgálni kívánt paramétereket. Vizsgálati anyag és módszer 97 általános iskolás tanuló (kor: 8-15 év, 44 fiú, 53 lány) fogakkal kapcsolatban spontán leírt szövegeit [6] elemeztük, de ezúttal szófajtani szempontból. A vizsgálat körülményei azonosak voltak a már korábban ismertetettel [6]: a tanulók a fogalmazványok elkészítése előtt fogászatifélelem-mérő kérdőíveket (DAS [4, 7]; DFS [8, 15,16]), valamint szorongást mérő kérdőíveket (STAI-S, STAI-T [23,24]) töltöttek ki, majd kaptak egy külön lapot, amelynek tetején írásban arra kértük őket, hogy írjanak le bármit, ami a fogakkal kapcsolatban eszükbe jut [6], A kísérleti alanyok tanítási időn kívül, önként vettek részt a vizsgálatban, miután annak módjáról és céljáról tájékoztatást kaptak. Mivel elsősorban kiskorúakat vizsgáltunk, a diákok szüleitől is beleegyezést kértünk a vizsgálat előtt [25]. A fogakkal kapcsolatos írásokat tartalom szerint a már korábbi vizsgálatunkban is szereplő hét csoportba soroltuk [6]: 1. „Problémamentes tejfogelvesztés” (n=21, 10 fiú, 11 lány, kor: 9.5 ± 1.5 év); 2. „Megrázkódtatást okozó tejfogelvesztés’’(n=8, 4 fiú, 4 lány, kor: 9.6 ± 2.1 év); 3. „Problémamentes fogászati kezelés” (n=9, 4 fiú, 5 lány, kor: 10.0± 1.9 év); 4. „A fogak szerepe és tisztítása” (n=28,11 fiú, 17 lány, kor: 11.2 ± 1.6 év); 5. „Fogfraktúra, sérülés következtében”(n=6, 3 fiú, 3 lány, kor: 12.7 ± 1.6 év); 6. „Fogakkal kapcsolatos történetek”(n=12, 8 fiú, 4 lány, kor: 12.7 ± 1.2 év); 7. „Megrázkódtatást okozó fogászati kezelés”(n=13, 4 fiú, 9 lány, kor: 13.6 ± 1.6 év). A szövegekben szereplő szavakat 4 szófaji kategóriába soroltuk: 1. ige és főnévi igenév, 2. főnév; 3. melléknév és melléknévi igenév; 4. egyéb szófaj. Az adott szövegben vizsgáltuk az azonos szófaji osztályba tartozó tartalmas jelentésű szótári szavak (tartalmas jelentésű lexémák), valamint az adott szófaji kategóriába tartozó összes szó (szóelőfordulás) számát. A szótári szavak száma az adott „asszociációs körhöz” tartozó szókincs szófajok közötti megoszlására utal. Az adott szófaj-kategóriába tartozó összes szó száma pedig azt mutatja meg, hogy a szövegben összességében melyik szófaj preferált, illetve melyik szófaj használata szorult háttérbe. A „leggyakoribb szavak” számbavételekor maximálisan 10 szót jelöltünk meg (ez a szám azonban olykor kevesebb, például, ha a 6. helyen már csak egyszer előforduló szavak állnak stb.). A szófajok meghatározásánál a Magyar értelmező kéziszótár 2003-ben megjelent második, átdolgozott kiadását [22] vettük figyelembe. Az adatok matematikai analízise során az írások hoszszának (a szóelőfordulások számának) összehasonlításakor Student-féle kétmintás t-próbát alkalmaztunk. A többi mért paraméter tekintetében a százalékos megoszlás eltéréseit a csoportok között matematikai homogenitás-vizsgálattal [3] értékeltük. Ennek a matematikai eljárásnak az előnye az, hogy alkalmazásának nem feltétele a vizsgált minta eloszlásfüggvényének (pl. normál eloszlás) ismerete, és (következésképpen) nem követeli meg azt sem, hogy az átlagok szórása közel azonos legyen a mintacsoportok között [3]. A III. és IV. táblázat alján összehasonlító adatként a „csoportértékek súlyozott átlagát” adtuk meg, mivel az összesítésre került paraméterek egy része „átfedésekkel” szerepelt a csoportok között (pl. a fog szótő minden csoportban szerepelt, míg más tartalmas jelentésű lexéma, mint például a bicikli csak egyetlen csoportban fordult elő). Az egész mintára nézve azonban az előforduló különböző tartalmas jelentésű lexémák száma tekintetében a fog és a bicikli azonos „súllyal” kerülne beszámításra. Ezért ilyen esetekben a csoportértékek súlyozott átlaga jobb „viszonyítási alap”, mint az egész mintára jellemző érték. Eredmények Mint az I. táblázat adataiból látható, a szövegek átlagos hossza csoportonkénti bontásban jelentős szórást mutat. A legrövidebbek a megrázkódtatást okozó fogászati kezelésről szóló történetek, míg a „legbőbeszédűbbek” a sérülés következtében kialakuló fogfraktúráról vagy a fogakkal kapcsolatos történetekről szólók. A különbség matematikai értelemben is szignifikáns (t-próba, p<0.05) az említett legrövidebb és két leghosszabb csoport között. További szignifikáns (t-próba, p<0.05) különbséget látunk a leghosszabb csoport és a közepes hosszúságú, de nagy esetszámú problémamentes tejfogextractióról író csoport között is. A II. táblázat adataiból azt is láthatjuk, hogy nemek szerinti bontásban a szövegek hossza tekintetében van különbség: a fiúk szignifikánsan (t-próba, p<0.05) rövidebb történeteket írnak, mint a lányok. A III. táblázatban a tartalmas jelentésű szótári szavak (tartalmas jelentésű lexémák) szófaj szerinti megoszlását látjuk. Ez a paraméter (mint már említettük) elsősorban a speciális szöveg szótári szavainak szófajok szerinti megoszlására utal. Az adatokból kiderül, hogy öszszesen két csoport („fogfraktúra, sérülés következtében” és „megrázkódtatást okozó fogászati kezelés”) között találtunk szignifikáns eltérést (homogenitásvizsgálat, p<0.05). Az adatok azt mutatják, hogy az egész mintára nézve a „főnév” a preferált szófaj. Ez egyébként is élet-
