Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-02-01 / 1. szám
18 FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 1. sz. 2003. sükért Stanley Cohen és Rita Levi-Montalcini Nobel-díjat kapott. Cohen és Levi-Montalcini első felismerése az volt, hogy az egér submandibularis mirigyének szövetkivonata meggyorsítja a metszőfogak előtörését és az újszülöttek szemhéjnyitását [3, 13]. Ezt követően világszerte megindultak a hatásért felelős anyag izolálására és egyéb hatásainak kimutatására irányuló vizsgálatok. Számos vizsgálat bizonyította, hogy az EG F szinte minden szervre, szövetre kiterjedő hatással rendelkezik, amely elsősorban a sejtdifferenciálódás és a proliferáció gyorsításában nyilvánul meg, de ezek a hatások legkifejezettebbek a gastrointestinalis és a vizeletkiválasztó rendszerben. A gastrointestinalis hatások elsődleges jellemzője az emésztőrendszer egészében megnyilvánuló trofikus és az epithelsejteken megnyilvánuló proliferativ hatás [30]. Az oesophagusban a hám védelmének elsődleges tényezője a nyálmirigyek által szekretált nyál mosó, pH-kiegyenlítő és citoprotektív hatása. A gasztroenterológia csak újabban ismerte fel és ismerte el a nyál szerepét a savas gyomortartalom oesophagusba való visszaáramlása által előidézett fájdalmas hámsérülések (reflux oesophagitis) kifejlődésének megakadályozásában. Ma már korrekt vizsgálatokkal bizonyított a nyáleredetü EGF védő hatása [26]. Mind állatkísérletekben, mind klinikai vizsgálatokban kimutatták, hogy az EGF gyorsítja a gyomorfekély gyógyulását, csökkenti a gyomor savtermelését [12], és ebben alapvető szerepe van a nyálmirigyek által termelt EGF-nek [19, 28]. Az EGF a vékony- és vastagbélben növeli a nyálkahártya felszínét és tömegét, valamint abszorptív kapacitását [30]. A pancreas szöveti képére igen erős hatást gyakorol az EGF. A tartósan adott growth factor a ductusrendszer hyperplasiáját, premalignus átalakulását hozza létre [29]. A keringésből a máj veszi fel a legnagyobb mennyiségben az EGF-et, amely állatkísérletekben a szerv tömegének növekedését, hypertrophiát hoz létre, fokozza az albuminszintézist, de nem fejt ki olyan markáns szöveti hatást, mint a pancreasban [30]. Az EGF hatásának mechanizmusa Az EGF egy 53 aminosavból álló polipeptid. Hatását a sejtmembránokon lévő receptorához (EGFr) való kötődés révén fejti ki. Az EGF-hez jelenleg nyolc hasonló szerkezettel, hatással és a receptor-analógokhoz való kötődési tulajdonsággal rendelkező anyagot ismerünk. Ezeket együtt „EGF-család”-nak nevezzük, amelyek közül a legismertebb a névadó EGF-en kívül, hatásában közel azonos, a nyálmirigyek által is termelt TGF-a (transforming growth factor- a). A receptorhoz való kötődés, majd ennek hatására az intracelluláris rész autofoszforilációja és tirozinkináz-aktivitása a sejten belül elindítja azt a folyamatsorozatot, amely a sejtproliferációhoz és a már említett hatások kialakulásához vezet [16], A growth factorok szövetenként, sejttípusonként, receptortípusonként nagyon eltérően hathatnak. Az EGF általános hatásainak megismerése mellett a sztomatológia szempontjából fontos volt megismerni azokat a jellegzetes mechanizmusokat is, amelyek a nyálmirigyekben érvényesülnek. Ezek magyarázhatják meg a growth factor olyan hatásait, amelyek magának az EGF- nek a mirigyszövetekben folyó termelésére, a nyálba történő szekréciójára és természetesen a jellegzetes sejtproliferációs hatására vonatkoznak. Az epidermális growth factor alapvető hatását a nyálmirigyekre, amelyek magát az EGF-et a legnagyobb mennyiségben termelik, Schneyer és Humphreys-Beher [27] írta le. Mint alapjelenséget kimutatták, hogy a patkányban az EGF-et legnagyobb mennyiségben termelő submandibularis és sublingualis nyálmirigyek eltávolítása megakadályozza a ß-adrenerg receptor agonista isoproterenol (ISO) igen jelentős DNS-szintézist fokozó hatását a parotisban. Az állatoknak előzetesen adott EGF pótolta az eltávolított nyálmirigyek hatását, és így fokozódott a DNS- szintézis a parotisban. Az EGF egymaga is jelentősen képes volt fokozni a dezoxiribonukleinsav szintézisét. Eredményeik alapján megállapították, hogy a leírt hatások a ß-adrenerg receptor rendszeren keresztül valósulnak meg. Kiegészítették ezeket a megfigyeléseket azok a kísérletek, amelyekben fiziológiás körülmények között, krónikus gusztatórikus ingerre jött létre a parotisban a DNS-szintézis fokozódása és a hyperplasia, amelyet ß-adrenerg-receptorblokkoloval gátolni lehetett [32,9,10]. A ß-adrenerg-receptorblokkoläs önmagában a parotis atrophiáját és a szekréció csökkenését hozza létre [33]. Az EGF egymaga, bár nem fokozta a parotis által szekretált nyál mennyiségét, jelentősen növelte annak amiláz-aktivitását, a mirigyben pedig az amiláz-mRNS szintjét [25]. A nyálmirigyszövet hyperplasiájában - amelynek mechanizmusa jelentősen eltér más szervekétől és szövetekétől -a ß-adrenerg receptorok és az EGF kitüntetett szabályozó szerepe felhívta a figyelmet a ß1 -4 galaktoziltranszferázra a sejtproliferációs hatás kialakulásában. Az isoproterenol által létrehozható hatalmas mértékű nyálmirigy-megnagyobbodásban az enzim sejtmembránban található része 40-szeresére növekedik [7], és aktívan szekretálódik a nyálba is. A ß1 -4 galaktoziltranszferáz döntően a Golgi-apparátusban található, és csak egy kisebb, alapvetően más funkcióval rendelkező része van a sejtmembránban. Ennek az utóbbi résznek jelentős szerepe van a sejt-sejt és a sejt-matrix kapcsolatokban, valamint a sejtek normális szaporodásában. Kimutatták, hogy az enzim egyik modulátora, az a-laktalbumin, képes meggátolni a parotissejtek proliferációját [8], amely igazolta a ß1 -4 galaktoziltranszferáz feltételezett hatását. Ugyanaz a munkacsoport a továbbiakban részleteiben is tisztázta az enzim szerepét a sejtproliferáció kialakulásában és szabályozásában [9, 10, 14]. A nyálmirigyek epidermális growthfactortermelése A nyálmirigyekben, döntően ductus sejtek, számos biológiailag aktív growth factort termelnek, az epidermalis growth factor (EGF), a nerve growth factor (NGF), a transforming growth factor a és ß (TGF-a, -ß), az insulin-like
