Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-06-01 / 3. szám
114 FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 3. sz. 2005. bályzó orvos megfigyeli a gyermek és a szülő kapcsolati mintáit, mert így megfelelő keretben tudja értékelni a beteg és a szülő között fellépő esetleges nézeteltéréseket. A gyermek-szülő kapcsolati minták megfigyelése azért is fontos, mert ezek áttétel formájában leképeződhetnek az orvos és gyermekpáciense között is [29], és ha ezt az orvos nem ismeri fel, helytelenül fogja értelmezni a gyermek reakcióit. A gyermekek kezelése során emellett az orvosnak nem szabad elhanyagolnia a szülővel létrejött kapcsolatát sem. Figyelembe kell vennie a szülő tudatos és tudattalan elvárásait is [29, 32], és el kell érnie, hogy azok bizonyos „tűréshatáron belül” összhangban legyenek a gyermek elvárásaival, valamint az orvos saját szakmai lehetőségeivel, és érzelmi terhelhetőségével [29, 32], Nem kis feladat hárul tehát a gyermeket kezelő orthodontusra, ha meg akarja nyerni a gyermek és a szülő együttműködését (compliance [64]), és sikeresen akarja lezárni a kezelést. Hasznos a gyermek környezetében keresni olyan ismerőst, akinek van, vagy volt már fogszabályozó készüléke, és sikeresen viselte azt. A felnőttek kezelésekor [18, 19, 26, 72] a betegvezetés szempontjai általánosságban megegyeznek a fogászat egyéb szakterületeivel kapcsolatban tárgyaltakkal [27, 32, 59]. A helyzetet kissé bonyolítja azonban, hogy a felnőttek orthodontiai ellátása sok esetben protetikai beavatkozást is igényel, így a kezelés még hosszadalmasabb és drágább lehet [18,26], emiatt előfordul, hogy az ideiglenes fogpótlás elkészítése után a végleges fogpótlás már nem készül el [18], a beteg együttműködési készsége megszűnik [64], Ez a probléma gyakran úgy jön elő, hogy a beteg csak addig működik együtt, amíg a rendellenesség esztétikai szempontból hátrányos komponensei korrekcióra nem kerülnek [18, 61], és ezt követően a hosszabb távon funkcionális szempontból fontos beavatkozásokat már nem igényli [18]. Hogy ezt elkerüljük, különös gonddal kell figyelni az orvos-beteg kapcsolat minden apró részletére, a beteget mind az orthodontiai, mind a protetikai kezelési fázis alatt célszerű rendszeres lélektani támogatásban részesíteni [26], és a már elért eredmények tudatosításával folyamatosan motiválni [64], Az orthodontiai anomáliák pszichés hatásai Az orthodontiai rendellenességek pszichés traumatizáló hatása közismert [49, 53, 75]. Az olyan súlyosabb eltérések, mint az ajak és szájpadhasadék [63], vagy progénia és proganthia [7], a személyiség fejlődését jelentősen befolyásolhatják, károsíthatják [49, 53] részben a nagyon kedvezőtlen esztétikai hatás, részben a következményes beszédhibák [14, 62, 65], és nem utolsósorban a nagyon nehéz és hosszadalmas (gyakran az egész családot komolyan megterhelő) kezelési eljárások okozta lélektani igénybevétel miatt. A betegek között gyakori az önbizalomhiány [49], a magányosság [49, 53], de előfordulhatnak súlyosabb lelki betegségek [49, 53], jellembeli kisiklások [49], és nagyobb a szuicidum veszélye is [49], A kevésbé súlyos orthodontiai eltérések káros következményei lélektani szempontból lényegesen kisebbek [36, 68], azonban nem elhanyagolhatók. Erre többek között abból az elégedett örömből [18], önbizalom-növekedésből [72], néha mániás jelleggel felfokozott életvitelből [26] is következtethetünk, amit az addig kényszerűen elviselt anomália megszűnése vált ki a betegből, egy sikeres kezelés lezárásakor [26]. Az orthodontiai értelemben kevésbé súlyos - sokszor „csupán” esztétikai - anomáliák lélektani jelentőségére utalnak azok a kezelés közben vagy után fellépő lelki eredetű kóros reakciók is, amelyeket a továbbiakban fogunk tárgyalni. A pszichés zavarok szerepe az orthodontiai anomáliák kialakulásában Ma már általánosan elismert, hogy a rágó és mimikái izomzat tónusának fokozódása elő tud idézni olyan erőhatásokat [3,14,15], amelyek következtében orthodontiai anomáliák alakulhatnak ki [3, 14]. Ez a tény azért is jelentős, mert kiderült, hogy agressziós vagy szorongáskeltő impulzusokra a rágóizomzat gyorsabban, erősebben és hosszabban reagál tónusfokozódással, mint a test más izomcsoportjai [47], így valószínű, hogy a feszültségek „elvezetésében” az említett izmok tónusfokozódásának kiemelt jelentősége van [22]. Ugyancsak igazolt a rágóizmokat és más lágyrészeket (ajak, búkká, nyelv) érintő parafunkciók [3, 39], valamint a különböző rossz szokások és a pszichés stresszhatások közötti öszszefüggés [39,69]. Ismert az is, hogy mind a parafunkciók, mind a rossz szokások („habits”) jelentős hatást gyakorolnak az állcsontokra és a fogazatra is [3, 14, 16, 17, 39, 69, 73], aminek gyakran orthodontiai eltérés kialakulása lesz a következménye [14, 17, 73], Fenti hatások azonban nemcsak a fogazati eltérések kialakulásában játszanak fontos szerepet, hanem a kezelést is megnehezítik, és récidivât idézhetnek elő [14,20]. Káros következményekkel elsősorban akkor kell számolni, ha a beteg személyiségfejlődése kóros [36,39, 69], míg az életben előforduló még a normális pszichés működések keretein belül feldolgozható nehézségek (még ha tartósan fennállnak is) az irodalmi adatok szerint kisebb jelentőségűek [36, 68]. A fogazati eltérések, a psziché és a temporo-mandibuláris ízületi diszfunkció A gyakorlati tapasztalat igazolja, hogy a fogszabályozó beavatkozások hatást gyakorolnak a temporo-mandibuláris ízület működésére, és abban akár funkcionális zavarokat is okozhatnak [38, 52, 60]. Ezek a problémák szakszerűen tervezett kezelés esetén átmeneti jellegűek, és a megfelelő okklúziós viszonyok [37, 40, 60] kialakítása után a legtöbb esetben megszűnnek [38, 52, 60], Az
