Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-09-01 / Supplementum
FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. Supplementum, 2005. 37-44. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudománnyi Kar, Konzerváló Fogászati Klinika, Budapest Elméleti és alkalmazott kutatás a Konzerváló Fogászati Klinikán A marginális gingiva mikrocirkulációját befolyásoló tényezők, valamint azok klinikai jelentősége DR. FAZEKAS ÁRPÁD A Konzerváló Fogászati Klinika korábbi, valamint jelen vezetőinek munkássága alapján úgy látszik, hogy az operatív fogászat, illetve endodoncia tudományterületen döntően gyakorló klinikusok, nagy betegellátó tapasztalatokkal rendelkező fogorvosok folytattak sikeres kutatómunkát. A közlemény olyan vizsgálatsorozatról nyújt áttekintést, melynek célja klinikai tapasztalatokon nyugvó kezelési eljárások tudományos (evidence-based) hátterének megteremtése volt. Kulcsszavak: gyakorló fogorvos-kutatók a konzerváló fogászat területén, neurogen gyulladás, a marginalis gingiva keringése A konzerváló fogászat, vagy ahogy elsősorban az angolszász országokban nevezik, az operatív fogászat lényegében máig a napi fogorvoslás legfőbb tevékenységi köre. A megelőzés mellett a szakterület által kínált terápia a fogszuvasodás következményeinek a legszélesebb értelemben vett felszámolását célozza meg. Jeles művelői, mint például Black [1, 2], Miller [30, 31] és mások segítették az empírián alapuló fogászati beavatkozások tudományos hátterének megteremtését, s a medicinán, majd a stomatológián belül mint önálló szaktudomány elfogadtatását. Megfordítva is igaz, azaz hatással volt az orvostudományra a fogászat, így a konzerváló fogászat is: inspirálta a helyi érzéstelenítés tökéletesítését, a fogászati acrylat-származékok pedig az ortopédiában kerültek felhasználásra. A tudományosság megteremtése után az elmúlt század közepére datálhatok a Millerféle caries-elmélet megerősítésére folytatott kutatások [17, 38], valamint a fogszínű fogászati tömőanyagok kifejlesztését szolgáló szerves kémia vizsgálatok [6, 7, 34]. A konzerváló fogászat területén a fenti időszakot, az akkor folytatott intenzív kutatómunkát kevésbé produktív, a már elért eredményekhez képest csak kis mértékű előrehaladást hozó évek követték. Ennek okát Geurtsen [16] abban látja, hogy az operatív fogászat oktatását végző szakemberek ez irányú, valamint betegellátó leterheltsége olyan mértékű, hogy mellette lehetetlen minőségi kutatómunkát is folytatni. A megoldást nem fogorvos végzettségű, jó metodikai ismeretekkel rendelkező, professzionális kutatók bevonásában látja, akik számára a gyakorló fogorvosok körvonalazzák a praxis problémáit. Fentiekkel ellentétben szerkesztőségi levelében Mjör [32] hangot ad annak a véleményének, hogy a nem fogorvosi képzettségű kutatótól nem várható el a gyakorló fogászatot közvetlenül szolgáló tudományos felfedezés. A kutatásokat a konzerváló fogászatban olyan szakembereknek kell végezni, akik fogorvosi diplomával s jelentős klinikai tapasztalattal rendelkeznek. A kutatási témát pedig a napi praxis adja, hiszen a gyógyító beavatkozások döntő többsége csupán a gyakorló fogorvosok sok évtizedes megfigyelésén, s nem tudományosan tervezett, s véghezvitt vizsgálatokon alapulnak, azaz az „evidence-based dentistry” szigorú követelményeinek nem felelnek meg. Noha Geurtsen [16] és Mjör [32] idézett polémiája a közelmúltban kerültek napvilágra, az abban foglaltak általánosan igaznak látszanak földrajzi helytől, időtől függetlenül. A budapesti Konzerváló Fogászati Klinikán a tárgy oktatását végző fogorvosok leterheltsége miatt a tudományos munkavégzés ugyancsak nehezített. Retrospective azonban állíthatjuk, hogy a Klinika korábbi igazgatói, úgymint Boros Sándor, Záray Ervin, valamint Bánóczy Jolán vezetői filozófiája a Mjör által csak sokkal később, 2004-ben megfogalmazott véleménnyel áll összhangban. Irányításukkal, aktív személyes munkájuk során ugyanis sok olyan maradandó publikáció született, melyek alkotói döntően gyakorló klinikusok, nagy betegellátó tapasztalattal rendelkező fogorvosok voltak [3, 4, 5, 26, 35-37, 42, 44, 45]. E szellemiség elfogadását s továbbvitelét kíséreli meg a jelen közlemény bemutatni. Olyan munkáról számol be, mely nagy múltú, hazai, elméleti kutatógárda megfigyelésein alapszik, s melyet a jelen vezető irányításával a klinika munkatársai - ugyancsak gyakorló fogorvosok - folytattak. Ennek során az elméleti szakemberek által más szervekben leírt gyulladásos reakció érvényességét tanulmányozták a szájképletek területén, s a kapott eredményekkel bizonyí
