Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-06-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 3. sz. 2005. 113-119. Semmelweis Egyetem, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum, Magatartástudományi Intézet* Semmelweis Egyetem, Fogpótlásiam Klinika, Budapest Pszichológia és pszichoszomatika a fogszabályozásban Irodalmi áttekintés DR. FÁBIÁN GÁBOR, BÁLINT MÁRIA*, DR. FÁBIÁN TIBOR KÁROLY Az orthodontiai beavatkozások kapcsán fellépő pszichés manifesztációk a fogászati pszichoszomatikán belül több szempontból is sajátos csoportot képeznek. Ezen a területen elsősorban a nehezen kezelhető esztétikai, illetve az okklúzióval kapcsolatos befolyásolhatatlan panaszok jelentkeznek. Döntő többségében gyermekek vagy fiatalok kerülnek orthodontiai kezelésre, így a betegek pszichés zavarai hátterében más jellegű problémát találtak, mint a fogászati pszichoszomatika egyéb területeit jellemző idősebb betegpopuláció esetében. A szerzők olyan szempontokra térnek ki közleményükben, amelyek elsősorban az orthodontiai beavatkozásokkal kapcsolatos pszichés összefüggésekre világítanak rá. A jelen publikációban leírt összefüggések érvényesek és alkalmazhatók a fogászat más területein is, ami a többi fogorvosi diszciplína művelői számára is informatív lehet. Kulcsszavak: pszichoszomatika, fogszabályozás, esztétikai problémák, okklúziós zavar, orvos-beteg kapcsolat Bevezetés Az orthodontiai beavatkozások kapcsán fellépő pszichés manifesztációk a fogászati pszichoszomatikán belül több szempontból is sajátos csoportot képeznek [12], Talán a legszembetűnőbb különbség, hogy míg a fogászati pszichoszomatika egyéb területein általában a különféle fájdalomtünetek [4, 30, 32, 33, 35] vagy más pszeudoneurológiai tünetek [30,32,33,35] dominálnak, addig ezen a területen elsősorban nehezen teljesíthető esztétikai igények [21], vagy az okklúzióval kapcsolatos befolyásolhatatlan panaszok („okklúziós neurózis” [43]) jelentkeznek. A szakterület további fontos sajátossága, hogy a betegek többsége elsősorban már meglévő esztétikai problémákkal keresi fel orvosát [18,26,61]. Döntő többségében gyermekek vagy fiatalok kerülnek orthodontiai kezelésre, így a betegek pszichés panaszainak hátterében más jellegű problémakört találunk [6, 56], mint a fogászati pszichoszomatika egyéb területeit jellemző idősebb betegpopuláció esetében [30, 32, 34], Dolgozatunkban ezért lehetőleg olyan aspektusokra igyekeztünk kitérni, amelyek az orthodontiai beavatkozásokkal kapcsolatos pszichés összefüggésekre világítanak rá. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretnénk, hogy a jelen publikációban leírt összefüggések érvényesek és alkalmazhatók a fogászati pszichoszomatika egyéb területein is, így publikációnk (reményeink szerint) nemcsak a fogszabályozó szakorvosok, hanem a többi fogorvosi diszciplína művelői számára is informatív lehet. Érkezett: 2004. december 8. Elfogadva: 2005. március 1. Az orvos-beteg kapcsolat sajátosságai a fogszabályozásban Az orvos-beteg kapcsolat alakulása szempontjából élesen meg kell különböztetnünk a súlyos fejlődési rendellenességben szenvedők, a gyermekek, illetve a felnőttek orthodontiai kezelését. A súlyos fejlődési rendellenességek jellegüknél fogva, és a kezelés sajátos keretei miatt is (igen hosszú, multidiszciplináris megközelítésű, team-munkában végzett kezelések [63]) sajátos betegségcsoportot képviselnek. Az orvos-beteg kapcsolat szempontjából ez a betegcsoport olyan komplex problematikát hordoz, amelynek elemzésére jelen publikáció kereti között nem térünk ki. A gyermekek egyéb anomáliáinak kezelése esetén az orvos-beteg kapcsolat egyik fontos sajátosságát a szülői „jelenlét” adja. Az orvosnak nemcsak a gyermekkel, hanem a szülővel is egyezségre kell jutnia [13, 64], és a kezelés eredményét is mindkét irányban el kell fogadtatnia [13, 64], Ez nem kis nehézségbe ütközhet akkor, ha a gyermek és a szülő elvárásai között eleve nincs kellő összhang, vagy az orvost, illetve a kezelési folyamatot a későbbiekben eltérően kezdik megítélni. A helyzetet nehezíti, hogy mind a szülőnek, mind a gyermeknek lesznek „ki nem mondott” tudattalan elvárásai is [27, 32] a kezelés eredményével, és a kezelőorvossal szemben [27, 32], amelyeket a fogszabályozó orvos csak nagyon kifinomult empátiás képességgel [8] foghat fel és érthet meg igazán. Segítheti az eligazodást, ha a fogsza-
