Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-12-01 / 6. szám
224 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 6. sz. 2002. tatással magáévá tette. Ez a következő: „A dentin- túlérzékenységet az exponált dentinből származó rövid, éles fájdalom jellemzi, mely tipikusan hő-, párolgási, tapintási, ozmotikus vagy kémiai ingerekre keletkezik, és nem tulajdonítható más, fogeredetű kóros állapotnak vagy betegségnek”. 1. ábra. A frontfogakon a szabaddá vált nyaki-, ill. gyökérdentin látható, a praemolarison elszíneződéssel járó anyaghiány. Az alsó frontfogak mentén kezdeti ínygyulladás jelei. Tünetek, diagnózis és differenciáldiagnózis A dentin-túlérzékenység elfogadott definíciójának első része tehát klinikai leírás, mely az állapot leggyakoribb megjelenési formáit jellemzi, második része a differenciáldiagnózis szükségességére utal. A dentin-túlérzékenységhez hasonló fájdalmat ugyanis számos más klinikai kóros állapot, mint (koronái és gyökér-) caries, eltört fogkorona vagy tömés, hiányos széli záródású tömés, letört csücskök is okozhatnak. Ezek mind makroszkóposán felismerhető állapotok, melyek fennállását viszonylag könynyen ki lehet zárni, diagnosztizálni és kezelni. A dentintúlérzékenységnek mindezeken kívül más okai is lehetnek, idetartozik az ínyvisszahúzódás (gingivalis recessio, 2. ábra), mely a cement-, illetve a dentin „smear-layer”-, valamint a zománc gyors elvesztésével jár. A dentincsatornácskák abrasiónak, erosiónak, attritiónak, abfractiónak, illetve ezek kombinációjának tulajdonítható megnyílása [13] is a jellemző érzékenységgel, fájdalommal jár. A kizárólagosan az exponált dentinnek tulajdonítható fájdalmat, érzékenységet a gyakorló fogorvosnak gondos anamnézis-felvétel és vizsgálat alapján el kell tudnia különíteni. A dentin-túlérzékenység diagnózisának felállításában első lépés a gondos anamnézis-felvétel, melynek során a következő kérdéseket kell feltennünk [9]:- mióta tart a fájdalom?,- milyen jellegű a fájdalom (éles, tompa, lüktető)?,- az érzékeny fogak száma és lokalizációja,- a fájdalom intenzitása,- a fájdalmat kiváltó inger milyensége,- a fájdalom-attakok gyakorisága és időtartama,- anamnesztikus tényezők melyek kapcsolatban lehetnek a fájdalom kiváltásával (előzetes szájhigiéniai, parodontológiai vagy konzerváló fogászati kezelések, táplálkozás vagy szájhigiénés szokások változtatása, fogfehérítő eljárások). 2. ábra. Inyrecessio az alsó frontfogakon, a fogak nyakán ékalakú anyaghiány, a gyökérdentin szabaddá vált. Traumás occlusio. A diagnózis felállításában a második lépésben a pacienst megvizsgáljuk, és megkeressük azokat a tényezőket, melyek a differenciál diagnózis során szóba jöhetnek. Ezeknek [9] részben semmi kapcsolatuk nincs a dentintúlérzékenységgel, részben azonban a fogazat objektiven észlelt kóros állapotához dentin-túlérzékenység tünetei is csatlakozhatnak. Ezek a tényezők a következők:- nem élő pulpájú, periapikális elváltozást mutató fog,- letört fog: verticalis fractura, vagy csücsöktörés,- caries,- gingivalis-recessio, gyakran parodontális sebészeti beavatkozások után, de idős kor, mechanikai trauma, rövid frenulum húzása, occlusalis trauma miatt is érzékeny lehet a szabaddá váló dentin,- genetikus érzékenység - családi előfordulás lehetséges,- fogtömés utáni átmeneti érzékenység, rossz széli záródású tömés.- A fogak kopásával járó állapotok, értve ez alatt - a cariest kivéve - minden olyan folyamatot, mely a fog anyagának veszteségével jár. Idetartozik az erosio, attritio és az abrasio, valamint az abfractio, ezek definiciója a következő [2, 3, 9, 17]: Erosio: A fogzománc felszínének savi hatásra - a cariessel ellentétben bakteriális közreműködés nélkül - létrejövő felpuhulása, mely az exponálódó dentinfelszín érzékenységével és anyagvesztéssel is járhat. Okozhatják belső (savas reflux, hiatus hernia, bulimia) és külső (savképző étrend) okok, az előbbiek a fogak palatinális, az utóbbiak a fogak buccalis felszínén. Szénsavas, alacsony pH-jú Cola és gyümölcsitalok, valamint savképző
