Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-04-01 / 2. szám
52 FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 2. sz. 2003. a túlzott, nem kívánatos, egyenetlen fogkopás (abrasio)”. „Traumás vagy pathológiás abrasiónak nevezhetjük a maradék fogazat működését zavaró, a fogbelet veszélyeztető vagy elpusztító, jelentős harapás-süllyedést okozó vagy a fog atípusos felületén kialakuló kopást.” „A kopás mérvét... az abrasiós hajlamot elősegítő tényezők is befolyásolják, így pl. a kemény ételek kedvelése ...” Tóth P. [31] a dentinogenesis imperfecta esetén tapasztalható nagyfokú kopást abrasiónak nevezi. Huszár [12, 13, 15] a természetes fogak rágófelszínének kopását szintén abrasióként írja le, mely fiziológiásán, a rágás következtében jön létre. Beosztása szerint maradófogaknál megkülönböztet superficialis abrasiót, amelynél a zománc makroszkopikusan kopott, a dentin a legmagasabb pontokon vonalszerűén látszik. Abrasio media esetén a primer dentin már nagy területen szabadon fekszik, abrasio profundánál pedig a kopás eléri a fogbelet. Amennyiben az ingerdentinképződés beszűkíti a pulpakamrát, a pulpakamra nem nyílik meg, abrasio profunda compensatáról, ellenkező esetben abrasio profunda incompensatáról beszél. Tejfogak esetén az abrasio superficialist két további alcsoportra osztotta aszerint, hogy csak a zománc kopott (I) vagya dentin is érintett pont- vagy vonalszerűén (II). A fogkopás mértékének objektív leírására a tudományos irodalomban Huszár [12,15] az általa kidolgozott csoportosításon alapuló abrasiós indexet alkalmazta, melynek segítségével a fogkopás mértéke különböző populációk esetében is összehasonlítható volt. Csiba [4] az abrasiót foglalkozási ártalomként létrejövő, vagy rossz szokásokból adódó pathológiás fogkopásként írja le. Hidasi [9], Hidasi és Tarján [10] a tejfogak koronáin a rágás okozta fiziológiás fogkopást abrasiónak nevezik, mértékét a Huszár által leírt abrasiós indexszel jellemzik. A legutóbbi Fogpótlástan alapjai tankönyv terminológiája [28] szerint az abrasio „a fogak kopása fiziológiás működéstől idegen tényezők hatásának eredményeként, a fogkorona ilyen sérülését gyakran rossz szokások vagy foglalkozásból eredő rossz beidegződések eredményezik. Pl. pipázás, hajtű kinyitása fogakkal, cérna elszakítása fogakkal, helytelen fogkefehasználat stb.” Bár a szerző az abrasio fogalmát helyesen értelmezi, nem említi külön a fogfelszínvesztés többi formáját. Az előzőek alapján célszerűnek látszik ismételten felhívni a figyelmet arra, hogy a fogkopás különböző etiológia alapján történő megítélése révén pontosabb diagnózist kaphatunk. Gyakorlati jelentősége az, hogy a megfelelő stomatológiai ellátás, illetve a kiváltó okok megszüntetése mellett bizonyos esetekben más orvosi szakterületek tevékenysége is hozzá tartozhat a fogállományvesztés hatékony kezeléséhez, a progresszió megállításához. A fogak keményállományának csökkenése a WHO [35] által elfogadott meghatározások szerint attritio, abrasio és erosio lehet (I. táblázat). Eccles [6] a fogkopás helyett a „fogfelszínvesztés” kifejezést javasolta, mellyel véleménye szerint mindhárom állapot pontosab-I. táblázat A fogkopás típusai (WHO, 1973) Attritio: A fogállomány vagy a tömés csökkenése olyan kopás révén, melyet a rágás vagy az occlusiós illetve approximalis felszínek közötti kontaktus hoz létre. Abrasio: A fogállomány vagy a tömés csökkenése kopás által, melyet nem a fogak érintkezése, hanem egyéb fizikai behatás, leggyakrabban a helytelen szájhigiéne okoz és a fognyak területén észlelhető. Erosio', a fog kemény szöveteinek progresszív csökkenése, mely savhatás következtében leggyakrabban táplálkozási tényezők révén alakul ki. Baktériumok nem vesznek részt a folyamatban. ban jellemezhető. Smith és Knight [24] foglalta össze a fogállományvesztéssel kapcsolatos klinikai szimptómákat (II. táblázat). A fogállomány veszteség, a fogkopás pontos differenciálásában az anamnesztikus adatokon kívül segítségünkre van a defektus alakja, kontúrja, az II. táblázat Fogkopási index (Smith és Knight, 1984) Fokozat Felszín Kritérium 0 B/L/O/l Nincs zománcveszteség C Nincs kontúrváltozás 1 B/L/O/l Zománcvesztés C Minimális kontúrváltozás 2 B/L/O Zománcveszteség, mely kevesebb mint 1/3 felszínen szabaddá teszi a dentint I Zománcveszteség, a dentin éppen szabaddá válik C A defektus mélység kevesebb, mint 1 mm 3 B/L/O Zománcveszteség, mely kevesebb mint 1/3 felszínen szabaddá teszi a dentint I Zománcveszteség és lényeges dentinveszteség, de a pulpa vagy a szekunder dentinréteg nem látható C 1-2 mm mély defektus 4 B/L/O A zománc teljes elvesztése, a pulpa vagy a szekunder dentinréteg láthatóvá válása I A pulpa vagy a szekunder dentinréteg láthatóvá válása C A defektus több mint 2 mm mély, vagy a pulpa vagy a szekunder dentinréteg láthatóvá válása B = buccalis vagy labialis L = lingualis vagy palatinalis 0 = occlusalis 1 = incisalis C = cervicalis
