Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-09-01 / Supplementum
FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. Supplementum, 2005. 45-48. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Klinika, Budapest A Fogpótlástani Klinika története DR. FEJÉRDY PÁL Az 1959-ben alapított Fogpótlástani Klinikát első igazgatója, Molnár László 1968-ig, 9 évig vezette. Színes egyénisége óriási lexikális tudással, világos gondolkodásmóddal párosult. A „Molnár” korszakra esik az „alapító atyák”: Huszár György professzor és Földvári Imre docens munkássága, Kovács D. Géza professzor gyógyító és szerteágazó tudományos aktivitása. 1968-ban interregnum következett, Berényi Béla professzor megbízottként irányította a Klinikát. 1969 szeptemberében Schranz Dénes egyetemi tanár került a Fogpótlástani Klinika igazgatói székébe. A Fogpótlástani Klinikát kellő szigorral, tudományos munkára ösztönzéssel, folyamatos ellenőrzéssel irányította úgy, hogy az egyéni kezdeményezéseknek szabad teret engedve tudott „humánpolitikát” folytatni. Az 1975-ben igazgatói megbízásáról leköszönő és nyugdíjba vonuló Schranz Dénes professzor utódja Fábián Tibor professzor huszonhárom éves igazgatói tevékenysége a Fogpótlástani Klinika életében „minden idők” leghosszabb korszakát jelenti. Fábián professzor vezetői megbízása 1999. július 1-jével járt le. A vezetőváltás a Klinika életben zökkenőmentesen, jelentősebb személyi változások nélkül ment végbe. A kinevezett igazgató Fejérdy Pál diplomája megszerzése óta (1969) - végigjárva az összes egyetemi grádust - dolgozik a Fogpótlástani Klinikán, ismerve annak életét, erősségeit és gyengéit. Az elmúlt ötéves időszakban újragondoltuk küldetésünket, prioritásainkat, tudatossá, szabályozottá tettük eddigi munkánkat. A Klinika tanúsított ISO 9001-2000 minőségbiztosítási rendszere az oktató, kutató és gyógyító tevékenységére egyaránt kiterjed. Az oktatás szolgálatába állítottuk a folyamatosan változó, dinamikusan fejlődő informatikai lehetőségeket is. Kulcsszavak: Fogpótlástani Klinika története; oktató, kutató és gyógyító tevékenység Fél évszázad, 50 év meghatározó történéseit még vázlatosan érintve sem lehet néhány oldalban összefoglalni. A kiragadott, leírt gondolatok szükségképpen torzítanak, szubjektív megítélést tükröznek a fontos és a kevésbé fontos dolgok kiválasztásában. Szerencsére a Klinikáról megemlékezésekben, „Évkönyvekben”, kiadványokban, az Egyetem honlapján sok aktuális, objektív, olykor száraz információ található. Az 1959-ben alapított Fogpótlástani Klinikát első igazgatója, Molnár László professzor 1968-ig, 9 éven keresztül vezette. Színes egyénisége óriási lexikális tudással, világos gondolkodásmóddal párosult. Jól ismerte a klinikum fehér foltjait, a fogpótlástan műveléséhez szükséges alapismeretek kutatásának fontosságát. Mai szóhasználattal azonban (hallgatójaként személyes benyomásom alapján is) vezetői megítélésére ráillet, hogy nem volt „menedzser” típus. A kijelölt kutatási területeken sajnos csak néhány - igaz, időtálló - publikációra került sor. Molnár professzor kiváló didaktikai érzékkel rendelkezett. Fogpótlástan tankönyve (1960) - a „kismolnár” - az akkori fogorvosi tankönyvek közül a hallgatók számára a legjobban „emészthető” volt. A „Molnár” korszakra esik Kovács D. Géza professzor (adjunktus) korát megelőző implantációs tevékenysége, gyógyító és szerteágazó tudományos aktivitása, fokozatszerzése. Kovács D. Géza professzora maxillofaciális rehabilitáció, a helyreállító protetika területén kiemelkedő, máig ható iskolateremtő egyéniség. Huszár György professzor és Földvári Imre docens munkássága csúcspontja is erre az időszakra esik. Több tan- és kézikönyv, publikáció jelzi - sok ma is helytálló megállapítással - életművüket. Huszár professzor - igazi polihisztorként - az anyagtan határterületeitől a fogászat történetéig nagyon sok mindennel foglalkozott. Földvári Imre a praktikus, gyakorló fogorvoslás területén mozgott otthonosan. Megalkotta többek között a „Földvári”-féle középértékű artikulátort, a „Földvári-kapcsot”, a topografikus alapokon nyugvó „Lőrinczy és Földvári”-féle részleges foghiányok osztályzását. 1968-ban interregnum következett, alatta Berényi Béla professzor, a Szájsebészeti Klinika akkori igazgatója, a Kar dékánja, megbízottként, távolról irányította a Klinikát. 1969 szeptemberében Schranz Dénes egyetemi tanár került a Fogpótlástani Klinika igazgatói székébe. Schranz Dénes nem volt ismeretlen a Karon, az alapító tagok közé tartozott. Tudományos érdeklődése elsősorban a fogászat igazságügyi vonatkozásaihoz kötődött. A Fogpótlástani Klinikát kellő szigorral, tudományos munkára ösztönzéssel, folyamatos ellenőrzéssel irányította úgy, hogy az egyéni kezdeményezéseknek szabad teret engedve tudott „humánpolitikát” folytatni. Legendásan őrködött a magyar és a szaknyelv tisztasága fölött, szabatos kifeje
