Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-12-01 / 6. szám
247 FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 6. sz. 2005. tett tiol-csoportok. A dialízis oxigénmentes környezetben történt, hogy a maradék hidrogén-peroxidot eltávolítsuk a zománcból. Ennek érdekében a dializáló oldatba pozitív nyomású nitrogéngázt vezettünk az oxigén távoltartására. Erre azért volt szükség, mert az Ellmanreakció során keletkező aniont oxidálhatja a hidrogénperoxid, és a meghatározás pontatlan lenne. A dialízis után a szabad tiol-csoportok számát az Ellman-reakcióval határoztuk meg. Minden egyes 250 mg zománcot tartalmazó mintára 1 ml 5’5’-ditiobisz (2-nitrobenzoesav)-at tartalmazó Ellman-reagenst cseppentettünk steril teszt csőben, majd egy óráig inkubáltuk szobahőmérsékleten. A 5’5’-ditiobisz-(2-nitrobenzoesav) a színes tionitrobenzoesav felszabadulása mellett reagál a szabad SH- csoportokkal. A keletkezett mennyiség arányos a reagáló szabad tiol-csoportok számával. Ezután a reagens abszorpcióját Shimadzu spektrofotométerrel 412 nmen határoztuk meg. Referenciának a dializáló oldatot használtuk. A szabad tiol-csoportok számát a zománc egységnyi tömegére (mg) vonatkoztatva adtuk meg. Eredmények Atomerő-mikroszkópia Az összes felvétel közül azokat válogattuk ebbe a közleménybe, melyek a felszíni képet jól reprezentálták a kezelés előtti és a kezelés utáni állapotban. A hidrogén-peroxid oldatokkal végzett kezelések után a minták felülete makroszkóposán sima, fényes volt. A felvételeken nem volt látható a zománcot felépítő prizmák felszíni végződése, ami a foszforsavas kezelésre jellemző. A nem kezelt minták felületén sekély barázdákat figyeltünk meg, melyek lefutása teljesen szabálytalan volt. Mélységük 28-84 nm, szélességük 100-250 nm között változott (1. ábra A,B). A 2. ábra a 10%-os hidrogén-peroxid oldatos kezelés eredményét mutatja be két- és háromdimenziós felvételeken (A, B). A felvételek jól ábrázolják a barázdák méretbeni változásait a negatív kontrolihoz viszonyítva. A barázdák szélessége 380-600 nm, míg a mélységük 50-150 nm között változott. A 20% illetve a 30%-os oldatok tovább növelték a felszíni barázdák szélességét és mélységét (3—4. ábra A, B). A 20%-os hidrogén-peroxiddal végzett egyórás kezelés végére a felszíni barázdák átlagosan 136-544 nm szélesek és 100-150 nm mélyek voltak. A 30%-os oldatban való kezelés után ezek a paraméterek még tovább növekedtek (szélesség: 710-2000 nm, mélység: 50-250 nm). A szabad tiol-csoportok meghatározása Az összes tiol-csoport száma 1 mg zománcra vonatkoztatva 4,2±0,3*1012 volt guanidin-klorid jelenlétében, és 1,01 ±0,12*1012 volt guanidin-klorid nélkül. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a tiol-csoportok 25%-a könnyen hozzáférhető az 5’5’-ditiobisz-(2-nitrobenzoésav) számára. Az 5. ábráról leolvasható, hogy a 10%-os hidrogén-peroxid elegendő volt ahhoz, hogy az összes szabadon elérhető tiol-csoportot oxidálja. A mélyen fekvő ún. „temetett” tiol-csoportokkal azonban nem tudott reagálni az alacsony koncentrációjú peroxidoldat. Ezzel szemben a 20%-os hidrogén-peroxid már a „temetett” tiol-csoportokkal is reakcióba lépett (5. ábra). Azonban a koncentráció további növelése nem eredményezte a temetett tiol-csoportok számának szignifikáns csökkenését. Megbeszélés Napjainkban a fogfehérítés az esztétikus fogászat egyik fontos kezelési eljárása. A különböző peroxid-tartalmú fogfehérítők szinte mindennapos gyakorisággal kerülnek felhasználásra. A fogfehérítők legfontosabb alkotóeleme a karbamid- vagy hidrogén-peroxid, melyeket 3- 38% közötti töménységben alkalmazhatunk. 1. ábra. A nem kezelt, natív zománcfelület atomerő-mikroszkópos felvétele. A 3D (A) és a felülnézeti felvételeken (B) nagyszámú barázda látható, melyek lefutása szabálytalan. A grafikon a felülnézeti képen látható vonalnak megfelelően ábrázolja a ’z’ magassági paramétereket. A grafikonról leolvasható a barázdák mélysége, mely 28-84 nm között változik. Fehér vonat, a grafikon helye. Méret: 10*10 pm. A grafikonon a magassági eloszlás nm-ben.
