Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 4. sz. 2003. 165-169. Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest Csontpótlás és remodelling az állcsontokon (Összefoglaló referátum) DR. VELICH NORBERT, DR. SZABÓ GYÖRGY Az állcsontok csonthiányainak pótlása a szájsebészet egyik rohamosan fejlődő területe. A csontpótlás eredményességének legfőbb kritériuma a remodelling, azaz a behelyezett csontpótló anyag maradéktalan átépülése az eredetivel azonos minőségű és szerkezetű csonttá. A jelenlegi összefoglalás célja a remodellinggel kapcsolatos ismeretek irodalmi hátterének ismertetése. A szerzők a szakirodalom alapján ismertetik a csontpótló anyag átépülésének mechanizmusát és az átalakulás nyomon követésére alkalmas klinikai, radiológiai és szövettani módszereket. A csontos átépülés időben elhúzódó folyamatára csak egyes időpontokban végzett, sokszor nehezen objektivizálható vizsgálatokkal tudunk következtetni. A remodelling befejeződéséről akkor beszélhetünk, ha a behelyezett anyag már nem felismerhető, a feltöltött területen a környezettel megegyező szerkezetű saját csont található. Kulcsszavak: remodelling, csontpótló anyagok, csontpótlás, augmentáció, CT, hisztomorfometria Bevezetés A dento-alveoláris, maxillofaciális sebészet és a parodontológia területén gyakorta szükséges gyulladásos, daganatos, vagy más megbetegedések (ciszták, impaktált, retineált fogak, jóindulatú daganatok, fogmedernyúlvány-sorvadás, parodontális csontveszteség stb.) műtéti ellátása során a csonthiány feltöltése csontpótlóval. Erre a célra számos anyag használható a ma már történelminek tekinthető sajátvér-koagulumtól kezdve [61] az autogén (saját szervezetből származó) csont-transzplantátumon [5, 9, 57, 73] és az allogén (azonos faj más egyedéből származó) csontkészítményeken keresztül [8, 29, 32, 59] a xenogén (állati eredetű) [3, 25, 53] vagy alloplasztikus (szintetikus) csontpótlókig [21, 60, 78, 83]. Az említett anyagokat kombinálhatjuk (leginkább saját csont+xenogén, vagy alloplasztikus csontpótló) [6, 13, 20, 82], illetve saját vérrel vagy thrombocyta-szuszpenzióval (platelet-rich plasma: PRP) összekeverve is használhatjuk [29,38, 74, 81], Az egyes csontpótló anyagok önálló és kombinált alkalmazásának összehasonlítására sok kísérlet történt [24, 28, 33, 38, 68]. Minden szempontból ideálisnak tekinthető csontpótló még nem áll rendelkezésünkre. A tapasztalatok szerint a felhasznált csontpótlók közül a saját csont-transzplantátum alkalmazása esetén tapasztalhatjuk a legtökéletesebb átépülést, ezért ezt tekintjük az ún. gold standardnak [9], A csontépítés módszerei közül az oszteodisztrakció még az előbbinél is jobb csontminőséget biztosít, ezért ezt ún. platina Érkezett: 2002. október 15. Elfogadva: 2003. május 30. standardként is említhetjük [R. Ewers, Bées, szóbeli közlés]. Mindennemű csontpótlás eredményességének legfőbb kritériuma, hogy hosszú távon a behelyezett csontpótló átépüljön, a helyét jó minőségű, az eredetivel megegyező szerkezetű csontszövet foglalja el. Ezt a folyamatot nevezzük-a terhelésviszonyok megváltozása miatt bekövetkező csont átstruktúrálódás elnevezése után - remodellingnek [7, 19, 22, 23, 41, 51]. A remodelling folyamata Az átépülés folyamata meglehetősen összetett [11, 30, 55], A kezdeti szak legfontosabb lépése az erek benövése a feltöltött területre [1, 2]. Ez elméletileg behatárolhatja a pótlandó terület nagyságát, mert az erek növekedési gyorsasága, az általuk elérhető távolság korlátozott. Klinikai tapasztalatok alapján azonban igen nagy csontdefektusok feltöltését követően is jó minőségű keményszövet alakul ki [57, 66]. A továbbiakban legfőbb szerepet az oszteoklasztok és az oszteoblasztok játsszák [35, 43, 70], amelyeket számos helyi és szisztémás humorális faktor befolyásol [36, 46, 47, 75]. A humorális stimulusok hatására a sérült területre benyomuló kapillárisok környezetében megtalálható oszteoprogenitor őssejtek (mesenchymal stem cell-MSC) oszteoblasztokká differenciálódnak [12], Az őssejtek oszteoid differenciálódási irányba indulását és a további specifikálódását elsősorban a bone morphogenetic protein (BMP) családba tartozó fehérjék [71,
