Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-04-01 / 2. szám
61 FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 2. sz. 2004. Familiáris krónikus benignus neutropéniát először Glansslen írt le 1941-ben [31]. Az autoszomálisan dominánsan öröklődő ritka betegségben a keringő neutrofil leukociták száma nem éri el köbmilliméterenként az 500-at, ugyanakkor a többi alakos elem száma normál értékek körül mozog. Az ok feltehetően olyan autoimmun folyamatban keresendő, amelyben anti-neutrofil IgG termelődik [9], A betegek 80-100%-ban kimutatták ezt az auto-antitestet [17], A legtöbb esetismertetés súlyos gingiva-hiperpláziáról és fiatal korban kialakuló jelentős parodontális tapadásveszteségről számol be [79], A ciklikus neutropénia autoszomálisan dominánsan öröklődő ritka betegség [13]. A betegség lényege, hogy a csontvelő csak periodikusan termel és bocsát ki neutrofil leukocitákat. A csontvelő tele van éretlen progenitor sejtekkel, amelyek, úgy tűnik, periódusosán képtelenek a granulocyta colony-stimulating faktorra (a csontvelőben a fehérvérsejt prekurzor sejtjeinek stimuláló faktora) válaszolni [20,55]. Az állapot a legdrasztikusabb terápiára is rezisztens, agresszív parodontitissel társul, és a legtöbb beteg már fiatal korban elveszíti fogait a legalaposabb parodontális kezelés ellenére is [77]. Kongenitális neutropénia (Kostmann-szindróma: Általában autoszomálisan recesszív módon öröklődő, ritka betegség, amelyben a keringő neutrofilek száma nem éri el a 2000/mm3-t. A neutrofilek fejlődése megreked a promielocita/mielocita-stádiumban. Korábban a betegség korai halálhoz vezetett. Ma a granulocyta colonystimulating faktorral végzett kezeléssel jó eredményt érnek el, és a betegek megérik a fiatal felnőtt kort [97]. A betegség azonban a kezelés ellenére is súlyos parodontális tünetekkel társul. Az ínygyulladás és a parodontális pusztulás mértéke híven követi a pillanatnyi cirkuláló neutrofil leukocitaszámot [10]. Az örökletes PMN leukocita funkciózavarok parodontális hatása A leukociták akkor képesek hatékonyan elpusztítani a betolakodó kórokozókat, ha kellő számban jelen vannak a keringésben, és működési ciklusuk minden szakaszában adekvát módon képesek válaszolni a kemotaktikus ingerre. A PMN leukociták funkciója hat szakaszra bontható. 1. Az érfalon belüli speciális áramlás - rolling (gorgés) 2. Az endothel sejtmembránjához történő letapadás 3. Diapedezis és a kemotaktikus inger irányába való vándorlás 4. A mikroorganizmushoz való tapadás 5. A mikroorganizmus bekebelezése -fagocitózis 6. A mikroorganizmus sejten belüli elpusztítása Bármely szakasz működését specifikus membránfehérjék (receptorok) összehangolt expresszálódása irányítja. Bármely membrán receptorszintézisének vagy működésének zavara alapvetően kihat az egész PMN leukocita védelmi rendszer működésének hatékonyságára. Nem véletlen, hogy már a prepubertás korban kifejlődő súlyos agresszív parodontitis hátterében is sokszor kimutathatók mind autoszomálisan domináns, mind recesszív módon öröklődő fehérvérsejt funkciózavarok. Az egyik ilyen funkciózavar a leukocita adhéziós zavara (LAD), aminek következtében a keringő fehérvérsejtek (PMN sejtek és monociták) érfalon keresztüli áramlása, diapedezise, a szövetekbe való kijutása és migrációja szenved zavart. A PMN leukociták felszínén különböző adhéziós fehérjemolekulák (selectin, integrin) expreszszálódnak, amelyek lehetővé teszik egyrészt a sejtek érfalon belüli, az érfallal állandóan érintkező áramlását (ún. rolling), másrészt pedig a sejteknek az endothel felszínén történő megtapadását és szövetközti vándorlását [84] .Eddig több alacsony affinitású selectin és három magas affinitású neutrofil integrin receptorkomplexet különítettek el. Ez utóbbi a CD11-a, b, c és CD18- receptorok kombinációjából épül fel. Ezek a felszíni receptorok az ér endothel sejtek adhéziós receptoraival együttműködve (ICAM-1, ELAM-1 ) biztosítják a gyulladásos inger észlelésekor a fehérvérsejtek marginalizálódását, letapadását majd diapedezisét. Ezek hibás működése súlyos PMN leukocita-defektust okoz. Ma két különböző típusú leukocita adhéziós zavart - LAD-I és LAD-II - különböztetnek meg. A LAD-Iautoszomálisan recesszív módon öröklődő ritka betegség [5]. Eddig alig több mint 600 esetet írtak le. A betegségben a leukociták képtelenek a véráramból kilépni és a fertőzés irányába vándorolni, pedig a véráramban a leukocitaszám emelkedett (20 000-80 000 sejt/ml). A gyermekek 75%-a öt éves kor előtt meghalhat, amennyiben nem esnek át csontvelő-transzplantáción. A betegség súlyossága a CD18-expresszió mértékétől függ. Amennyiben a normális receptorfehérje mennyiségének csupán 1%-a expresszálódik, akkor nagyon súlyos, ha5-10%-a, akkor közepesen súlyos PMN-funkciózavarral állunk szemben. Mivel a felszíni integrin molekulák felelősek az opszonizált antigén megkötéséért is, ilyenkor nem csupán a diapedezis, de a neutrofil sejtek fagocitáló képessége is zavart szenved. A súlyos, néha életet veszélyeztető általános tünetek mellett a fehérvérsejt funkciózavara nagyon súlyos pre-juvenilis parodontitisszel és a fogak korai elvesztésével is együtt jár [93], A LAD-II forma még ritkább, ennek oka a fehérvérsejtek selectin molekuláinak (CD15-S receptor) hibás működése, és ennek következtében a fehérvérsejt-marginalizáció első szakaszának, az ún. rollingnak az elmaradása [30]. Ennek parodontális tüneteiről eddig nem számolt be az irodalom [84], A leukocitamigráció zavara több örökletes kórképben előfordul. Már évtizedek óta ismert olyan valódi kromoszóma-rendellenességgel járó kórkép, mint pl. a Down-kór (21-es kromoszóma-triszómia), amelyben igen súlyos parodontális károsodás fordul elő [14,45], A parodontális károsodásért elsősorban súlyos PMN leukocita-defektusok és halmozott lokális tényezők (dentális plakk, orthodontiai rendellenességek, szájlégzés stb.) kombinációja felelős. Ilyenkor a PMN leukociták
