Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-06-01 / 3. szám
104 FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 3. sz. 2004.- Milyen végleges protetikai, esetleg implantációs protetikai megoldás szolgálja a leghatékonyabb távlati parodontális rehabilitációs céljainkat?- Milyen parodontális fenntartó kezelés tudja garantálni a terápiás eredmények megőrzését? A fenti kérdésekre megfelelő választ adni csupán a pontos parodontális diagnosztikai ismeretek tükrében vállalkozhatunk. Az elsődleges diagnózis és a diagnózison alapuló kezelési terv A nyolcvanas évek elejétől a parodontális diagnosztika és az ezen nyugvó kezelési terv elsősorban a mindenkori parodontális bakteriológiai és immunológiai kutatási eredményeket tükrözi [3]. Az az idő azonban még mesze van, amikor pontos és kimerítő mikrobiológiai és immunológiai vagy genetikai vizsgálatok alapján egészen pontos diagnózis és kezelési terv lenne felállítható. Ma elsősorban bizonyos fiatalkori agresszív parodontitis esetében áll a legtöbb kifinomult diagnosztikai technika a rendelkezésünkre. A felnőttkori agresszív vagy krónikus parodontitis esetében még olyan sok mikrobiológiai, környezeti és szervezeti változóval kell számolnunk, amely lehetetlenné teszi a pontos, egyénre szabott diagnózison alapuló végleges kezelési terv felállítását [13]. A mai ismereteinket tükröző egyre részletesebb klasszifikáció alapján hozzávetőlegesen jó terápiás protokollok készíthetők, amelyek ma a leghatékonyabb kezelést biztosíthatják a beteg számára [1,2]. Terápiás szempontból első megközelítésben három nagy kategória ismeretes: 1. parodontálisan teljesen egészséges csoport, 2. gingivitis és 3. parodontitis. A parodontitisen belül élesen külön kell választani a krónikus parodontitis kezelési elveit és stratégiáját az agresszív parodontitis kezelésétől. A destruktív fogágybetegség bármelyik formája tartós, sokszor évekig elnyúló kezelést és praktikusan a beteg egész életre szóló gondozást és időszakos ellenőrzést igényel [4,5]. Ezért az elsődleges diagnózison alapuló kezelési terv a kezelés vagy gondozás bármelyik fázisában módosítható attól függően, hogy a beteg hogyan reagál az elkezdett kezelésre, milyen a betegség lefolyása, milyenek az objektív és szubjektív feltételek, milyen a beteg motivációja, kézügyessége, milyenek a szöveti reakciók és milyen a parodontium regenerációs képessége. Bár a gingivitis és parodontitis általában krónikus lefolyású, kevés fájdalommal és akut tünetekkel járó betegség, előfordulhatnak olyan acut parodontális állapotok, amelyek azonnali oki kezelést igényelnek. Az acut parodontális állapotok elsődleges ellátása Az acut parodontális állapotok ellátásakor a fő cél a fájdalom csillapítása vagy teljes megszüntetése, a gyulladásos exudátum levezetése és a folyamat generalizálódásának megakadályozása. Acut parodontális állapotok között említendő az acut gingivitis (parodontitis) ulcerosa, az acut cattarhalis gingivitis, az acut parodontális és gingivális abscessus valamint a traumás occlusio okozta acut periodontalis károsodás. A traumás occlusiot leszámítva mindegyik kórforma oka a dentális plakk és bizonyos komplex szisztémás és helyi tényezők összessége. Az acut gingivitis (parodontitis) ulcerosa kezelése nem sebészi. Felszínes letisztítást követően helyi és szisztémás antibakteriális és antibiotikus kezelés általában néhány napon belül megszünteti az acut tüneteket. Nagyon jó eredmény érhető el szisztémás és helyi Metronidazol valamint lokális Chlorhexidin kezeléssel [23, 27]. Súlyos ulcerativ parodontitis esetén mindig gondoljunk immunológiai háttérre elsősorban HÍV infectiorra és AIDS-re. Az azonnali antibiotikus/antibakteriális kezelés hatására az acut tünetek néhány napon belül megszűnnek Ezt követően a beteg teljes körű parodontális kezelésre szorul [27], A gingivalis és parodontális abscessusok kezelése alapvetően sebészi [15]. Nagyon fontos a pulpo-parodontális differenciáldiagnosztikai vizsgálatok elvégzése és annak megállapítása, hogy valóban parodontális okokra vezethető-e vissza az acut gennygyülem. Kellő indikáció nélkül soha ne trepanáljunk fogakat. Sokszor esnek áldozatul teljesen ép koronájú fogak a meggondolatlanul végzett gyökérkezeléseknek olyankor, amikor egyértelműen parodontális okokból fejlődött ki a tályog. Alapos klinikai és radiológiai vizsgálatokkal a két kórkép legtöbbször nagy biztonsággal elkülöníthető. A parodontális tályog leggyakoribb oka a mély parodontális tasakban képződő gyulladásos váladék elvezetésének akadálya és agresszív, virulens tasakflóra megjelenése [15]. A parodontális tályogot csak a legritkább esetben nyissuk meg incisióval. Ez ugyanis majdnem mindig a fellazult tasakfal teljes szétnyílásához, az ínyszél necrozisához és végül előrehaladott ínyrecessióhoz vezet. A tasakban felgyűlt exudátum a sulcuson keresztül, alapos, de nagyon óvatos subgingivális kürettálás útján levezethető. A tasakba soha ne helyezzünk sem gézcsíkot, sem egyéb draint. Ez csak lassítja a gyógyulást, és fenntartja a bakteriális infectiót, valamint olyan mértékben traumatizálja az íny szövetét, amely a későbbi parodontális kezelések sikerét veszélyezteti. Alapos kürettálás után sokszor érdemes a tátongó tasakfalat matracöltéssel zárni, illetve a gyökérfelszínhez szorítani. A lokális és általános tünetek súlyosságától függően szisztémás antibiotikus kezelés is indikált. A gingivális tályog az íny falában kialakuló gennyes gyülem, amely általában sérüléseket követően fejlődik ki. Gyakran fordul elő parodontálisan teljesen ép fogak gingivájában is. A kis tályog bármilyen hegyes műszerrel megnyitható, és az exudátum levezethető [22], A traumás occluzio azonnali terápiája a becsiszolás, a korai érintkező pontok megszüntetése a fog tehermentesítése. A legtöbb acut parodontális gyulladás - a traumás occlusiót és a gingivális abscessust leszámítva - általában
