Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)

2003-04-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 2. sz. 2003. 51-55.

Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Klinika, Budapest

A fogkopás korszerű nevezéktana

DR. FEJÉRDY PÁL

A hazai fogorvosi gyakorlat a kiváltó októl függetlenül a fogkopásra általában egyetlen megjelölést használ: abrasiónak nevezi. A szerző célja, hogy összefoglalja és jellemezze a fogállományvesztés - nem cariologiai jellegű - etiológiai tényezők, klinikai megjelenés és tünetek alapján elkülöníthető (attritio, abrasio, erosio) típusait. A differenciálás kritériumainak ismerete, a diagnosztikai elkülönítés fontos a fogorvosok számára, mert az etiológiai faktorok kiküszöbölése alapvető jelentőségű a megfelelő és tartós kezelési eredmény eléréséhez. Másrészről a megközelítően pontos ismeretek azért is fontosak, mert a fogorvos jelentős szerepet játszhat általános betegségek diagnosztizálásában, előfordulhat ugyanis, hogy a korai tünetek a fogorvosi rendelőben kerülnek felismerésre. A kiváltó okok megszüntetése mellett ilyenkor szükség van más orvosi szakterületek tevékenységére is a fogállományvesztés hatékony kezeléséhez, progressziójának megállításához.

Kulcsszavak: fogkopás, fogállományvesztés, attritio, abrasio, erosio

A hazai fogorvosi gyakorlat a kiváltó októl függetlenül a fogkopásra általában egyetlen megjelölést használ: abrasiónak nevezi. Napjainkban a mindennapi szóhasználatban „abradált” fogazatról beszélünk az occlusiós felszíneken látható fiziológiás vagy pathológiás fogkopás, többnyire attritio esetében is. Bár az utóbbi évek magyar nyelvű, fogkopással foglalkozó irodalmának többsége már a legújabb, nemzetközileg is elfogadott meghatározások szerint használja a nómenklatúrát, hozzájárulhatnak ehhez a gyakorlatban tapasztalható terminológiai zavarhoz a korábbi szakirodalomban található megfogalmazások is.

Az abrasio fogalma mint a fogak élettani kopása már Preiswerk Gusztáv 1904-ben megjelent - Árkövy Józsefnek ajánlott -, A stomatológia tankönyve és atlasza című könyvének [21 ] „A kemény fogállományok szerzett defektusai” című fejezetében is felmerült, mely jelenség „... esetleg oly nagyfokúvá lehet, hogy kezelést igényel...”. Utal arra is, hogy a fogkopás következtében „...a dentin lecsupaszodásával fájdalmak léphetnek föl... Egyenesen tűrhetetlenné válik az állapot, ha a fogbél izgatására fogbéllob keletkezik.” Ugyanezen fejezetben külön említi az elsősorban a fognyaki területen észlelhető „ék alakú defektusok”-at, melyeket usur, erosio, denudatio nevekkel jelöl. Ezek okaként mechanikai tényezőket (fogpor és fogkefe vízszintes dörzsölésének hatása) ír le, kialakulásukhoz olyan folyamatok kapcsolódását tartja szükségesnek, melyek a „fog szerves alapanyagát - a dentoidint - oldják vagy kevesbítik; az

Érkezett: 2003. január 30.

Elfogadva: 2003.március 20.

alapanyag ezen csökkenésével a mészsók összefüggésüket elvesztik és mechanikus úton kiesnek”. A folyamat kialakulásában a savhatást teljes mértékben kizárták. A fejezet harmadik részében a szerző a fogak labiális (buccalis) és rágófelszínén keletkező zománcdefektusokat említi, melyeket „nem eléggé ismeretes okokból származó kopásokénak tart.

Boros (1961) [3] a fogon keletkező, helyi tényezők által okozott anyaghiányokat két nagy csoportra osztja: az egyik csoport a fogak kopása, melyet abrasiónak nevez. Leírása szerint az incisalis vagy rágófelszíneken az intenzív rágás következtében létrejövő, vagy a kontaktpontoknál kialakuló abrasio fiziológiás jelenség. A fogkopás másik fajtáját pathológiás abrasióként írja le, melynél a kopás a fogakon valamely idegen test huzamos dörzsölő hatása folytán jön létre. Ide sorolja pl. a varrónők, cipészek metszőfogainak élén keletkező tű, illetve szeg okozta, vagy a pipások fogazatán a pipa csutora által okozott fogkopást. Az anyaghiányok másik nagy csoportjába a fog kimaródását sorolja, melyet nem fiziológiás kopás vagy szuvasodás következtében létrejövő erosi óként ír le. A fogak buccalis részén, a fognyaknak megfelelő ék alakú hiányt az erosio különleges formájának tartja, melynek okaként felveti a kemény fogkefe túlzott használatát, valamint a zománc mechanikus behatással szembeni veleszületetten, vagy „a pofamirigyek savanyú vegyhatása által okozott" kisebb ellenálló képességét. Balogh, Huszár és Sugár [1] szerint „A maradék fogazat túlterhelésének következménye