Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-04-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 2. sz. 2003. 57-61. Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Fogorvostudományi Intézet, Debrecen Tartós rágóerő hatása a fogak érintkezésére DR. ANGYAL JÁNOS, DR. KESZTHELYI GUSZTÁV, DR. KELENTEY BARNA A mandibula mozgásai során kialakuló okklúziós erőhatások áttevődnek a periodontális szövetekre, a rágóízületekre, az ízületi szalagokra. Ezek az erőhatások okozhatják az alsó és a felső fogak egymáshoz viszonyított elmozdulását, valamint a mandibula és a rágóízületi képletek átmeneti deformálódását is, ami megnyilvánulhat a fogérintkezések megváltozásában. A szerzők ezért kívánták vizsgálni, hogy okoz-e átmeneti változást a fogérintkezések számában és eloszlásában, ha a fogív egy adott területére tartósan ráharaptatjuk a beteget. A vizsgálatot 16, jó okklúziós viszonyokkal rendelkező önként jelentkező egyetemi hallgatón végezték. Okklúziós fóliával megfestették az oldalsó fogakon maximális szorítóerőre megjelenő érintkezési pontokat. A kontaktpontok számát és eloszlását rögzítették, majd a páciens 5 kp erővel 2 percig a metszőfogak közé helyezett gnatodinamométerre harapott, miután az érintkezési pontokat újraértékelték. Az adatokat párosított t-próbával elemezték. Az összes vizsgált fogon megjelenő kontaktpontszám a ráharapást követően szignifikánsan nőtt. A moláris fogak felszínén szintén nőtt az érintkezési pontok száma, szignifikáns növekedést azonban csak a bal oldali második moláris érintkezési pontjaiban találtak. Eredményeikből azt a következtetést vonták le, hogy a fogív egy adott területére tartósan ráharaptatva átmenetileg megváltozhat a rágófelszíni kontaktpontok száma és eloszlása. A változást feltehetőleg a mandibula és az ízületi képletek ideiglenes anatómiai deformációja okozza. Kulcsszavak: okklúzió, fogérintkezés regisztrálása, rágóerő, rágófelszíni kontaktus A mandibula mozgásai során különböző erőhatások érik a fogakat, melyek áttevődnek a periodontális szövetekre, a rágóízületekre, az ízületi szalagokra valamint a rágóizmokra. Ennek a folyamatnak a tanulmányozása a fogorvostudomány különböző területei számára fontos. A fent említett hatások közé tartoznak az okklúzió által kiváltott erőhatások. Okklúziónak nevezzük az antagonista fogak rágófelszínének érintkezését a mandibula különböző helyzeteiben. Definícióból adódóan az okklúziót statikus pozícióként fogadták el, és külön szakkifejezéssel jelölték a fogak állkapocs mozgások közben létrejött érintkezését. Ez utóbbira az artikuláció (dinamikus okklúzió) kifejezést használták. Maximális intekuszpidációhoz közeli helyzetbe funkcionális körülmények között a rágás utolsó fázisában és nyeléskor kerülnek a fogak. Az interkuszpidációban megfigyelhető fogérintkezések vizsgálatára több különböző módszert is kidolgoztak. Molligoda és misai [10] sugárfogó lenyomatanyagot alkalmazva vizsgálta a rágófelszíni érintkezések diurnális változását. Szignifikáns változást az érintkezések számában és elosztásában nem tudtak kimutatni. Más munkákban lenyomatanyagot használtak és az azon ejtett perforációt fényforrás fölé tartva azonosították [2], Ezenkívül alkalmaztak okklúziós papírokat és fóliákat [12], nyomásérzékeny szenzorokat és fóliákat [6,8]. A szakirodalomban kevés közlemény foglalkozik a különböző módszerek összehasonlításával. Reiber és mtsai [11] különböző körülmények között vizsgálta okklúziós indikátorok megbízhatóságát. Vizsgálataik szerint az okklúziós fóliák pontosabban regisztrálták az érintkezési pontokat, mint az artikulációs papírok és selymek. Említést érdemel azonban, hogy kis erőhatás esetén a fóliák regisztrációs képesség is gyengébb volt. Újabb irodalmi adatok alapján tudjuk, hogy a stabilnak feltételezett okklúziós helyzeteket, (pl. a maximális interkuszpidációs és a retrális kontaktpozíciós helyzetek) is befolyásolhatják a rágófelszínek alakján kívüli tényezők. E tényezpk közül a harapási erőnek egyértelműen sikerült a hatását kimutatni. A harapási erő nagysága szignifikánsan befolyásolja maximális interkuszpidációs helyzetben az okklúziós felszíneken jelentkező érintkezési pontok számát [3, 5]. A harapási erő növelésével nő az érintkezések száma is. A fogérintkezések egyenletes eloszlásának fontos szerepe van a rágórendszer szöveteinek egyenletes terhelésében. A fogak megfelelő érintkezése csökkenti a rágóízület igénybevételét. Rágóerő behatásának helye is befolyásolja az ízületekre jutó terhelést. Smith és mtsai szerint a második moláris fogat terhelve az ízületre 5%-a jut az erőhatásnak, ugyanez frontfogak esetén 60% volt [13], Arra vonatkozóan, hogy a fogak hibás érintkezése és a temporomandibuláris kórképek között van-e etiológiai összefüg-Erkezett: 2002.december 17. Elfogadva: 2003.március 19.
