Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)

2005-09-01 / Supplementum

46 FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. Supplementum, 2005.

zésmódra, pontosságra szoktatta munkatársait. A Klinikán folyó kutatások mellett ebben az időszakban kezdett kiteljesedni a Kórélettani Intézet Orálbiológiai Csoport, majd a Kar Zelles Tivadar professzor (adjunktus) által alapított és vezetett Orálbiológiai Tanszék ernyője alatt a fogkeményszövet-kutatás, melyből több kandidátusi értekezés született (Fábián Tibor, Fejérdy Pál, ifj. Tóth Pál, Kóbor András). A Klinika Orálbiológia Tanszékhez fűződő kapcsolata, ha különböző intenzitással, de azóta is folyamatos, sikeres együttműködés, melyet számtalan kutatási területen közös publikációk igazolnak. A klinikumban ez az időszak elsősorban a teljes fogatlanságteljes foghiányok gyógyításában hozott új, máig is elfogadott eredményeket, Kaán Miklós professzornak (adjunktus) pedig kandidátusi fokozatot. A fix fogpótlások problematikáihoz kapcsolódóan, ez időszak végére esik Götz György professzor (adjunktus) klinikai- biomechanikai alapkutatásra épülő kandidátusi fokozatát megalapozó vizsgálatok elindítása is.

A Fogpótlástani Klinika oktató gárdájának „kemény magja” ekkor alakult ki, ismeretátadása, folyamatosan megújított tudásbázisa, kimunkált tantárgy-pedagógiája mind a mai napig hat. A Fogpótlástani Klinika deklarált prioritása a fogorvostan-hallgatók magas szintű gyakorlati és elméleti oktatása lett, melyhez kötelezően kapcsolódik a gyógyító és tudományos tevékenyég. Kaán Miklós, az akkori tanulmányi felelős irányítása és elképzelései nyomán kezdtek kialakulni az oktatásminőség biztosításának elemei. Ezekből az alapokból nőhetett ki a Klinika tanúsított ISO 9001-2000 minőségbiztosítási rendszere 2001-ben.

Az 1975-ben igazgatói megbízásáról leköszönő és nyugdíjba vonuló Schranz Dénes professzor egy jól működő, kiegyensúlyozott klinikát, összeszokott, öszszetartó „csapatot” hagyott örökül. Utódja Fábián Tibor (akkor egyetemi adjunktus) lett. Fábián Tibor profeszszor huszonhárom éves igazgatói tevékenysége a Fogpótlástani Klinika életében „minden idők” leghosszabb korszakát jelenti.

Ebben az időszakban újult meg a Klinika Mikszáth Kálmán téri épületi infrastruktúrája. A Fogtechnikai Laboratórium elköltözésével valamelyest javultak az adminisztratív elhelyezés feltételei. Az alagsorban központi sterilizáló és szociális helyiségek, a földszinten hallgatói ruhatár, könyvtár és tárgyaló kialakítására került sor, melyet az épületben elhelyezkedő két klinika közösen üzemeltet és használ. Megújultak az oktatótermek, és pályázati forrásokból ifj. Tóth Pál docens áldozatos munkájának köszönhetően az egységkészülékek cseréjére is sor került. A kor követelményeit felismerve, a Klinika egyetemi szinten elsőként alkalmazta számítástechnika lehetőségeit, már 1990-ben lokális számítógépes hálózat segítette az adminisztrációt, a multimédiás oktatást, a képi dokumentációt és a tudományos kutatást, amely elsősorban Fejérdy Pál adjunktus és Gál Péter, az egyetem számítóközpontjának munkatársa nevéhez kapcsolódik. A színvonalas oktató munka fontosságának prioritása változatlan maradt, a hozzá kapcsolódó kutatások

tették ki a publikációk jelentős részét. Fontos kutatási területeken születtek minősítéseket eredményező új „megállapítások”. A hangképzés és a fogművek összefüggéseinek vonatkozásában Kivovics Péter, aserdülőkorúak fogpótlástani ellátásának vonatkozásában Szöllősi Katalin, az általános fogorvoslás és a magatartástudományok területén Fábián Tibor Károly bizonyította jártasságát, szerezte meg kandidátusi fokozatát.

A részleges foghiányok gyógyításának, a részleges fogpótlások korszerű preventív szemléleten alapuló tervezésének tudományos alapokra helyezése az 1970-es évek végére a kutatások középpontjába került. A fogpótlások károsító és a megelőzés szolgálatába állító terápiás lehetőségeivel foglalkozva máig ható - tudományosan igazolt - megismételt epidemiológiai vizsgálatokkal bizonyított „axiómák” kerültek megfogalmazásra. Az oktatás számára is fontos, új elméleti ismereteken nyugvó diagnosztikus rendszer segíti a terápiás lehetőségek megválasztását, útmutatást ad a részleges foghiányok rehabilitálására. Mára mind a „Módszertani körlevelek”, mind a finanszírozási jogszabályok e rendszert alkalmazzák.

Az alapkoncepció, „A részleges foghiányok protetikai osztályozása” (Fábián T. és Fejérdy P.) 1979-ben került publikálásra, majd német és lengyel nyelven is megjelent, beépülve a lengyel graduális fogorvos-oktatásba is. Az elméleti indíttatású összefoglaló közleményt közel tíz gyakorlati és elméleti jellegű, közvetlenül a témához kapcsolódó dolgozat sora követte. Ezek közül is kiemelésre érdemes Fejérdy P, Somogyi E. és Fábián T.: „Miért kell a részleges lemezes fogpótlások elhorgonyzására igénybe vett fogakat azok megtámasztásába is bevonni?” (1991) című eszmefuttatása.

A foghiányok osztályozásának igénye újból és újból foglalkoztatta a téma iránt érdeklődőket, olyan ismérveket keresve, amelyek a szimmetriákat figyelmen kívül hagyva, az állcsontonként! több mint 36 ezer lehetséges foghiány-variációban - egy fog hiányától egy maradékfogig - értelmes eligazítást nyújt. A „Fábián és Fejérdy’’féle osztályozás alapja; a lehetőségek által biztosított feltételek mellett, a maximális dentális megtámasztás alkalmazásakor a rágóerő vertikális komponense által létrehozott forgatónyomaték fogpótlásra gyakorolt elmozdító hatásának értékelése. A preventív szempontokat is megfogalmazó terápiás irányelvek helyességét széles körű, az egész országra kiterjedő epidemiológiai vizsgálat lefolytatása és eredményeinek kiértékelése volt hivatva bizonyítani. A Fogpótlástani Klinika orvosai 1985-1989 között közel tízezer személy fogászati szűrővizsgálatát végezték el Röntgenernyő és Fényképszűrő Állomások által szervezett tüdőszűrésekhez kapcsolódóan. A reprezentatív vizsgálat eredményei számtalan tudományos előadásban, tizenöt dolgozatban és egy „Tanulmányiban (Fejérdy R, Fábián T. és Lindeisz E, 1989) került ismertetésre.

Fábián professzor vezetői megbízása 1999. július 1-jével járt le. A vezetőváltás a Klinika életben zökkenőmentesen, jelentősebb személyi változások nélkül ment vég