Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)

2002-12-01 / 6. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 6sz. 2002.

247

3a. ábra. Panoráma leképezés. Minimális csontkínálat a sinus alapon

3b. ábra. Panoráma leképezés onlay plasztikát követően. Jól látható a felhelyezett monocorticalis graft

3c. ábra. Panoráma leképezés a megterhelést megelőzően. Az implantátumok környezetében kivehető az átépülő monocorticalis graft

Megbeszélés

A csípőlapát spina iliaca anterior superior területéről nyert szabad monocorticalis csont transzplantátumot hosszú idő óta alkalmazzák augmentációra a maxilla processus alveolrisának nagymértékű sorvadása esetén. Előnye, hogy a donor terület feltárása egyszerű, gyógyulása megfelelő műtéti technika alkalmazása esetén szövődménymentes. A corticalis a processus alveolarishoz jól applikálható, csavarral rögzíthető. A donor területről az eltávolított corticalis lemez alól nagy mennyiségű spongiosa forgács nyerhető, amelyet a graft és a processus alveolaris közti defectusok kitöltéséhez és egyidejű sinus elevatiohoz egyaránt felhasználhatunk. A módszer hátránya, hogy - különösen az implantációt és a terhelést megelőzően - jelentékeny mennyiségű csont resorbeálódik. A csontfelszívódás mértéke objektív eszköz hiányában nehezen ítélhető meg. Jelen vizsgálat kapcsán 16 nagymérvű fogmedernyúlvány-pusztulást korrigáltunk onlay plasticával és egyidejű sinus elevatióval. Az implantációt 6 hónappal az augmentáció után végeztük el. A graft szervülésének/felszívódásának mértékét klinikai és radiológiai vizsgálatokkal ellenőriztük. A radiológiai értékelés alapját a 2- és 3-D CT vizsgálat képezte. A 3-D CT leképezéseket a beavatkozások tervezéséhez és a kialakult viszonyok értékeléséhez egyaránt felhasználtuk. 18 hónapos követés után tapasztalataink megegyeznek a szakirodalom által ismertetettekkel, melyek szerint a kezdeti nagyfokú resorbtiót követően a graft stabilnak tekinthető [10, 18]. Az általunk elvégzett csontfelépítés a szövődménymentesen gyógyult esetek mindegyikében elérte célját, az augmentált területekre a fogpótlás rögzítéséhez megfelelő méretű és számú implantátumot tudtunk behelyezni. Implantátum-vesztést csak a gyógyulási időszakban észleltünk, ezek száma nem volt jelentős (3/142) és a fogpótlás elkészítését nem akadályozták meg. 13 esetben fix, két esetben mezostruktúrával elhorgonyzott kivehető fogpótlást készítettünk, ez utóbbiakban a kialakult kemény- és lágyszövet viszonyok nem tették lehetővé megfelelő esztétikumú rögzített pótlás készítését.

Megítélésünk szerint a csípőcsont spina iliaca anterior superior területéről származó monocorticalis csonttranszplantátum jó eredménnyel alkalmazható onlay plastica céljára nagyfokú fogmedernyúlvány sorvadás korrekciója esetén. Az augmentáció tervezéséhez, az elért eredmény felméréséhez és a második ülésben végzett implantáció tervezéséhez a 2- és 3-D CT értékelés nagy segítséget nyújtott, a graft remodellálódásának pontos követéséhez azonban szükség van egy állandó referencia rendszer mellett elvégezhető követésre is.

Irodalom

1. Baker RD, Terry BC, Davis WH, Connole PW: Long-term results of alveolar ridge augmentation. J Oral Surg 1979: 37: 486-489.

2. Berding G, Burchert W, van den Hoff J, Pytlik C, Neukam FW, Meyer GJ, Gratz KF: Evaluation of the incorporation of bone grafts used in maxillofacial surgery with |(18)F| fluoride ion and dynamic positron emission tomography. Eur J Nucl Med 1995: 22: 1133-1140.

3. Boyne PJ, Cole MD, Stringer DE: A technique for osseous restoration of deficient edentulous maxillary ridges. J Oral Maxillofac Surg 1985: 43: 87-91.

4. Cawood Jl, Howell A: Reconstructive preprosthetic surgery: Part I. Anatomical considerations. J Oral Maxillofac Surg 1991: 20: 75-82.

5. Fukuda M, Takahashi T, Yamaguchi T, Kochi S: Placement of endosteal implants combined with chin bone onlay graft for dental reconstruction in patients with grafted alveolar clefts. Int J Oral Maxillofac Surg 1998: 27: 440-444.

6. Hrabák K, Szabó G, Ewers R, Gyulai-Gál S: 2D and 3D computer tomography and sinus graft analysis with various graft materials. J Long-Term Eff Med Impl 1999: 9: 223-233.