Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-02-01 / 1. szám
16 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 1. sz. 2002. Esetismertetés 1997 februárjában egy 48 éves nőbeteg jelentkezett a Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikáján. A páciens fő panasza a súlyos ínygyulladással társuló ínymegnagyobbodás volt. Az általános anamnéziséből kiderült, hogy 1955-ben, amikor hatéves volt, rheumás lázzal társuló glomerulonephritis következtében tartósan károsodtak vesefunkciói. Ezt követően állandóan visszavisszatérő krónikus vesebántalmai voltak, és évekig tartósan proteinszegény diétát kellett tartania. 1985-ben veseelégtelenség alakult ki nála, aminek eredményeképpen hetente két alkalommal dialízisre szorult. Több hónapos dialíziskezelés után vesetransplantáción esett át, majd tartós immunsuppressiv kezelésben részesült (Cyclosporin-A és corticosteroid kombináció). Az új vese kilenc évig működött a szervezetében, majd 1994-ben súlyos komplikációk és kilökődési tünetek miatt a vesét el kellett távolítani. A második donor vesére várva ismételten több hónapig dialízisre szorult. A második vesét egy autóbalesetet szenvedett agyhalott fiatalembertől kapta 1995-ban az SE Transplantációs Klinikáján. A sikeres műtétet követően ismételt immunsuppressiv kezelésben részesült, amely kezelés a jelen pillanatig is tart (Cyclosporin-A és corticosteroid kombináció). Mostanáig már kisebb-nagyobb megszakításokkal közel 15 éve szed állandóan Cyclosporin-A készítményt. Jelenleg 250 mg Cyclosporin-A és 4 mg Medrol (methylprednisoionum) terápia alatt áll. Évek óta teljesen tünetmentes, vesefunkciói és vérnyomásértékei normálisak. A beteget rendszeresen ellenőrizik az SE Transplantációs Klinikán. Az egyik ilyen ellenőrzés során derült fény a páciens súlyos ínyállapotára, amiért is kezelőorvosa a beteget a Parodontológiai Klinikára irányította. Klinikai leletek Az intraorális vizsgálat súlyos ínygyulladást és ínymegnagyobbodást mutatott mind a két állcsonton (1. a-b ábra). A beteg szájhigiénéje nagyon rossz volt. Plakkértéke közel 100% volt, és fogait nagy tömegű supra és subgingivális fogkő borította. Az íny elsősorban a buccalis felszínen mutatott jelentős megvastagodást. A fogak klinikai koronájának nagy részét, lágy, lebenyezett, eperszerű felszínű, gyulladt íny borította. A plakk és fogkő mellett több rossz széli záródású restaurátum is rontotta a száj higiénés állapotát. A bal alsó második kisőrlő foga erősen lingualisan tört elő, jelentős helyi fogtorlódást okozva. Ez tovább rontotta a szájhigiénét, és direkt irritálta a nyelvét is. A tasakmélység 5-9 mm között mozgott, és a fogak mentén közepesen súlyos generalizált parodontális tapadásveszteség volt (4-6 mm). Az alsó és felső frontfogak közepesen mozgathatók voltak, és a jelentős mértékű patológiás fogvándorlás eredményeképpen nagyfokú diastema alakult ki közöttük (1. a-b ábra). A beteg elmondása szerint korábban soha nem részesült parodontális kezelésben. 1. a-b ábra. A 47 éves vesetransyplantált nőbeteg intraorális státusa az első jelentkezés pillanatában. A fogakat nagy tömegű plakk fedte, az íny gyulladt volt, a fogakat burjánzó hyperplasticus ínytömeg fedte, a fogak körül közepesen súlyos parodontális tapadásveszteség volt. A frontfogak szétvándoroltak. A parodontális kezelési tervet a beteg transplantológus orvosával konzultálva állítottuk fel. Mivel a beteg általános fizikális állapota és vitális funkciói teljesen normálisak voltak, ezek nem kontraindikálták a minimálisan invazív parodontális kezelési lépéseket. A parodontális kezelés első szakaszában lépésről lépésre helyreállítottuk a beteg szájhigiénéjét. Az ultrahangos supragingivális depurálást követően eltávolítottuk a plakk-retenciós tényezőket, majd elvégeztük az alapos subgingivális depurálást és gyökérsimítást. A túlérő töméseket lepolíroztuk, a rossz koronákat eltávolítottuk. Ezt követően a beteg helyi érzéstelenítésben quadránsonként ismételt subgingivális depuráláson és kürettáláson esett át. Gingivectomiát nem végeztünk, csupán a parodontális kürettel a nagyon fellazult szerkezetű, szőlőfürtszerű ínyszéli és interdentális szöveteket távolítottuk el. Minden egyes invazív beavatkozás előtt egy órával a beteg 2g amoxycillint, hat órával később pedig újabb 1,5 g amoxycillint kapott per os. Mivel a bal alsó első premoláris és moláris fog között majdnem kontakt pozíció volt, a bal alsó ectopiás premoláris fog extractióra került. A jobb alsó 4-es-7-es fogakra ideiglenes híd készült. A beteg több alkalommal részesült szájhigiénés oktatásban, és elsajátította az interdentális fogkefék és a
