Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-12-01 / 6. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 6. sz. 2002. 227 Mindezek azonban idővel a dentin-csatornácskák megnyílását okozhatják, mely, mint láttuk, a dentin-túlérzékenység kialakulásának kulcsfaktora [13]. A fogágybetegség és az azzal kapcsolatos terápiás beavatkozások elősegítik az ínyrecessio kialakulását, és ezzel a dentin szabaddá válását elsősorban a nyaki régióban. Túl erőteljesen végzett subgingivális depuratio kapcsán a tubulusok megnyílhatnak, sőt baktériumokkal is fertőződhetnek, ami a pulpában gyökér-érzékenységben megnyilvánuló gyulladásos reakciót válthat ki. A dentint a normális körülmények között fedő zománc-, illetve a gyökeret fedő vékony cementréteg elvesztése esetén is még takarja az ún. „smear-layer”, mely fedi a dentin-csatornácskákat, illetve ezek bemenetét a nyálból származó kálciumfoszfát lerakódások zárják el. A dentin szabaddá válása esetén abrazív anyagot, illetve detergenst (natrium lauril szulfát) tartalmazó fogpaszták hatására, ez a fedőréteg eltűnik, a dentin-csatornácskák megnyílnak. A dentin kopását, illetve a fájdalom kialakulását az erozív hatások is elősegítik. A dentin-túlérzékenység a definíció szerint tehát klinikailag diagnosztizálható, de a belső és külső okok, hatások felderítése gondos munkát igényel. Terápiás lehetőségek A dentin-túlérzékenység gyógyítása hosszú évtizedekig kezeléscentrikus volt. Mai tudásunk szerint, mint minden egyéb betegségnél, a gondozással egybekötött kezelés sikeresebb. A gondozási-gyógyítási stratégia (Addy: „management strategies”) [3 ] főbb lépései a következők:- a definíciónak megfelelő diagnózis felállítása,- differenciáldiagnózis: a dentin-érzékenységhez hasonló fájdalmat előidéző egyéb állapotok megállapítása, és azok kezelése,- aetiológiai és praedisponáló tényezők azonosítása, különös tekintettel az erosióra és abrasióra (táplálkozási és szájhigiénés szokások), és ezek kiküszöbölése,- kezelési lehetőségek egyénre szabott mérlegelése. IV. táblázat A dentin-túlérzékenység kezelésére alkalmazható módszerek, anyagok [9] Reverzibilis Nem-reverzibilis Deszenzibilizáló fogpaszták Fluorid-tartalmú paszták, Üveg-ionomer cementek gélek Kompozitok Vas-, alumínium-, káliumsók Parodontális lebenyek Protein-precipitáló Pulpa exstirpatio és gyökérszerek tömés Gyógyítás: A dentin-túlérzékenység gyógyításának két megközelítése lehetséges: a dentin-csatornácskák lezárása, ezáltal a hydrodinamikus mechanizmus blokkolása, és/vagy a neuralis transmissio blokkolása a pulpa felé. Az alkalmazott kezelési módok, ágensek, anyagok lehetnek reverzibilisek és nem-reverzibilisek (IV. táblázat). Reverzibilis módszerek Deszenzibilizáló fogpaszták. Az exponált dentin-érzékenységének csökkentésére évtizedek óta alkalmazzák a kálium és stroncium különböző sókötéseit, valamint a fluoridokat. A kálium- és vas-oxalát, valamint a stroncium-klorid elzárja a tubulusokat, és csökkenti ezáltal a folyadékáramlást. A dentin-érzékenység csökkentésére igen régóta használt kálium-nitrát könnyen áthatol a dentinen, végig bejut a dentin-csatornákba, és depolarizálja az odontoblast-nyúlványokat körülvevő idegrostokat a pulpa közelében. A hazai irodalomban az 1959-ben megjelent Sugár: „Szájbetegségek” könyv [16] a Gottlieb ecsetelés részeként ajánlja fognyakérzékenységre a káliumsókat. Bár a napjainkban mértékadónak elfogadott, „evidencián alapuló orvoslás” meta-analízissel végzett tanulmánya szerint a káliumnitrát hatásosságát a klinikai vizsgálatok még nem bizonyították egyértelműen [15], az 5 %-os kálium-nitrátot és fluoridot tartalmazó fogpasztákat sikerrel alkalmazzák a dentin-érzékenység gyógyításában mind az USA-ban, mind Európában. Mint előbb láttuk, a deszenzibilizáló fogpaszták célszerűen fluoridokat is tartalmaznak, sőt az Amerikai Egyesült Államokban igen magas fluorid-tartalmú (5000 ppm) fogpaszták is kaphatók, kizárólag orvosi receptre, melyeket jó eredménnyel használnak [9], A fehérjék kicsapásával zárják el a tubulusokat egyes dentinbond-anyagszármazékok, mint a HEMA/glutáraldehid termékek. Újabban a deszenzibilizáló fogpaszták alkalmazásának új módját írták le Jerome [12] és Haywood [10]: az 5%-os kálium-nitrát fogpasztát egyénileg készített műanyag sínbe helyezve napi 10-30 perces viselés néhány héten keresztül a panaszok javulását eredményezte. Javasolják ezt a módszert fogfehérítés előtt és után is a kialakuló dentinérzékenység megakadályozására, illetve csökkentésére. A nem-reverzibilis módszerek sorába tartozik occlusiós trauma esetén az occlusio helyreállítása becsiszólással, mivel a dentin-érzékenységgel járó nyaki foghiány töméssel való helyreállítása esetén gondolnunk kell az abfractiót okozó erők kiküszöbölésére. A foganyag hiányát mutató nyaki gyökér-felszín befedése történhet üveg-ionomer, vagy kompozit anyagból készült restaurációkkal, gondosan kidolgozott széli záródással, hogy elkerüljük a plakk-felhalmozódást, mely a jövőben parodontális szövődményeket, ínyrecessiót okozhat. Amerikai szerzők beszámolnak a szabaddá vált fognyak befedéséről sebészi parodontális megoldás útján, ebben az esetben az előzetes nyaki tömés kontraindikált [7], A műtéti eljárások hosszú távú eredményei azonban egyelőre kétségesek. Végső esetben szóba jön a pulpa exstirpatiója és gyökértömés, ill. a fog eltávolítása is.
