Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)

2003-08-01 / 4. szám

166 FOGORVOSI SZEMLE 96. évf. 4. sz. 2003. 76, 77, 79], másrészt a különböző növekedési faktorok szabályozzák [71, 74]. Az oszteoblasztok a továbbiak­ban a csontmátrixhoz szükséges anyagok kiválasz­tásában (kollagén, glikoproteinek, ásványi anyagok) vesznek részt és további differenciálódással oszteoc­­itákká alakulva beépülnek a képződő új szövetbe. Az oszteoklasztok a monocyta-makrofág rendszerhez tar­tozó sejtek, melyek a lebontás-építés folyamatban a lebontásért felelősek, működésüket szintén humorális faktorok szabályozzák [15, 44, 45, 58, 65, 72, 80]. Az oszteoblasztok által termelt kötőszövetes mátrix (oszteoid) fokozatosan elmeszesedik, és a kezdeti éret­len (hullámos) csontszerkezet érett (lemezes) szerkeze­tűvé alakul [11, 68]. Ez a csontosodási mód leginkább a dezmális csontosodáshoz hasonló. (A csontképződés során megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos csontképződést. Ez utóbbi csoportba tartozik a chondrá­­lis (porcos telepből kiinduló) és a dezmális (kötőszöve­tes telepből kiinduló) csontképződés [69]). A csontpót­lás során számunkra az éretlen csontszerkezet kialaku­lásáig lezajló folyamatok a legfontosabbak, mert ekkor dől el, hogy az adott területen milyen szövet fog kialakul­ni. Az éretlen csontszövet további szerkezeti átalakulásai megfelelnek a szervezetben egyébként is folyamatosan működő csontátépülési mechanizmusoknak [22, 41], A remodelling értékelése A különböző graft anyagok csontos átépülését klinikai, radiológiai és szövettani módszerekkel lehet értékelni [24, 28,31,33,67,68,75], A csontpótlás eredményességének klinikai értékelése során figyelembe kell venni az új csont teherbíró képes­ségét, funkcionális értékét és sok más tényezőt. Klinikai módszerekkel a remodelling folyamatára (a képződött új csont minőségére) vonatkozó információkat csak közve­tett módon nyerhetünk, csupán a behelyezett csontpótló felszívódásának és szervülésének arányát vizsgálhatjuk. A csontosodás mértékének objektív megítélésére egyik lehetőség a parodontális defektusok feltöltését követően gingivális tapadásveszteség mérése, amiből következtet­ni lehet a csontrezorpció mértékére [37, 42, 56, 84], A radiológiai értékelés alatt a maxillofaciális terüle­ten elsősorban az ortopántomogramm (OP) és Com­putertomogramm (CT) felvételek kiértékelését értjük. Különösen a különböző síkokban elkészített 2 dimenzi­ós CT-leképezések és az ezekből számítógép segítsé­gével előállított 3 dimenziós imágók nyújtanak segítsé­get a szervülés megítélésében [24,52, 68, 75]. Ezekkel a módszerekkel vizsgálható a képződött új csont szer­kezete [51,52], a pótolt terület és a saját csont denzitá­­sának (sugárelnyelő képességének) különbsége [8, 54, 63,75, 77], Ily módon már a képződő szövet minőségére vonatkozó információkat is nyerhetünk. Radiológiai volu­­metriás módszerekkel meglehetősen pontosan felmér­hető a graft átalakulásának folyamata [18, 50, 51, 52], Izotópos vizsgálatokkal a szervülés folyamatát lehet vizsgálni, az izotóp dúsulás mértékét a saját csontban való dúsuláshoz viszonyítva a remodelling folyamata is nyomon követhető [4, 27], A szövettani értékelés egyik lehetséges módja a hagyományos módon készített metszetek különböző festésekkel végzett vizsgálata. A festési eljárásokkal a sejtes (sejtmag, citoplazma, organellumok) és szöveti struktúrák (kollagénrostok, lerakodott mészsók), vala­mint a megmaradt csontpótló anyagrészecskék válnak láthatóvá. A sejtalkotó-részek festődéséből a sejt funk­ciójára és aktivitására lehet következtetni, az egyes szö­veti struktúrák jelenléte a kialakuló új szövet minőségére utal [13, 14, 20, 21, 26, 40, 48, 53, 60, 62], A metszetek vizsgálatát fénymikroszkóppal, vagy elektron mikrosz­kóppal végezhetjük [39], Az átépülés további megítélé­sét a hisztomorfometriás vizsgálat teszi lehetővé. Ezzel a módszerrel számszerűsíthető a szövetmintában a lágy-, a keményszövet és a megmaradt csontpótló ará­nya, az oszteoid mennyisége és az egyes sejtféleségek (oszteoblaszt, oszteoklaszt) „sűrűsége”, ami a csontát­­épülés intenzitását jelzi [10, 34, 49, 64, 68]. Megbeszélés Az arckoponya csonthiányainak feltöltésére szá­mos lehetőség adott. Jelenleg a legjobb eredményt a sajátcsont-transzplantátum alkalmazásával tudjuk elérni. A saját csont felhasználása hátrányokkal is jár (második műtéti terület a beteget érő megterhelés­sel, szövődmény lehetőségekkel). A kutatások ezért az idegen (xenogén, alloplasztikus) csontpótló anyagokkal elért eredmények javítását, fejlesztését célozzák (teljes mértékben átépülő szintetikus anyagok, pl.: tiszta fáz­isú ß-trikälcium foszfátok kifejlesztése, növekedési faktorok: platelet-rich plasma alkalmazása), illetve más elven alapuló csontképzés lehetőségeit keresik (bone morphogenetic protein, oszteodisztrakció). A különböző módszerekkel elért eredmények értékelése és össze­hasonlítása nem könnyű feladat, mert a csont átépülés időben elhúzódó folyamatára csak „pillanatfelvételek” sorozatának áttekintésével tudunk következtetni. Az értékelés során az egyik legfőbb kritérium, hogy a fel­használt anyag helyét idővel saját csontszövet vegye át. A remodelling befejeződéséről akkor beszélhetünk, ha a feltöltött területen idegen anyag már nem mutatható ki. A Semmelweis Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján különféle indikációval való felhasználás kap­csán számos csontpótló anyag klinikai, radiológiai és szö­vettani értékelését végeztük és végezzük, melynek során számos eredményt értünk el [21, 24, 49, 66, 67, 68, 74], Irodalom 1. Albrektsson T: In vivo studies of bone grafts. The possibility of vascu­lar anastomoses in healing bone. Acta Orthop Scand 1980: 51: 9-17. 2. Albrektsson T: Repair of bone grafts. A vital microscopic and histological investigation in the rabbit. Scand J Plast Reconstr Surg 1980:14:1-12.

Next

/
Thumbnails
Contents