Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-02-01 / 1. szám
8 FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 1. sz. 2004. vizű településeken élő gyermekek számára a fluorozott fogpaszták használata járulékos védelmet jelent, régóta ismert [24], Ennek fordítottja, hogy a fluorozott fogpasztát használók részére az ivóvízben vagy sóban bevitt fluorid fokozza a caries preventív hatást, ugyanígy igaz. A költségeket tekintve felmerül a kérdés, melyik módszer olcsóbb, a víz- vagy sófluoridálás, vagy a lokális alkalmazás fogpasztában? Az iparilag fejlett országokban élők számára megszokássá vált a fluoridtartalmú fogpasztával való fogmosás, melyet a fogászati disciplina vezetőinek és szervezeteinek ajánlására a fogpaszta gyárak hatalmas kampánnyal támogattak. így ezekben az országokban a piac 90%-át a fluroridtartalmú fogpaszták uralják. Az iparilag kevésbé fejlett országokban, Közép- és Kelet-Európa országaiban is, azonban a szájhigiénés viszonyok még nem megfelelőek, a napi fogmosás még nem megszokott, vagy nem megközelíthető. Bár pl. a közép-európai országokban az összes nagy nyugati gyárak fogpasztatermékei kaphatók, ezek ára olyan magas, hogy csak egy szűk réteg tudja ezek megvételét magának megengedni, A hazai gyárak termékei, melyeket olcsóbban próbálnának a piacra dobni, viszont alig versenyképesek. Ilyen volt a helyzet Portugáliában és Spanyolországban az EU-csatlakozás előtt, és ilyen ma Magyarországon, ahol, a fogpaszta/fogkefefogyasztás egy főre eső átlaga az utóbbi években már sajnos visszaesőben van. Az egy főre eső igen alacsony fogkefe-fogpaszta arány (III. táblázat) arra utal, hogy a populáció mintegy kétharmada ma sem mos rendszeresen fogat, nagyrészt anyagi okok miatt, másrészt hiányzik a meggyőződés ezek hasznáról, valamint a megfelelő fogmosási technikák ismerete. Ilyen körülmények között ezen országok számára a víz, illetve a só fluoridálása lenne a legolcsóbb megoldás a cariesprevalencia csökkentésére. Tekintettel a Közép- és Kelet-Európábán a rendszerváltás után abbahagyott vízfluorozási programokra, az elkövetkező években a populáció minden rétege számára elérhető só-fluorozás a leginkább járható út a cariesprevalencia csökkentésére. A hatás a fogazatra a szociális helyzettel fordítottan arányos [18], A szisztémás fluorozás módszerei ma is biztonságosak [29], Átlag 22 éves ausztráliai rekrutákban nemrég kimutatták [15], hogy a születésük óta fluordúsított ivóvizet fogyasztó katonáknak 23%-kal alacsonyabb DMFS indexük volt a fluorozásban nem részesült társaiknál. A szociális helyzet szerint elemezve: a legmagasabb rétegbe tartozók 12%ának 90%-kal volt kevesebb cariese, mint a legalacsonyabb rétegbe tartozók 7%-ának. Közép- és Kelet-Európa, valamint a harmadik világ fogorvosai és kormányai élénken figyelik és követik a nyugati országok ajánlásait. Ha a cariesprevenciót a fluoridtartalmú fogpaszták ajánlására szűkítjük le, a várható effektiv hatás bizonytalanná válik, és az oralis helyzet javulása csak a legfelső rétegek számára korlátozódik. A fluoridok bevezetésének népegészségügyi tapasztalatai egyes országokban A fluoridok áttört fogakra való fő hatását elfogadó újabb nézetek és a régebbi felfogás között számos országban konfliktusok keletkeztek, melyek a fluoridprevenció módozatait befolyásolták. Németországban az utóbbi években néhány fogorvos szakértő a helyi hatás kizárólagosságának téves hangsúlyozásával megzavarta a gyermekgyógyászokat és azokat a fogorvosokat, akik korábban eredményeket értek el a tabletták alkalmazásával. Elfogadva a helyi hatás teóriáját, utóbbiak azt javasolták, hogy a gyermekek lassan szopogassák el a fluoridtablettákat, és nem vetették el a szisztémás hatás lehetőségét. A szisztémás hatás elvetésére alapuló ajánlások ellenállást váltottak ki, és megosztották a preventív fogászat képviselőit, holott az előzőekben említett Featherstone [12] megállapítás pontos idézése a szisztémás hatást nem tagadja, csupán kisebb szerepet tulajdonít annak. Svájcban 1983 áprilisában az összes forgalomba hozott háztartási só-fluorid koncentrációját felemelték 250 ppm-re, a zacskókon lévő felirat szerint 0,025% fluoridra (1955 és 1983 között a koncentráció csak 90 ppm volt). A gyermekgyógyászokat is informálták, hogy a megemelt fluoridtartalmú só mellett fluoridtablettákat nem kell, nem szabad tovább alkalmazni. A tabletták presztízse azonban megmaradt, és mintegy további öt évig mint a só-fluorozás alternatíváját emlegették. így a döntés, hogy mit adnak gyermekeiknek, a szülők kezében maradt, akik fogorvosukat vagy gyermekgyógyászukat megkérdezhették, de az iskolákban 1983 után tablettákat nem adtak. 1990 után a svájci fogorvosi szaklap cikkei nem említették többé a tablettákat, és nem szerepeltek a gyermekgyógyászati ajánlásokban sem, mivel a magasabb koncentrációjú só bevezetése óta nem volt rájuk szükség. A tablettákhoz erősen ragaszkodó szülők naponta egy db 0,25 mg-os tab-III. táblázat Évente egy főre eső fogkefe és fogpaszta átlagfogyasztás Magyarországon, 1980-2002 között Év Fogkefe (darab) Fogpaszta (tubus) 1980 0,5 1,5 1990 1 3 1999/2000 0,75 2,5 2002 0,7 2,5
