Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-12-01 / 6. szám
246 FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 6. sz. 2005. nifikáns. Wandera és mtsai [30] 2, 4 és 8 hetes kezelések után nem tudtak kimutatni anyagveszteséget a zománcban. Hegedűs és mtsai [14] 28 órás fogfehérítést követően atomerő-mikroszkóp segítségével vizsgálták a zománc felületét. Méréseikhez 10%-os hidrogén-peroxidot és 30%-os hidrogén-peroxidot használtak. A kezelések után a zománc felülete határozottan megváltozott, a felületi barázdák mélyebbek és érdesebbek lettek. Bitter[7] hasonló barázdákat írt le pásztázó elektronmikroszkópos (PEM) módszert használva 30 órás fogfehérítés után. Titleyés mtsai[27] tömény hidrogén-peroxid (35%) alkalmazása után 60 perccel precipitátumképződést észleltek a zománc felületén. McGuckin és mtsai [17] különböző koncentrációjú fogfehérítő termékeknek a fogzománc felszíni morfológiájára kifejtett hatását vizsgálták profilometriás eljárással. Eredményeik szerint a fogfelszín érdesebb és hullámosabb lett a kezelések után. Goidberg és mtsai[ 12], Arends és mtsai [2] a karbamid zománcra gyakorolt hatását vizsgálták. Ezen tanulmányok alapján elmondható, hogy mind az organikus, mind pedig az anorganikus állomány szerepet játszik a zománc fogfehérítés után megfigyelt strukturális változásaiban. Az oxidáció vélhetően az érett fogzománc organikus állományára is hatással van. Jelen tanulmány célja az volt, hogy kimutassuk, milyen hatása vannak a 10-20-30%-os koncentrációjú hidrogén-peroxid oldatok a fogzománc felületi morfológiájára, és az organikus állomány SH csoportjainak oxidációjára, valamint hogy felhasználhatók-e az SH csoportok az organikus állományban végbemenő degradáció leírására a koncentráció függvényében. Anyagok és módszerek Vizsgálatunkhoz 29 emberi, vitális, nem carieses, nem tömött fogat (9 metszőfog, 3 szemfog, 17 premoláris és moláris) vizsgáltunk meg, melyeket parodontológiai megbetegedések miatt távolítottunk el. A fogak kiszáradásának, és az azt követő degradációnak megelőzésére a fogakat a vizsgálatok idejéig Kloramin-T oldatban (9,0g NaCI és 5,0g Kloramin-T, 1000 ml desztillált vízben feloldva) tároltuk. A fogakból készített minták változásait két módszerrel vizsgáltuk: atomerő-mikroszkópia, Ellman-reakció. Atomerő-mikroszkópia Tizenkét fogat vizsgáltunk meg az atomerő mikroszkóppal. A fogak gyökerét és a koronájának lingualis felét, vízhűtés mellett, turbinával eltávolítottuk. Az így kapott mintákat (a klinikai korona buccális fele) könnyebben tudtuk a mikroszkóp alá helyezni. A mintákat véletlenszerűen négy csoportra (1-4) osztottuk. Minden csoportba három minta került. Az 1. csoportot negatív kontrollként használtuk. A mintákat fiziológiás sóoldatban tároltuk egy óráig, majd az atomerő mikroszkóppal a természetes buccalis zománcfelszínekről felvételeket készítettünk. A 2. csoport mintáit 10%, a 3. csoport mintáit 20%, a 4. csoport mintáit pedig 30%-os hidrogén-peroxid oldatban kezeltük (Sigma Chemical Corporation H1009). Saját méréseink szerint az oldat pH-értéke 7,50 volt. A kezelések előtt 5,25%-os nátrium-hipoklorit oldattal átnedvesített vattával tisztítottuk meg a természetes zománcfelszíneket. A peroxidos kezelések ideje egy óra volt, melyet zárt Petri-csészékben végeztünk. A kezelések alatt a mintákat teljesen ellepte a hidrogén-peroxid oldat. A kezelés után a mintákat egy percig mostuk víz-spray alatt, majd fiziológiás sóoldatba helyeztük a mikroszkópos felvételek készítéséig. A vizsgálatokhoz egy egyénileg épített ún. standalone típusú atomerő-mikroszkópot használtunk [29]. A mintákról felvételeket készítettünk kontakt és ún. tapping módban, levegőben. A mintákat egy a laboratóriumunkban készített alumíniumállványra helyeztük. A mikroszkóp „fej” része egy három lábon álló egység, melyet a minta felett megfelelően pozícionálva készítettünk a felvételeket. A letapogatótűk mozgatása elektronikus úton történt. A felvételekhez piramis formájú Si3N4 tartókarokat használtunk. A tűk átmérője 10-30 nm-ig változott, a tartókarok rugalmassági tényezője megközelítőleg 0,06 N/m volt. A zománcfelszínekről 10 x 10 és 20 X 20 um nagyságú képeket készítettünk, melyeket számítógépesen dolgoztunk fel. Minden mintán hét területet vizsgáltunk oly módon, hogy egy hatszög csúcsainak és a látótér középső részén található területet értékeltük egy látótérén belül. A szabad tiol-csoportok meghatározása A fogzománc organikus állományának fehérjéi illetve a peroxidok közötti reakció kimutatására szolgáló biokémiai eljáráshoz 17 fogat használtunk fel. A fog gyökerét a vizsgálatokhoz eltávolítottuk. A koronális részből a dentint és a pulpát turbinával, gyémánt forgóeszköz segítségével vízhűtés mellett eltávolítottuk. Az így kapott mintákat, melyek csak zománcot tartalmaztak, kerámiamozsárban homogenizáltuk. A zománcdarabokból 4 csoportot képeztünk, melyek mindegyike 500 mg zománcot tartalmazott. Az első csoportot negatív kontrollként használtuk, és fiziológiás sóoldatban tároltuk egy óráig. A többi három csoportot pedig 10-20-30%os hidrogén-peroxidos kezelésnek vetettük alá. A kezelési idő egy óra volt. Minden egyes csoportot további kettő, 250 mg zománcot tartalmazó csoportra osztottuk a kezelés után alkalmazott dializáló oldat alapján. A kezelés után az egyik 250 mg zománcot tartalmazó csoportot foszfát pufferben (pH 7,27) dializáltuk hat óráig, a másikat pedig 6M guanidin-kloridot tartalmazó foszfát pufferben. A guanidin-klorid denaturálta a zománcproteineket, ezáltal a rejtett vagy temetett tiol-csoportok számát is meg tudtuk határozni, mivel az Ellman-reakcióban [19] keletkező anion számára nem hozzáférhetőek a teme
