Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-06-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 3. sz. 2004. 109 Sokszor a súlyos tapadásveszteség helyi tényezőkkel alig hozható összefüggésbe. A hagyományos supra- és subgingivális mechanikai depurálás eredménye is elmarad a krónikus parodontitis esetében tapasztalható gyors és pozitív változásoktól. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kezelést nem kell a szájhigiéné javításával kezdeni, de lényegesen általánosabb antibakteriális terápiát kell indikálnunk, mint a krónikus parodontitis esetében. Sebészi kezelésre is csak akkor kerülhet sor, ha a hatékony antibakteriális kezelés nyomán az aktív gyulladás tünetei már lezajlottak, és a parodontium gyulladásmentes, inaktív állapotba került. Legtöbb- j szór az agresszív folyamat verticalis csontpusztulással jár együtt, ezért ezekben az esetekben lényegesen gyakrabban indikált regeneratív parodontális sebészi technika, mint a többnyire horizontális csontpusztulással járó krónikus parodontitisben [12]. Az immunhiányos, vagy egyéb szöveti rezisztenciahiányban szenvedő egyének esetében azonban a műtét utáni gyógyulás, és regenerációs hajlam is csökkent értékű lehet. Az agresszív parodontitisben szenvedő beteg kezelése a következő nagy fázisokra bontható:- Betegvizsgálat: az egyéni szájhigiéné értékelése a j szájhigiénés és gingivális státus, valamint a parodontális tapadásveszteség, tasakmélység és fog mobilitási értékek rögzítése. Az occlusalis megterhelés elemzése. Radiológiai értékelés. A csontpusztulás mértékének, és különösen a verticalis csonttasakok morfológiájának, valamint a furkáció léziók jelenlétének és súlyosságának elemzése. Mikrobiológiai, esetleg genetikai és egyéb laboratóriumi kivizsgálás.-Szükség szerint az akut parodontális állapot azonnali ellátása, esetleges stratégiai extractiók elvégzése és elsődleges antibiotikus kezelés. Ez utóbbi különösen indikált bizonyos magas rizikócsoportba tartozó betegek esetében.- Szájhigiénés motiváció és előzetes szájhigiénés instrukciók. Átmenetileg kémiai plakkellenes szerek (Chlorhexidin) használata.- Professzionális szájhigiénés kezelés: a supra- és subgingivális depurálás, plakk-retenciós tényezők eltávolítása (depurálás) és zárt tasak kürett, a meglazult fogak ideiglenes sínezése, becsiszolás, szükség szerint minőségi ideiglenes restaurátumok. Mivel | kimutatott, hogy agresszív parodontitisben pusztán mechanikai eszközökkel a parodontopatogén baktériumok nem eliminálhatókatasakból [24], a legtöbbször célzott antibiotikus kezelés is indikált. Esetleg szóba jöhet lokális gyógyszeres tasakkezelés tartós hatású depó-készítményekkel.-A tökéletes egyéni szájhigiénés technika kialakítása - végleges szájhigiénés instrukció különös hangsúlyt fektetve az alapos interdentális tisztításra, fogselyem, superfloss, interdentális fogkefék alkalmazására. Esetleg a kémiai plakk-kontroll folytatása.- Mivel az agresszív forma jelentős foglazulással és fogvándorlással jár együtt, legtöbbször szükség van a fogak ideiglenes sínezésére, és orthodontiai kezelésére. Ez utóbbi azonban csak akkor kezdhető el, ha az aktív parodontális gyulladás már megszűnt. Csak nagyon óvatosan, igen kis erővel végezhető el a helyükről elvándorolt fogak szabályozása. Ebben a szakaszban kell elvégezni a legszükségesebb ideiglenes protetikai kezeléseket is. Az ideiglenes protetikai munka minősége nem mehet a szájhigiéné és esztétikum rovására. Soha ne készítsünk gyenge minőségű, gyakran kilazuló vagy törésre hajlamos fogműveket. Gondoljunk arra, hogy sokszor a betegnek több évig kell az ideiglenes restaurátumot viselnie, mielőtt végleges pótlás kerülhet a szájába.- Folyamatos ellenőrzés, visszarendelés Az aktív folyamat nyugalomba jutását jelzi, ha a tasak-suppuratio és vérzés megáll. Amennyiben nem észleljük a kívánt javulást, annak oka lehet, hogy nem sikerült a subgingivális patogén flórát eliminálni, vagy a beteg általános állapota nem támogatja a lokális javulást, de oka lehet a nem optimális otthoni szájhigiénés gyakorlat is.- Újraértékelés A további kezelés menete attól függ, hogy a gingivális/parodontális szövetek hogyan reagáltak a subgingivális patogén baktériumflóra eliminálására tett kísérleteinkre. Amennyiben a betegség inaktiválódott, hosszabb/rövidebb megfigyelési periódus után megtervezhető a parodontális sebészi beavatkozások menete. Mivel az agresszív parodontitis kezelése nagyon összetett, és sokszor nagyon egyéni, ezért a krónikus parodontitis kezelési sémájához hasonló pontos ütemterv nem adható meg.- Oki és korrektiv sebészi fázis Ma a mély verticalis csonttasakok sebészi kezelésében háttérbe kerültek a resectiv technikák. A fő cél a tapadásveszteség korrekciója. Ezért lehetőleg végleges, regeneratív sebészi kezelést kell előkészítenünk. Ennek első fázisa a mély tasakok lebenyes feltárásban elvégzett tökéletes kitisztítása, jelentősebb csontkorrekció nélkül. A hagyományos Neumann-Widman-lebenyes műtétet követően sokszor jelentős javulás következik be, a gyulladás teljesen megszűnik, az íny szorosan adaptálódik a fognyakra, a klinikailag mérhető tasakmélység több milliméterrel csökken, az ínyszél apicalis irányba húzódik viszsza. Ez nem jelent azonban valódi tapadásnyereséget, a szövetek csupán nyugalomba kerülnek [10, 11], Tökéletes egyéni szájhigiéné és tartósan gyulladásmentes állapotban tervezhető meg a regeneratív műtét, amely ma már a technikai lehetőségek széles palettáját kínálja.- Korai postoperativ kezelés és gondozás A regeneratív műtét sikere elsősorban azon múlik, hogy a műtétet követően milyen a szájhigiéné, kialakul-e plakk okozta gyulladás vagy sem. Ezért különös jelentősége van a nagyon rendszeres, először hetente, majd később kéthetente alkalmazott professzionális szájhigiénés kezelésnek. Ezt általában 3-6 hónapig folytatjuk a postoperativ szakban.
