Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-06-01 / 3. szám
108 FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 3. sz. 2004. megtisztítása a subgingivális bakteriális lerakódásoktól és plakk-retenciós képletektől. A tasak feltárása mellett lehetőség kínálkozik a tasak sebészi eliminálására vagy a tasakmélység sebészi csökkentésére is. Ezzel jelentős mértékben csökken a patogén subgingivális tasakflóra újraképződésének esélye, és javulnak az egyéni szájhigiéné feltételei és a későbbi professzionális fenntartó kezelés esélyei is. Krónikus parodontitisben azonban csak akkor indikálunk sebészi beavatkozást, amennyiben a subgingivális depurálás és kürettálás nem vezetett eredményre. Csak az iniciális fázisban teljesen együttműködő, nagyon jó supragingivális egyéni szájhigiénét fenntartó, lehetőleg nem dohányzó, vagy a dohányzásról leszokni kívánó beteg setében várható zavarmentes postoperativ gyógyulás és tartós eredmény [8]. A beteggel történő konzultáció után fontos annak az eldöntése is, hogy elsősorban tasakredukción alapuló vagy inkább reparativ jellegű parodontális műtéti technikához folyamodjunk. A resectiv jellegű műtétek eredménye jó, de több, kellemetlen esztétikai és szubjektív postoperativ hatással kell számolnunk. A reparativ jellegű műtétek esetében a mélyebb postoperativ sulcus lényegesen jobb egyéni széjhigiénét és rendszeresebb postoperativ fenntartó kezelést kíván meg. Tudomásul kell venni, hogy a krónikus parodontitis nem gyógyítható betegség. Csupán a gyulladásos folyamat progressziójának megállítására vállalkozhatunk. Akinél egyszer már megindult a tapadásveszteség, mindig lényegesen nagyobb veszélynek van kitéve, hogy az aktív gyulladásos folyamat újra fellángol, mint azoknál, akik ilyen betegségben még nem szenvedtek. Ezért ilyen beteg állandó professzionális ellenőrzésre és nagyon gondos helyreállító sebészi és protetikai kezelésre szorul [4, 5]. 11. Helyreállító sebészi fázis célja a gingivalis-mucogingivalis defektusok plasztikai korrekciója. Ezek vagy direkt plakk-retenciós tényezőként szerepelnek, vagy esztétikai zavart okoznak, illetve megnehezítik a fogmosást. 12. Protetikai rekonstrukció részben a fogak sínezését, részben az elvesztett fogak pótlását célozza. Afogaksínezése magában nem gyógyít. A protetikai rekonstrukciótól csak akkor várható tartós eredmény, ha a restaurátum nem akadálya a szájhigiénének. Mivel legtöbbször több-kevesebb tapadásveszteséget szenvedett, jelentős ínyrecessiót mutató fogat kell bevonni a fogműbe, lehetőleg törekednünk kell supragingivális széli zárás kialakítására. 13. Parodontális gondozás, fenntartó kezelés Minden korábban lezajlott parodontitises folyamat komoly rizikótényezője egy újabb aktív gyulladásos folyamat elindulásának. A megnyúlt klinikai koronák, nyitott interdentális fogközök megnehezítik a fogtisztítást. Ez a rizikófaktor csak állandó, tökéletes egyéni szájhigiéné és rendszeres professzionális gondozás mellett hatástalanítható. A parodontális gondozás a teljes körű parodontális kezelés egyik legfontosabb szakasza, és valójában elkíséri a pácienst élete végéig, illetve fogai teljes elvesztésének pillanatáig. Ez utóbbi a sikeres parodontális gondozás következtében sokkal kisebb valószínűséggel következhet be [4, 5, 6]. 3/b Agresszív parodontitis előzetes kezelési terve (2. ábra) Az agresszív parodontitis oka részben a specifikus subgingivális patogén bakteriális flórában, részben pedig a szervezett csökkent értékű védekező mechanizmu-A GRESSZIV PARODONTITIS KEZELESE PARODONTITIS I konzervatív mechanikai II_tisztítás_____________I MIKROBIOLÓGIAI ES GENETIKAI ANALÍZIS S konzervatív kezelés kiegészítve i szisztémás antibiotikus kezeléssel. I lokális antibiotikumok I javul teljeskörű korrekciós kezelés regenerativ sebészet. i protetikai rehabilitációs I oki szebészi terápia i I antibiotikus kezelés nem javul ! nem javul I RETRACTER javul \ teljeskörű korrekciós kezelés regeneratív sebészet. I protetikai rehabilitációs 2. ábra. Agresszív parodontitis kezelési sémája saiban keresendő. Ma már egyre több adat szól amellett, hogy ezek részben családi, genetikai tényezőkre vezethetők vissza. Legtöbbször a klinikailag értékelhető szájhigiéne foka és a betegség súlyossága között nincs pozitív korreláció. Ezért a fő terápiás irányelvek részben különböznek a krónikus parodontitisnél vázoltaktól. A súlyos, agresszív parodontitis a populáció kis százalékát érinti. A beteg kezelése mindenképpen parodontális szakrendelésen folytatandó. Az agresszív parodontitisben szenvedő beteg specialis mikrobiológiai, genetikai és általános immunológiai kivizsgálása indokolt. Bár ma még alig van mód az általános szerzett rizikótényezőkön változtatni, a genetikai faktorokról nem is beszélve, mégis fontos feltárni azokat a lehetséges általános súlyosbító tényezőket, amelyek a betegség agresszív mivoltát meghatározzák [13]. A magatartási rizikófaktorok, elsősorban a dohányzás [8], stressz, életvitel azok a tényezők, amelyeken változtatni lehet, és kell is a sikeres kezelés érdekében. A szerzett rizikófaktorok közül elsősorban a diabetes az, amely megfelelő gyógyszeres kezeléssel kontrolálható, és ezzel a parodontális szöveti válaszreakciók is javíthatók.
