Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-10-01 / 5. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 5. sz. 2004. 183 V. táblázat Terápiás igény a vizsgált reprezentatív keletnémet populációban korcsoport TN0 TN 1 TN 2 TN 3 15-19 év 6,9% 93,1% 82,5% 9,5% 35-44 év 0,4% 99,6% 97,4% 54,9% 45-54 év 0,0% 100% 99,3% 68,5% Forrás: Koch, MR, Pfeifer C, Flores-de-Jacoby L: Periodontal health of the population in estem Germany (former GDR). J. Clin Periodontol 1993; 20:752-755. V. táblázat Terápiás igény a vizsgált nigériai populációban korcsoport TN 0 TN 1 TN 2 TN 3 15-19 év 1% 99% 96% 9% 35-44 év 1% 99% 99% 40% 45-54 év 0% 100% 90% 51% Forrás: Adegbembo AO and El-Nadeef Jós MAI : National survey of periodontal status and treatment need among Nigerians Int Dent J1995; 45:197-203. A középkorú lakosság parodontális állapota és terápiás szükséglete A nyugat-európai epidemiológiai adatok szerint a felnőtt, középkorú lakosság 80-85%-nak egészséges az ínye, vagy csak ínygyulladása, ill. enyhe-közepes fogágy-gyulladásavan. Csak alig 10-15% szenved súlyos tapadásveszteséggel járó fogágybetegségben (Pilot, 1998, Pilot & Miyazaki, 1991). Elsősorban a skandináv országokban javult a lakosság parodontális státusa (Hugoson & Jordan, 1982, Hugoson és mtsai, 1992). Miyazaki egy közel 50 országból származó 100 epidemiológiai felmérés adatainak elemzése alapján megállapította, hogy függetlenül egy ország gazdasági és társadalmi fejlettségétől, földrajzi helyzetétől, a felnőtt lakosok hozzávetőlegesen 10-15%-a szenved súlyos fogágybetegségben (Miyazaki és mtsai, 1991) (II. táblázat). Ez a 10-15%os érték a legfejlettebb fogászati kultúrával rendelkező országokban sem mutat javuló tendenciát annak ellenére, hogy itt már évtizedekkel korábban bevezették a széles körű szájhigiénés és prevenciós programokat. Az a tény, hogy a valóban súlyos fogágybetegek aránya az egyes különböző fejlettségű országokban nagyjából azonos, és nem mutat javuló tendenciát, arra mutat, hogy a szájhigiénén kívül számos egyéb rizikó és súlyosbító tényező is felelőssé tehető a súlyos, destruktív fogágykárosodásért. A 6 mm-nél mélyebb parodontális tasakkal bíró felnőttek aránya elég változó a különböző kelet-közép-európai statisztikák szerint (II. táblázat). 35-44 évesek körében a 6 mm-nél mélyebb parodontális tasakok prevalenciája 2 %—40% között változik (Pilot, 1996, Pilot, 1998, Pilot & Miyazaki, 1991b, Megélés mtsai, 1993). Nyugatid/. táblázat A maximális CPITN-értékek megoszlása Németország keleti és nyugati felében 1989-1992. KORCSOPORT nemzeti átlag (%) nyugat (%) kelet (%) 35-44 éves CPITN 0 4,9 6,1 0 CPITN 1 11,2 12,1 7,4 CPITN 2 24,6 25,8 19,8 CPITN 3 42,7 40,7 50,8 CPITN 4 16,6 15,3 21,7 Forrás: Micheeüs W and Bauch J: Oral health in representative samples of Germans examined in 1989 and 1992. Comm Dent Oral Epidemiol 1996; 24: 62-67. Európában ugyanez az érték alacsonyabb, csupán 2%- 25% között mozog (Pilot, 1996, Pilot, 1998, Pilot & Miyazaki, 1991b, Menget és mtsai, 1993 Michealis & Bauch, 1996) (II. táblázat). Az egyesítés utáni Németországban nagyon jó lehetőségek kínálkoznak arra, hogy egységes szempontok alapján, ugyanazon kutató csoport összehasonlíthassa a volt nyugati és a volt keleti tartományok lakosságának szájegészségügyi helyzetét. Minden vizsgálat egyértelműen alátámasztja azt, hogy a keleti tartományokban szignifikánsan rosszabb a lakosság általános fogászati, parodontális állapota és szájhigiénéje. Egy 1991-es vizsgálat szerint a 35-44 éves korcsoportban csupán 1,4%-nak volt ép a fogágya, és 40% már súlyos parodontális károsodás jeleit mutatta (CPITN-4) (Menge! és mtsai, 1993). Ezek a vizsgálatok közel sem tudták megerősíteni az egyesítés előtti időből az NDK-ból származó nagyon pozitív morbiditási statisztikákat (Gaengler és mtsai, 1988). Nemzetközi összehasonlításban a felmérésben részt vevő populáció parodontális státusa roszszabb volt, mint Kína (Petersen és mtsai, 1997) vagy Tanzánia (Mumghamba és mtsai, 1996 ) és Nigéria (Adegbembo & El-Nadeef, 1995) lakosságáé (III. táblázat). Egy másik, 1989-1992 között végzett reprezentatív német vizsgálat hasonló különbségeket tárt fel kelet és nyugat között (Michealis & Bauch, 1996). Bár a nyugati felnőtt lakosság parodontális státusa is rossz, a keleti tartományokban szignifikánsan magasabb volt a mély parodontális tasakok prevalenciája. Nyugati országrészben 17%ban fordult elő (CPITN 4-es érték > 6 mm), míg keleten ennek prevalenciája 25% (VI. táblázat). Egy Magyarországon végzett, ún. WHO pathfinder study adatai alapján a felnőtt lakosság körében is bizonyos javuló tendencia érzékelhető az 1985-ban és 1991- ban elvégzett vizsgálatok adatait összehasonlítva (Czukor, 1994). 1985-ben a 35-44 éves korcsoportban 8,0%ban fordult elő CPITN 4-es érték, 1991-ben ugyanebben a korcsoportban és ugyanazokban a helységekben a CPITN 4-es érték prevalenciája már csak 2,3% volt (IV. táblázat). A CPITN 3-as értékek gyakoriságában is jelentős javuló tendencia mutatkozott. Ez az érték 26,4%-ról 15,41%-ra csökkent. A vizsgált populáció szájhigiénés
