Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 1. sz. 2005. 31-36. Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Fogorvostudományi Kar Luxálódott fiatal maradófogak ellátása két eset kapcsán DR. KOVALECZ GABRIELLA, DR. ALBERTH MÁRTA, DR. NEMES JUDIT A gyermekfogászat egyik legproblémásabb részét a traumás fogak ellátása képezi. Gyermekfogászati szakellátásunkon az utóbbi években jelentősen növekedett a periodontális szövetek sérülésével járó fogbalesetek miatt beutalt gyermek páciensek száma. Közleményünk célja az, hogy a bemutatott két eset kapcsán a fiatal maradófogak luxációval járó sérüléseinek ellátása során felmerülő leggyakoribb problémákra felhívjuk a figyelmet, valamint az IADT által kiadott irányelvek közlésével segítséget nyújtsunk a traumát szenvedett fogak eredményesebb ellátásához. Kulcsszavak: fiatal maradófog, luxáció, sürgősségi betegellátás, sínezés, visszarendelés Bevezetés A jóléti társadalom kialakulása a pozitív változások mellett magával hozta a civilizációs betegségek egész sorát is. Nem csak a kariesz, szív-, érrendszeri, daganatos és stressz betegségek száma szaporodik évről évre, hanem a közlekedési balesetek, szabadidős programok, sport tevékenységek során elszenvedett sérülések száma is növekszik. Ennek következtében szerte a világon - így hazánkban is - a dentoalveoláris traumák előfordulási gyakorisága növekvő tendenciát mutat. Epidemiológiai vizsgálatok szerint a maradó fogazati stádiumban minden második gyermek anamnézisében szerepel valamilyen dentális trauma, amely leggyakrabban a 8-12 éves korosztályt veszélyezteti [3, 6, 8, 9, 10]. A maradófogak esetében a szakirodalom a leggyakoribb sérüléstípusként a komplikáció-mentes koronafraktúrát (koronafraktúra pulpa expozíció, illetve pulpa transzparencia nélkül) említi, amely az esetek 50-60%-át teszi ki [12]. Gyermekfogászatunkon 2000-2003 között maradófog-sérüléssel kezelt páciensek körében végzett felmérésünk során az eseteink 62%-át a periodontális szövetek sérülésével járó traumák, 36%-át az egyszerű és komplikált koronafraktúrák, míg 2%-át a gyökéri fraktúrák képezték. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy az alapellátásban dolgozó fogorvos számára leginkább a periodontális szövetek sérülésével járó traumák kezelése okoz problémát. Emiatt elsősorban az ilyen típusú elváltozásokkal utalják szakorvosi ellátásra a gyermekeket. Ezen sérüléstípusoknál a baleset- és a szakszerű ellátás között eltelt idő szignifikánsan meghatározza a gyógyulás esélyeit [1,12, 14], A késlekedés (melynek oka lehet a szülő alulinformáltsága, a sürgősségi ellátás szervezési hiányosságai, esetenként az elégtelen szakmai felkészültség) végül ahhoz vezethet, hogy az érintett fog/fogak megmentése csak nehezen vagy egyáltalán nem valósulhat meg [12]. Az általunk bemutatott két esetben is az ellátás késlekedése, valamint az első ellátó orvos által alkalmazott nem-adekvát terápia okozta nehézségekkel kellett megküzdenünk. Ezt tovább bonyolította a traumát szenvedett fogak gyökéri fejlődésének korai stádiuma. Munkánk célja az volt, hogy a két eset kapcsán a luxációval járó traumás fogsérülések ellátása során felmerülő leggyakoribb problémákra felhívjuk a figyelmet. Esetismertetés K. M. 6,5 éves fiúgyermek 2003 májusában jelentkezett klinikánkon ellátásra. Játék közben balesetet szenvedett, mely során arcát, fogát megütötte. Egyéb sérülése és eszméletvesztése nem volt. Fogászati és általános anamnézise eltérés nélküli volt, így külön nem részletezzük. Ellátása a traumát követő 3 órán belül megtörtént. A 21 és 62 foga extrudálódott, az extrúzió mértéke a 21 fog esetében majdnem egy fogkoronányi volt (a szülő elmondásából kiderült, hogy még mindössze a korona incizális egynegyede tört elő), míg a 62 fog gyakorlatilag elhagyta az alveólust, csupán a gingiva tartotta. A tág apexű 21 fog gyökérfejlődésének harmadánál járt (1. ábra). A 62 és 21 fogak periodontális ligamentumainak sérülése miatti nagyfokú vérzés, valamint a zúzódás következtében a gingiva a felső front régióban rendkívül duzzadt volt. Klinikai és radiológiai vizsgálatokkal az állcsonttörést kizártuk. Gondos sebtoalettet követő-Érkezett: 2004. szeptember 15. Elfogadva: 2004. október 19.
