Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)

2004-06-01 / 3. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 3. sz. 2004.

107

kótényezők és helyi hajlamosító faktorok kombinációja. Jellemzője az ínygyulladás, ínyvérzés, horizontális csontpusztulás, 4-6 mm mély lágyrész tasakok. Terápiás szempontból fontos különbséget tenni a moláris fogak furkáció régióit érintő és furkáció lézióval nem járó krónikus parodontitis között. A furcatio lézióval nem társuló krónikus parodontitis kezelési esélyei lényegesen jobbak, mint különösen a II. és III. osztályú furkáció léziót mutató moláris fogaké. Ilyenkor ugyanis az interradicularis térközben a professzionális és egyéni szájhigiéné esélyei lényegesen rosszabbak, és nagyon nehéz megállítani a tapadásveszteség progresszióját.

A krónikus parodontitis kezelése két nagy fázisra bontható: aktív kezelés és fenntartó kezelés (gondozás). Az aktív kezelés tovább bontható iniciális, vagy más néven oki kezelésre és sebészi fázisra [16].

A krónikus parodontitisben szenvedő beteg kezelése a következő nagy fázisokra bontható:

1. Betegvizsgálat, az egyéni szájhigiéné értékelése a szájhigiénés és gingivális státus, valamint a parodontális tapadásveszteség, tasakmélység és fogmobilitási értékek rögzítése;

2. Szükség szerint az akut parodontális állapot azonnali ellátása, esetleges stratégiai extractiók indikációja;

3. Szájhigiénés motiváció és előzetes szájhigiénés instrukciók;

4. Professzionális szájhigiénés kezelés maximálisan 5 mm mély parodontális tasakok esetében: a supra- és subgingivális fogkövek és plakk retenciós tényezők eltávolítása (depurálás) és zárt tasak kürett;

5. Professzionális szájhigiénés kezelés 5 mm-nél mélyebb tasakok esetében: supra- és subgingivális fogkövek és plakk retenciós tényezők eltávolítása (depurálás), szükség szerint minőségi ideiglenes restaurátumok készítése, és ezt követően sebészi feltárásban elvégzett subgingivális depurálás, gyökérsimítás (ún. nyitott kürett);

6. A tökéletes egyéni szájhigiénés technika kialakítása - végleges szájhigiénés instrukció

7. A korai érintkezések megszüntetése, becsiszolás és szükség esetén a motilis fogak ideiglenes sínezése, valamint a fognyaki érzékenység kezelése;

8. Egy-két hónappal később ellenőrzés, a szájhigiénés, gingivális és parodontális index értékek ismételt rögzítése, valamint a kiindulási értékekkel való összehasonlítása és újraértékelés. Valójában ebben a fázisban döntünk az oki sebészi parodontális beavatkozások indikációiról. Bár, mint jeleztük, előfordulhat, hogy már az iniciális fázisban azonnal sebészi feltárásban végzett, nyitott kürettet indikálunk mély tasakok vagy furcatio-érintettség kapcsán. Legtöbb esetben azonban első fordulóban csupán zárt kürettet hajtunk végre, és a sebészi fázisra csupán néhány hónappal később, a profeszszionális szájhigiénés fázis lezárulása után kerül sor. Ebben az újraértékelési fázisban kerülhet sor

az elsődleges diagnózis módosítására. A legmodernebb parodontális diagnosztikai módszerek mellett az egyik legmegbízhatóbb jel az iniciális kezelésre adott parodontális szöveti reakció jellege. Ennek alapján erősíthetjük meg vagy vethetjük el elsődleges diagnózisunkat és kezelési tervünket. Általában az egy gyökerű fogak körüli 4-6 mm mély pardontális tasakok hagyományos subgingivalis depurálásra és kürettálásra jól reagálnak [19], Az ínyvérzés és tasak-suppuratio megáll, és 1-2 mm-es szondázási mélység csökkenés következik be. Hasonló látványosjavulás nem következik be mélyebb tasakok vagy többgyökerű fogak körül. Amennyiben nem észleljük a kívánt javulást, annak oka lehet a nem megfelelő subgingivalis mechanikai plakk-kontroll, a beteg nem optimális együttműködése és a tökéletes otthoni szájhigiéné hiánya vagy a betegség agresszívabb jellege [14],

9. Végleges diagnózis. A végleges diagnózis azon alapul, hogy a gingivalis/parodontális szövetek hogyan reagáltak a supragingivalis dentális plakk eltávolítására és a subgingivalis patogén baktériumflóra eliminálására. Ennek alapján az esetek újabb diagnosztikai csoportokba sorolhatók:

A) Megállított parodontális gyulladásos folyamat Az ínyszövet klinikailag normálisnak tűnik, nincs suppuratio vagy ínyvérzés, az átlagos szondázási mélység 3-4 mm, és a fog motilitása minimális. Ilyenkor a beteg további aktív kezelést nem igényel, hanem az egyéni adottságok figyelembevételével megtervezett visszarendelési programba és fenntartó kezelésbe kapcsolódik be. A visszahívások közötti intervallum 3-6 hónap között változik [6, 7].

B) A parodontális gyulladásos folyamatot nem sikerült megállítani Az ínyszövet klinikailag gyulladt, nem következett be jelentős szondázási mélység csökkenés, szondázáskor az ínytasakból vérzés indul el. Ennek oka lehet, hogy az első diagnózisunk téves volt, és agresszív formával állunk szemben, vagy a tasak túl mély volt, vagy a subgingivális anatómiai viszonyok nem tették lehetővé hogy a subgingivális patogén tasakflórát maradéktalanul eltávolítsuk.- Amennyiben az utóbbi okokra vezethető vissza az iniciális kezelés sikertelensége, akkor vagy még egy alkalommal elvégezzük a subgingivális depurálást és zárt kürettet, vagy lebenyes feltárásban végzett nyitott küretthez folyamodunk. Mély tasakok és többgyökerű fogak esetében mindenképpen ez utóbbi indikált.- Ha a legtökéletesebb subgingivális depurálás és kürett ellenére sem szűnik meg a gyulladás, akkor a folyamat agresszív jellege valószínű. Ilyenkor komplex sebészi, lokális és szisztematikus antibiotikus kezelés indikálható.

10. Oki sebészi fázis Az oki sebészi fázis legfőbb célja a subgingivális régiók sebészi feltárása, és a szem kontrollja mellett elvégzett legtökéletesebb