Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)

2004-10-01 / 5. szám

184 FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 5. sz. 2004. állapotában azonban nem következett be jelentős javu­lás, és nem nőtt a teljesen ép parodontiumu egyedek aránya sem (IV. táblázat). Egy romániai ipari munkások körében végzett felmé­rés szerint a 34-45 éves korcsoportban egyáltalán nem fordult elő CPITN 4-es érték (Petersen & Tanase, 1997), de csak 1%-nak volt teljesen ép a parodontiuma, és a túlnyomó többségnek igen rossz volt a szájhigiénéje és ínygyulladásuk is volt. Egy, a Cseh Köztársaságban, fogorvostan-hallga­­tók között végzett felmérés szerint, 10%-ban fordult elő súlyos parodontális károsodást jelölő CPITN 4-es érték. Ez azért is figyelemre méltó adat, mert elvileg a végzős fogorvostan-hallgatók motivációja lényegesen jobb, mint az átlag lakosságé, és ha ennek ellenére a 22-23 éves egyetemisták 10%-a igényel már speciális ínykezelést és ínyműtétet, akkor ez igen elszomorító adat (Doub­­ravsky, 1990 ). Szlovéniában végzett felmérések sze­rint a felnőtt lakosság 57,4%-ban fordult elő súlyos íny­­gyulladás vagy nagyfokú fogkőképződés, és 20,3%-nak volt már mély parodontális tasakja (CPITN 4) (Skaleric, 1989). Egy másik szlovéniai vizsgálat szerint 65 éves korcsoportban már 42,9%-a a lakosságnak igényelt spe­ciális parodontális kezelést vagy ínyműtétet ( Skaleric & Kovac-Kavcic, 1989). Lengyelországban nagyon sok CPITN-tanulmány szü­letett az elmúlt évtizedben. Ezekben a tanulmányokban a teljesen ép ínyű 35-44 év közötti lakosság aránya 0,66%-7%, között mozgott, és a populáció 15-21%-a igényelt már speciális parodontális kezelést vagy ínymű­tétet (Banach & Janczuk, 1990, Janczuk és mtsai, 1988a, Janczukésmtsai, 1988b, Dembowska, 1995, Bratthalés mtsai, 1988, Knychalska-Karwan és mtsai, 1988). Egy adott populáció parodontális státusát több pszi­­cho-szociális, magatartási és gazdasági-társadalmi tényező is meghatározza. A parodontális terápiás igény értékelésekor figyelembe kell venni a fogágybetegség különböző ismert determináns és rizikófaktorait is. Ezek a faktorok jelentős mértékben befolyásolhatják egy adott régió vagy populáció parodontális terápiás igényét. Determináns tényezők Életkor: Régóta ismert, hogy egy adott populációban az életkorral arányban súlyosbodik a parodontális tapadás­veszteség, és egyre nagyobb parodontális átlag indexér­tékeket regisztrálnak. Maga az életkor azonban nem oka a parodontium pusztulásának. A nyugat- és kelet-euró­pai demográfiai adatokat összehasonlítva csupán mini­mális különbségeket találhatunk a két régió korfái között. Mindkét társadalom erősen elöregedő, a születések szá­ma csökkenő tendenciát mutat, és a legtöbb országban az összlakosság száma csökken, ugyanakkor a 65 évnél idő­sebb lakosság aránya emelkedik. Kelet-Közép-Európá­­ban átlagosan a várható élettartam öt évvel alacsonyabb, mint nyugaton, de itt is fel kell készülni a gerosztomatoló­­giai-gero-parodontológiai problémák fokozódására. Nemi hovatartozás: Férfiak szájhigiéniája általában rosszabb, és parodontális státusuk súlyosabb, mint az azonos korú nők csoportjának (Söder és mtsai, 1994, Oliver és mtsai, 1998, Albandar& Kingman, 1999). Fel­mérések szerint Nyugat-Európában a nők lényegesen gyakrabban keresik fel fogorvosukat, és az egészség iránti igényük magasabb, mint a férfiaké. Bizonyos kelet­­közép-európai felmérések adatai azonban ugyanezt a tendenciát nem támasztották alá. Egy Romániában vég­zett vizsgálat szerint sem a nők szájhigiénéje, sem pedig fogazati parodontális státusa nem volt jobb, mint fér­fi honfitársaiké. Nem volt különbség az évente megtett fogorvosi vizitek arányában sem a két nem között (Pe­tersen & Tanase, 1997). Szociális-gazdasági helyzet: A legtöbb vizsgálat azt mutatja, hogy alacsonyabb jövedelmű csoportok átlagos szájhigiénés és parodontális státusa rosszabb, mint a magasabb jövedelmű, iskolázottabb rétegeké (Oliver és mtsai, 1998, Micheelis& Bauch, 1996). Ennek oka lehet az, hogy ezek a rétegek kevesebbet költhetnek szájhi­giénés eszközökre, nem engedhetnek meg maguknak bizonyos fogorvosi beavatkozásokat, és egyes régiók­ban egyszerűen nem is juthatnak el megfelelő fogorvo­si rendelőbe. Ilyen szempontból igen jelentős különbség van a kelet- és nyugat-európai lakosság szociális-gaz­dasági helyzete között. Ma az átlagos családi jövede­lem Kelet-Közép-Európában alig éri el a nyugat-európai jövedelmek 10-25%-át, még akkor sem, ha figyelembe vesszük a helyi valuta vásárló erejével korrigált adato­kat. Ma az újonnan csatlakozott országokban a társa­dalom csupán kisebb hányada éri el a nyugat-európai átlag életszínvonalat, és nyugat-európai mércével mérve a lakosság nagy része szegény. Egy, az egyesülés után, Németországban végezett felmérés szerint a keleti tar­tományokban a csupán elemi vagy középiskolát végzet­tek körében alig volt olyan egyén, akinek egészséges lett volna a parodontiuma, és 62,4%-nál találtak előrehala­dott parodontitist. Ezzel szemben a főiskolai és egyetemi végzettséggel rendelkező réteg körében csupán 37,7%­­nak volt parodontitis (MengeI és mtsai, 1993). Rizikótényezők epidemiológiai vizsgálata Dentális plakk: Bár irodalmi adatok szerint a rossz száj­higiéné és a parodontális destrukció között nincs olyan szoros összefüggés, mint azt a hatvanas években fel­tételeztük, de az tény, hogy a klinikai tapadásveszteség progressziója nagyon jó egyéni szájhigiénével csökkent­hető. A szájhigiéné javítása aktív betegség kezelésében is az egyik legfontosabb eszköz. A Közép- és Kelet-Euró­­pa országaiban a lakosság átlagos szájhigiénés státusa lényegesen rosszabb, mint Nyugat-Európában (Miyaza­­kiés mtsai, 1991). Nyugat-Európában többszöröse fogy a szájhigiénés termékeknek, mint az újonnan csatlakozó országokban (Baehni & Bourgeois, 1998). Egy néhány éve megjelent közlemény szerint a svéd felnőtt lakosság

Next

/
Thumbnails
Contents