Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-09-01 / Supplementum
FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. Supplementum, 2005. 33 egyesületet alapított, majd 1892-ben létrehozta az első magyar fogászati szaklapot az Odontoskópot. 1901-ben nyilvános rendkívüli tanári címet kapott. 1901/02. tanévben megbízták a fogászati propedeutika oktatásával. Három fiatal fogorvos munkatársa közül az egyik Körmöczi Zoltán volt. Árkövy 1922-ben magára maradva méltatlan körülmények között halt meg. Nem igazán hálás tanítványai, munkatársai az elmaradt hálát halála után feleségének nyugdíj-ügyét elintézve próbálták meg pótolni. 1919 március 11-én bízták meg Szabó Józsefet a klinika vezetésével, de csak két és fél év múlva nevezték ki véglegesen. „Szabó József bevonulásával a klinika porlepte és dohos termeibe bevonult a friss, üde levegő” - írja 1937-ben Kende János, és így folytatja: „Aki a klinikát mai tökéletes berendezéseivel, modern eszközeinek és gépeinek nagyszerű gazdagságával ismeri, elképzelni sem tudja, mi volt ez a sötét, elhanyagolt, üres épület 1919-ben” (2. kép). Szabó József igen jó szervező volt és mint igazgató a klinikát több új osztály felállításával tökéletesítette. A már 1919-ben létesült röntgenosztályt megnagyobbította, megalakult az orthodontiai osztály, felállította a nagy fogtechnikai laboratóriumot, az orvosvegytani laboratóriumot, valamint a szájnyálkahártya betegek részére beindított egy rendelést. A hallgatók számára a fogászat mint tantárgy nem volt kötelező (ez csak 1946-ban következik be), ennek ellenére igen sok orvostanhallgató vett részt dinamikus, érdekes előadásain, főleg olyanok, akik később vidéken kívántak praktizálni, és szükségük volt a fogászati ismeretekre. Az általános orvosi diplomával a klinikára kerülő fogorvos-szakorvos jelöltek számára pontos elméleti és gyakorlati tantervet dolgozott ki. A klinikán folyamatosan 2-3 hetes tanfolyamokat is rendezett. Számos közleménye és több könyve jelent meg. Az egyik legfontosabb tankönyv a Gyakorlati fogászat, melyet több nyelvre is lefordítottak és 1930-ban kétszáz oldallal bővített kiadást ért meg. A másik az 1936- ban kiadott A száj és állcsontok dentalis betegségeinek sebészete volt. Két évtizedes működése során 1931 és 1933 között dékánja volt az orvosi karnak, és hat orvosa lett 1920 és 1940 között magántanár (Máthé, Morelli, Simon, Horváth, Balogh, Móczár). Külön kell megemlíteni Salamon Henrik nevét, aki a fogszabályozási osztály vezetője volt és olyan segítőtársa Szabónak, hogy később Morelli Gusztáv ezt a két évtizedet mint Szabó-Salamon korszakot jellemezte Szabó József és Balogh Károly között néhány rövid évig Máthé Dénes vezette a klinikát, de a háború és korai halála megakadályozta őt abban, hogy az utókor számára látványosat alkosson (3. kép). Balogh Károly 1944. év májusában vette át a Stomatológiai Klinika irányítását. Elsősorban neki köszönhető, hogy 1944 év végén a klinikát nem sikerült kitelepíteni. Beköszöntőjében így ír: „... A gyengék kétségbeesnek, de a bízni-tudók a jövőbe néznek... Mert minden nemzedék felelős azért, amit tesz, de azért is, amit elmulasztott megtenni”. Balogh Károlyra az igazi feladat 1945 után hárult, 1945 március elsején a Klinikán ismét megindult a 2. kép. Szabó József (1919-1937) 3. kép. Máthé Dénes (1937-1944)
