Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-02-01 / 1. szám
4 FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 1. sz. 2003. Nyitott góc: - carieses-elváltozás- parodontális tasak- extractio helye Zárt góc: -periapicalis fertőzések (granuloma, chronicus abscessus)- át nem tört fertőzött fogak -fertőzött pulpa- radix relicta- gyökértömött fogak (akkor is, ha a gyökértömés jónak látszik) A fogeredetü gócok közötti különbség A dentális gócokat két nagy csoportba sorolhatjuk: az endodontális és parodontális gócokra. Különbségek a gócok között:-fennállás ideje- fájdalom jelentkezésének gyakorisága- szóródás lehetősége (érintett felszín nagysága)- szóródás gyakorisága- baktériumok száma és típusa A parodontális góc évtizedekig fájdalmatlanul fennállhat, míg az endodontális góc esetén rendszerint fájdalom előzi meg a krónikus állapot kialakulását, amely már ugyancsak fájdalmatlan és tünetszegény lehet. A szóródás lehetősége parodontális elváltozás esetén - mivel igen nagy felszín érintett - valószínűbb, mint egy periapicalis granuloma esetén. Tudjuk azt, hogy a fogágybetegségben súlyos esetben szóródást idézhet elő a rágás vagy a fogmosás is, a fogorvosi beavatkozások mellett. Hasonló jelenség és gyakoriság nem figyelhető meg az endodontális eredetű gócoknál [45]. A baktériumok száma fogágybetegség esetén lényegesen nagyobb, mint a fertőzött pulpában található kórokozók száma és típusa [26]. A terjedés módjai A szájüregből a microorganizmusok vagy termékeik a mélyebb szövetekbe juthatnak közvetlen vagy közvetett úton. Direkt terjedés útja:- izmok, fasciák (spáciumok) mentén- nyálmirigyeken keresztül- a csontok üregein át -vér-, nyirokereket követve- idegek mellett- légutakon és emésztőrendszeren keresztül. Indirekt terjedési mód:-vérerekben- nyirokerekben történik. Korábban a direkt terjedés esetén nem beszéltünk gócfertőzésről, hiszen ezekben az esetekben nyilvánvaló volt a kapcsolat a góc és a másodlagos betegség között. A bizonyítás akkor nehéz, ha a terjedés indirekt úton következett be, sőt még inkább nehezített a kapcsolat felismerése, ha a primer elváltozást már kezelték, meggyógyult, a secunder betegség viszont csak ekkorra alakul ki. Speciális anatómiai viszony A szájüregből a vénákba vagy nyirokerekbe jutott mikroorganizmusok közvetlenül a szívbe kerülnek, ahonnan a nagyvérkörön át bármely szervbe eljuthatnak. így kikerülhetik a májat, amely rendkívül fontos szerepet játszik a kórokozók eltávolításában, ártalmatlanításában. Ezzel szemben a hasban előforduló gócokból a kórokozók közvetlen a májba jutnak. A májban történik a kórokozók eliminálása a fixált makrofágok vagy más néven Kupffer-sejtek segítségével. A mikroorganizmusok kötődnek a Kupffer-sejtekhez, s ez a kötődés kiváltja a granulocyták fokozott adhézióját, mivel növekszik a kemotaktikus anyagok termelődése, valamint a cytokinek felszabadulása. A granulocyták fagocytálják a kórokozókat, s ez további cytokin-felszabadulást eredményez. Ha ez a megsemmisítési folyamat nem játszódik le, a mikroorganizmusok zavartalanul juthatnak el a célszervekbe. A tropizmus A tropizmus alatt a mikroorganizmusok irányított áthelyeződését értjük a fertőzés (a góc) területéről távoli más szervekbe. Jellemző a kórokozók szervspecifitása, vagyis bizonyos baktériumok bizonyos szervekben telepszenek meg szívesebben (pl. Bakteriodes forsytus vagy a P. gingivális előnyben részesíti az endothelt). Perzisztálás, érzékeny páciens A baktériumoknak nem elegendő eljutni a szervekbe, ott megtelepedniük és szaporodniuk is kell. Ehhez az szükséges, hogy képesek legyenek kivédeni a szervezet védelmi reakcióit. Ezt segíti elő a biomimikri képessége. A kórokozók olyan anyagot termelnek, amely gátolja az immunreakciókat. Például a P. gingivális enyhe gyulladást okoz, de nem váltja ki az immunrendszer teljes reakcióját. A mikroorganizmusok által termelt anyagok teszik lehetővé a szájban is az életben maradásukat. A perzisztálás nem jelent mást, mint az érzékeny pácienst. A betegek csökkent ellenállása igen fontos a kórokozók túlélése és szaporodása szempontjából [23, 60], de hasonló ok lehet az idős életkor is.
