Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-04-01 / 2. szám
59 FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 2. sz. 2003. 1 .ábra. A beteg maximális rágóerővel ráharap a fogsorok között lévő okklúziós fóliákra 2. ábra. A rágófelszíneken megfestődő érintkezési pontok kiterjedően érintkeztek. Csak a határozott és éles határral rendelkező érintkezési pontokat tekintettük kontaktpontnak. Ezután a megfestett területeket letöröltük a fogak felszínéről. A frontfogak közzé rágóerő mérésére alkalmas eszközt, gnatodinamométert (Procter & Gamble Hungary, Magyarország) helyeztünk, és 5 kp-nak megfelelő erővel, 2 percig ráharaptattunk a készülékre (3. ábra). Közvetlenül a ráharapást követően az előzőleg leírtak szerint újra megvizsgáltuk a rágófelszíneken 3. ábra. A beteg a második rágófelszíni elemzés előtt 2 percig gnatodinamométerre harapott jelentkező érintkezési pontokat. Ismételten megszámoltuk az érintkezési pontok számát minden csücsök és minden fog esetén. Az adatokat párosított Student-féle t-próbával elemeztük (p < 0,05). Statisztikailag elemeztük a fogak érintkezési pontjainak átlagát. Ezen kívül összehasonlítottuk az egyes fogtípusokon és fogcsoportokon, a jobb és a bal oldali fogakon és a teljes rágófelszínen jelentkező érintkezési pontok számát. Eredmények A legtöbb érintkezési pontot a ráharapás előtt és után is az első molárisokon találtuk. Ezeket követték csökkenő sorrendben a második molárisok, második premolárisok, első premolárisok és végül a szemfogak. Az egyes fogcsoportok elemezése azt mutatta, hogy a molárisok közül az elsőn, a premolárisok közül pedig a másodikon jelentkezett nagyobb számú érintkezés. A ráharapást követően a molárisok felszínén több érintkezési pont jelent meg. Szignifikáns növekedést találtunk a bal oldali második moláris érintkezési pontjaiban. Annak ellenére, hogy a jobb oldali második moláris átlagértékei jelentősen eltértek, a statisztikai próbával szignifikáns különbséget nem sikerült kimutatni. A két oldalra összesített fogérintkezések száma között szignifikáns eltérés nem volt, de a teljes fogívre vizsgálva a kontaktpontszámot, szintén szignifikáns növekedést találtunk a ráharapást követően. Az egyes csücsköket összehasonlítva statisztikailag szignifikáns eltérést nem találtunk az adatokban. Az I. táblázata kontaktpontszámok átlagértékeit ábrázolja a vizsgált fogakon, gnatodinamométerre történő ráharapás előtt és azt követően. A csillaggal jelölt értékek között (bal oldali második moláris fogra vonatkozó adatok) szignifikáns eltérést találtunk. A 4. ábra grafikus formában szemlélteti az I. táblázat adatait. /. táblázat A kontaktpontszámok átlagértékei a vizsgált fogakon I A fog jele Az érintkezések száma ráharapás előtt után 33 1,4 1,3 34 2,1 2,1 35 2,8 2,9 36 4,9 5,9 37 2,8* 4,9* 43 1,1 1,3 44 2,0 1,6 45 2,9 3,1 46 5,7 5,7 47 3,9 5,4
