Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 1. sz. 2003. 17-20. Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar, Orálbiológiai Tanszék, Budapest A nyál, a nyálmirigyek és az epidermális growth factor szerepe a szájüregi sebgyógyulásban DR. NAGY GÁBOR A nyál számos olyan biológiai funkcióval rendelkezik, amelyek részt vesznek a szájüreg egészséges állapotának fenntartásában. Ezek: lubrikáció, remineralizáció, puffer-hatás, antimikrobiális védőhatás, mechanikai mosóhatás és a mucosa integritásának fenntartása. A nyál a növekedési faktorok természetes forrását képezi. Az EGF (epidermal growth factor) a legjobban ismert és vizsgált növekedési faktor. Állatkísérletek és emberi vizsgálatok alátámasztják, hogy az EGF alapvető szerepet játszik mind az általános, mind a szájüregi sebgyógyulásban. E rövid áttekintésnek nem az volt a célja, hogy részleteiben elemezze az EGF valamennyi hatását, hanem hogy rávilágítson a hatás alapvető elemeire és a növekedési faktor szerepére a szájüregi egészség fenntartásában. Kulcsszavak: szájüreg, sebgyógyulás, nyál, epidermális growth factor (EGF) Már az ókori görögök feltételezték - és gyakorlati tapasztalataik is bizonyították -, hogy a nyál segíti a sebgyógyulást. A szájüreg „legendás” sebgyógyulási hajlama - egészséges emberben - nem csak szakmai körökben ismert. A szájüreg felszíne, funkciójából adódóan, legalább annyira vagy jobban ki van téve a mechanikai és kémiai károsító hatásoknak, mint a testet borító kültakaró. A nyálnak kiemelkedő szerepe van a védőfunkciókban: a lubrikáció, a remineralizáció, a pufferolás, az antibakteriális hatás és a mechanikus tisztítás mellett a nyálkahártya integritásának megőrzésében. Az életminőség szempontjából kiemelkedő jelentősége van a táplálkozás során vagy egyéb más módon spontán keletkező mikrosérülések, traumás sérülések, de a terápiás beavatkozások alkalmával keletkezett nyálkahártya-sebek gyors gyógyulásának is. A sebgyógyulás folyamatában - a hám regenerációjában - megkülönböztetett szerepe van a nyálban található „growth factoroknak”, közöttük is a legtöbbet vizsgált epidermális growth factornak (EGF) [34], Emberen elsősorban az EGF esetében bizonyították klinikai vizsgálatokkal egyértelműen, hogy szisztémás megbetegedésekben, mint a diabetesben vagy más, hyposalivatióval járó állapotokban, a szájüregi sebgyógyulás lassulásának elsődleges oka a nyálmirigyek EGF-termelésének csökkenése. Bizonyították azt is, hogy EGF-szubsztitúcióval helyre lehet állítani vagy jelentősen meg lehet gyorsítani a hámsérülések gyógyulását. A kutatások ugyanakkor arra is rámutattak, hogy az EGF által kiváltott, elsősorban az epithelsejteket érintő fokozott proliferáció negatív hatásokkal járhat lokálisan is, de szisztémás hatásaként gyorsíthatja egyes szájüregi daganatok növekedését. Az utóbbi időszak elméleti és klinikai kutatási eredményei, valamint a betegellátás színvonalának fenntartása is indokolttá teszi, hogy rövid összefoglalást adjunk a fogorvosokat kiemelten érintő kérdés mai állásáról. Az EGF általános hatásai Az EGF az alábbi igen jelentős biológiai hatásokkal rendelkezik [6]:-trofikus hatás a nyálkahártya sejtjeire;- proliferációs hatás elsősorban az epithelialis, de néhány más sejtre is;- angiogenesist fokozó hatás;- hámsérülések restitúcióját kiváltó hatás;- daganatok növekedését kiváltó hatás. A felsorolásban a szövetsérülések restitúciója és a sejtproliferáció összekapcsolt fogalmak a sebgyógyulásban. A sebgyógyulás a szövet válasza a sérülésre. A sebgyógyulás folyamata a lágyszövetekben három fázisra osztható: a) haemostasis és inflammatio, b) granulációs szövet képződése és hámosodás, c) remodeling. Mind a három fázis biológiailag aktív anyagok, growth factorok kontrollja és regulációs hatása alatt áll. A growth factorok polipeptidek, amelyek szabályozzák a sejtek növekedését, differenciálódását és anyagcseréjét. Ezek a faktorok, közöttük az EGF, bár nanogram mennyiségben vannak jelen, alapvető hatással és fontossággal bírnak a sebgyógyulásban. Az EGF-nek ezeket az általános és a különböző szervekben, szövetekben kifejtett hatásait az összefoglaló szűk terjedelmére tekintettel, csak felsorolás-jelleggel és a sztomatológia szempontjait figyelembe véve, szelekcióval tárgyaljuk. Kevéssé ismert, hogy ezt a két anyagot a nyálmirigyekből izolálták, és a jelentőségük miatt 1986-ban felfedezéErkezett: 2003. január 9. Elfogadva: 2003. január. 20.
