Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-12-01 / 6. szám
246 FOGORVOSI SZEMLE 95. évf. 6. sz. 2002. kítottuk, majd mikrocsavarral a fogmedernyúlvány buccális felszínére rögzítettük. A transzplantátum és a processus alveolaris közötti egyenetlenségeket spongiosával töltöttük ki (2. ábra). A foggyökér implantátumok behelyezését valamennyi esetben 6 hónappal a csontfelépítést követően egy második ülésben végeztük. 1a. Ábra 3 dimenziós CT leképezés. Kiindulási állapot: pengevékony fogmedernyúlvány 1b. Ábra 3 dimenziós CT leképezés. 5 hónappal az onlay plasztikát követően: megfelelő csontvastagság 2. Ábra Monocorticalis graft a fogmedernyúlványon mikrocsavarral rögzítve Képalkotó vizsgálatok A félévente készített panoráma (OP) felvételek mellett 2-D CT és 3-D CT vizsgálatokat (1.a., 1.b. ábra) végeztünk közvetlenül az augmentációt követően, az implantáció előtt és a megterhelést megelőzően. A kontrolivizsgálatok időpontja az előírttól ±1 hónapos eltérést mutathatott. A felvételeket a könnyebb összehasonlíthatóság céljából azonos beállítások mellett végeztük, a General Electric Pro-Speed Instrument (GE Medical Systems, Milwaukee, Wl, USA) segítségével. A vertikális csontveszteséget a panoráma leképezések egymásra vetítésével, a horizontális/sagittális augmentátum vesztést a rögzítő csavar, illetve a foggyökérimplantátum átmetszetében végzett felvételek összehasonlítása alapján állapítottuk meg. E módszer hozzávetőleges segítséget nyújt a csontveszteség megállapítására, pontossága a változó referenciapontok (rögzítőcsavar-implantátum) miatt azonban megkérdőjelezhető. Eredmények Klinikai eredmények 15 esetben az augmentációt követően mind a donor terület, mind a befogadó terület szövődménymentesen gyógyult. Egy esetben a frontális területen elhelyezett graft gyulladásos reakció tünetei mellett a műtétet követően 1 héttel szabaddá vált, majd kilökődött. A szövődménymentesen gyógyult esetekben hat hónappal az augmentációt követően a tervezett implantácót lehetővé tevő csontviszonyokat találtunk (min. 10 mm hosszú, 4 mm átmérőjű implantátumok behelyezésére nyílt lehetőség). Az augmentált területekre összesen 142 implantátumot helyeztünk be. Az implantátumok felszabadítása során 3 esetben tapasztaltuk az osszeointegráció hiányát. A megterhelést követően (1 éves követés) újabb implantátum vesztés nem történt. 13 esetben rögzített, 2 esetben - esztétikai okokból - mezostruktúrával elhorgonyzott, kivehető fogpótlást készítettünk. Radiológiai eredmények A szokásos panoráma-felvételeken jól kivehető volt mind az onlay graft, mind a sinus elevatiora használt anyag, a garft átépülése (remodelling) azonban nem volt érdemben követhető. A 2-D postero-anterior és axiális CT-felvételek hasznos kiegészítésnek bizonyultak, ezeken a felvételeken az alveolaris csont magassága és szélessége, az újonnan képződött csont jobban ábrázolódott, mint a hagyományos rtg.-felvételeken. Az augmentációt követően, az implantáció előtt és a megterhelést megelőzően elkészített 3-D CT leképezések értékelése kapcsán jól követhető volt a felszívódás/átépülés folyamata mindkét graft típus esetén. (3.a., 3.b., 3.C. ábra) Az augmentációt követő első 6 hónap során a corticalis graftok jelentős resorptiot szenvedtek. Az implantációt követően ez a folyamat lassult, majd a megterhelést követően minimális mértékre csökkent.
